Szegecselt malomkerékkel a szájában tátogó halfejű óriás, tojáshéj testű, csónaklábú faember, akinek a hasában bordély működik, szárnyas macskának álcázott rémlények, szenteket kísérő torzszülöttek, harangnyelvként szolgáló emberi alakok, szemüveges-fűrésztestű kétéltűek, fürjszerű falloszteremtmények, lépegető gépszörnyek. Hieronymus Bosch világának furcsa teremtményei ezek a fantazmagóriák. A németalföldi mester az európai festészet egyik legnagyobb hatású alkotója, akinek sajátos, látomásoktól gyötört univerzuma a mai napig megbabonázza a művészettörténészeket, hatással van a festészetre, fotó- és filmművészetre.

„A gonosz az érzékeken keresztül nyilvánul meg: alakját, színét folyton váltogatja; ott rejtőzködik a hangokban; meglapul a szagokban és elvegyül az ízekben” – olvasható az 1487-ben kiadott Malleus maleficarumban, a boszorkányüldözés kézikönyvében. Bosch művészetének középpontjában is a gonosz problematikája áll, arra keresi a választ, hogy miként került a gonosz a világba, hogyan él körülöttünk és befolyásolja az emberi döntéseket.

A XV. század fordulóján a korszak gondolkodói szerint az Antikrisztus eljövetele előtti utolsó, hatodik korszakát élte az emberiség. A hanyatló középkor, a németalföldi felkelés, a boszorkányüldözés harmadik hullámának időszaka ez, amikor még élt az ördögökben és angyalokban hívő világnézet. Ennek az újkor hajnalán forrongó világnak a megörökítője Bosch, akinek szatirikus, moralizáló festményei, hátborzongató víziói saját gyarlóságával, álszentségével, hibás döntésével, gyengeségével szembesítették nézőjét. Az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása, az emberi lét szellemi minőségének kérdése – ezek a kérdések foglalkoztatták Boscht, akinek élete épp annyira rejtélyes, mint festői világa.

 

 

Hiteles arcmása homályba vész, de neve sem sajátja, a Jheronimus Bosch, mellyel képeit szignálta csak álnév. 1450 körül Jeroen Anthoniszoon van Aken néven látta meg a napvilágot az észak-brabanti ’s-Hertogenboschban. 1486-ban csatlakozott a vallásos Miasszonyunk testvérülethez, melynek elit tagjai közül többen is megrendelői lettek, mint Habsburg Miksa és felesége, Burgundi Mária, Szép Fülöp kasztíliai király, a vagyonos Van Hoss és a Bergh család. Legnagyobb rajongója a bigott katolikus II. Fülöp spanyol király volt, aki harminchat képet is birtokolt Boschtól, ezek nagy része, többek között a Földi gyönyörök kertje és a Kőoperáció a madridi Pradóban látható, de a városban, a Museo Lázaro Galdiano gyűjteményben őrzik a Keresztelő Szent János a pusztában című festményét is.

Utóbbi két alkotás most Budapestre érkezett, a németalföldi mester képeiből a Szépművészeti Múzeumban nyílt nagyszabású kiállítás, mely Közép-Európa eddigi legnagyobb Bosch-tárlata. Az egy évtized alatt összeállt kiállításra mások mellett a New York-i Metropolitan Museum of Art, a párizsi Musée du Louvre, az amszterdami Rijksmuseum, a londoni The National Gallery, a Los Angeles-i J. Paul Getty Museum, a New York-i The Morgan Library & Museum és a madridi Museo Nacional del Prado gyűjteményéből érkeztek alkotások. Bosch teljes életművének közel fele jelenik meg, köztük a bruggei Utolsó ítélet-triptichon, A bolondok hajója, A mértéktelenség allegóriája, a Királyok imádása, a Szent János evangelista Patmosz szigetén, az Ecce Homo és A bűvész.

A Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa című kiállítás a késő középkor szellemi és vizuális kultúrája, illetve a mester művészi forrásainak – irodalmi és teológiai művek, a franko-flamand és utrechti miniatúraművészet, grafikai lapok, iparművészeti tárgyak – kontextusában mutatja be ezt a sokkolóan új nyelvezetet és formai leleményt.

Számos elmélet született látomásos képi világának eredetéről: egyesek elmebaja kivetülésének tartják, mások tudatmódosító szerek használatát említik, de olyan művészettörténész is akad, aki szerint a testvérület mellett egy rejtőzködő vallási szekta tagja is volt. Bármi is az igazság, Bosch ma is érvényes morális igazságokat fogalmazott meg képein.

 

 

Egy világi triptichon bal szárnya lehetett a Sebastian Brant A Bolondok hajója című költeménye alapján készült azonos című festmény, amelynek féktelen utasai kormányzó nélkül rohannak az enyészet felé. Az emberi gyarlóságok közé tartozik a hiszékenység és a csalás, erre mutat rá a Kőoperáció című kép is, amelyik az egyik legkorábbi Boschnak tulajdonított alkotás. Egy holland közmondás úgy tartja, aki bolond, követ hord a fejében – a kőoperáció célja, hogy az alanyt megszabadítsa ostobaságától. Megigéző a velencei Accademiában őrzött Túlvilági látomások: Az Édenkert című festmény, melynek körkörös fényalagútja, ahol, a megváltottak eltűnnek, pontosan úgy néz ki, mint amilyennek a halálból visszatérők írják le az égi szférákat.

A brugge-i Utolsó ítélet-triptichon kompozícióin és pokoli jelenetein megjelenő hátborzongató alakokban a XV. századi miniatúrafestészet motívumkincse, hagyományai érhetők tetten, de a kódexillusztrátorok hatása is megfigyelhető. Ezért is kapott is helyet a kiállításon például a Chigi-kódex a Vatikáni Múzeumokból vagy Burgundi Mária hóráskönyve, amit az oxfordi The Bodleian Librariesben őriznek. A túlvilági látomásokon túl a kiállítás bemutatja, hogy Bosch kora milyen spirituális útmutatásokat kínált a hívők számára. Megjelenik Keresztelő Szent János a pusztában, Szent János evangélista Patmosz szigetén, vagy a gyermek Jézust hordozó Szent Kristóf.

Bosch bár szentábrázolásain követte a hagiogárfiai hagyományokat, képei mégis elbizonytalanítanak. Ennek oka, hogy számos szokatlan részletet lehet felfedezni rajtuk. Szent János evangelistát egy szemüveges szörny – amit sokan Bosch hasonmásának tartanak – zavarja meg apokaliptikus látomásainak papírra vetése közben, de Szent Kristóf ábrázolásán is több nyugtalanító motívum jelenik meg: élettelen róka, árbócon ülő fekete madár, fürdőzőt üldöző vadkanok, elhagyott erődből leselkedő sárkány. Bosch szándéka nem lehetett más, mint felhívni kortársai figyelmét arra, a gonosz mindenütt ott lappang.

Legtalányosabb és egyben legismertebb alkotását, a Földi gyönyörök kertjét a madridi Prado őrzi, olyannyira féltve, hogy nem kölcsönzi más intézmények kiállítására. A Szépművészeti Múzeumban így Bosch egyik követője által készített kiemelkedő minőségű kópia kapott helyett, a Paradicsomot, a földi gyönyöröket és a Pokol kínjait ábrázoló triptichon pedig egy brüsszeli szövőműhelyben készült falikárpiton jelenik meg.

Bosch öröksége, sajátos művészi nyelvezete egyértelműen befolyásolták a következő évtizedek festőinek munkáit, ezekből a festményimitációkból is egy nagyobb merítés érkezett a Szépművészeti Múzeumba. A legfigyelemreméltóbb id. Pieter Bruegel A nagy halak megeszik a kishalakat cím metszetterve.

 

 

Hatása ötszáz év elteltével is ugyanolyan eleven: erre utal a kiállítás végén Sebastiao Salgado brazil fotográfus Aranybánya című dokumentarista fotója, melyen emberek százai folytatnak reménytelen küzdelmet a vágyott boldogságért. Ez a kép is azzal szembesít: a bűn és az erkölcsi romlottság ma is természetes létállapotunk, most is a földi pokol örökkévalóságában élünk.

Ahogy Hérakleitosz mondta: Ugyanazokba a folyamokba lépünk, és mégsem ugyanazokba lépünk, vagyunk is, meg nem is vagyunk.

Menny és pokol között – Hieronymus Bosch rejtélyes világa. Kurátor Tóth Bernadett, társkurátorok Csető Georgina és Köves Anna. Szépművészeti Múzeum. 2022. július 17-éig

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/16. számában jelent meg április 14-én.