Bárcsak ne kellene hétről hétre újonnan feltűnő fertőző betegségekről írnunk, de sajnos nem tehetünk mást. Május 7-én az Egyesült Királyságban egy Nigériából hazatért emberen a majomhimlő tüneteit fedezték fel, majd számos más fertőzött is jelentkezett. Mára legalább huszonegy országban találtak fertőzöttet, akik kapcsolata nem egyértelmű, magyarul a közösségekben rejtetten terjed a vírus. Ez lesz az új covid? Nem valószínű, mert a himlő nagyon más betegség, de megtanulhattuk az elmúlt két évben, hogy a járványoknál semmit sem szabad készpénznek venni.
Először is a legfontosabb információk: a majomhimlő nem új betegség, Afrika egyes országaiban endemikus (tehát állandóan jelen van). Van ellene oltás, ami 85 százalékban hatásos, illetve antivirális gyógyszerekkel is kezelni lehet. Egyébként pedig a majomhimlő sokkal kevésbé veszélyes betegség, mint rokona, a fekete himlő, a halálozási aránya 1 százalék körül van. A mostani járványban világszerte eddig ismertté vált kétszáztizenhét megerősített eset egyike sem végződött lapzártánkig halállal. A betegség hosszú ideig, akár két hétig is lappanghat a szervezetben, mielőtt megjelennének az első tünetek, amelyek influenzaszerűek: láz, hidegrázás, levertség, fejfájás, izomgyengeség. Ezután mutatkoznak meg azok a tünetek, amelyek már egyre inkább himlőre utalnak: a nyirokcsomók megduzzadása, majd a testet elborító kiütések, fekélyek, amelyek még a szájüregben, a tenyéren és a talpon is kialakulnak. Ezek fájó, folyadékkal telt hólyagok. Általában ezek a bőrelváltozások két-három hét alatt leszáradnak, és a beteg meggyógyul.
A majomhimlőben az a jó (vagy legalábbis nem szörnyen rossz), hogy viszonylag nehezen terjed. Ismereteink szerint legtöbbször szoros kontaktus szükséges hozzá a fertőzött személy valamilyen testváladékával. Ez sokszor a kifakadó fekélyekből felszabaduló folyadék, de közvetítheti a vírust a fertőzött személy ruhája, széklete, nyálkahártyája. Ritkábban cseppfertőzéssel is terjed, de mivel viszonylag nagy mennyiségű folyadék szükséges ehhez, az aeroszolok általában nem elegendők hozzá. A legtöbb cseppfertőzéses eset akkor fordul elő, amikor a fertőzött közelről letüsszög, leköp valakit; vagy csókolóznak.
A mostani járvány kiindulásaként feltételezhető incidens tökéletesen mutatja, hogyan akadályozhatja (akadályozhatta volna) meg egy gondolkodó ember egy újabb világméretű fertőzéshullám elindulását. Az úgynevezett „nulladik beteg” valószínűleg egy Nagy-Britanniában élő személy volt, aki a nigériai Lagosba látogatott, és április 29-én még az afrikai országban jelentkeztek nála a majomhimlő meglehetősen egyértelmű tünetei, tehát már a bőrhólyagok is.
Mit csinált ez az ember ezután? Felült a repülőre, és hazament Angliába.
Május 4-én (öt nappal a tünetek megjelenése után) érkezett Londonba, és még aznap jelentkezett a kórházban. Nem egyértelmű, hogy Nigériában is elment-e orvoshoz, vagy eltitkolta a betegséget egészen a hazaérkezésig. Talán a brit egészségügyi ellátásban kívánt részesülni a nigériai helyett. Mindenesetre olyannyira nyilvánvalóak voltak a tünetei, hogy azonnal felismerték a majomhimlőt, és hamarosan a tőle vett minta PCR-tesztje is megerősítette a majomhimlővírus jelenlétét.
Ezután lenyomozták a vele kapcsolatba került személyeket, akik a repülőn, illetve már Angliában voltak a közelében, és arra figyelmeztették őket, hogy azonnal izolálják magukat mindenkitől, ha a tüneteket észlelik magukon. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ezen intézkedéseket követően a majomhimlő továbbterjedésére „minimális” volt az esély. Hát, mint kiderült, a minimális nem egyenlő a nullával. A következő eseteket május 12-én, majd 17-én fedezték fel, és ami aggasztó volt ezekben, hogy bár Londonban voltak, miután az első fertőzött hazaérkezett, ismert módon nem kerültek kapcsolatba vele. Vagyis feltételezhető volt, hogy rejtetten már megindult a fertőzés közösségi terjedése, és az esetek már nem csupán egymás szoros kontaktjai lehetnek.
A közegészségügyi szakemberek egyelőre nyugtatják az újonnan elinduló járványokra érthető módon összerezzenő embereket. A fertőzöttek száma alacsony, és a himlő nem terjed olyan hatékonyan, mint például a covid. A terjedése a szegény országok rossz higiéniás viszonyai között és gyenge egészségügyi ellátása mellett okozza a legnagyobb problémát. „A fejlett világban nagyon szokatlan lenne, ha egy járványban maroknyi embernél többen fertőződnének meg. Nem lesz ebből a covidhoz mérhető terjedés” – nyilatkozta a CNN-nek Michael Head, a Southamptoni Egyetem epidemiológusa. A szokványos fertőtlenítőszerek végeznek a vírussal.
A majomhimlő onnan kapta a nevét, hogy 1958-ban orvosi kísérletekhez használt, laboratóriumban tartott makákókban azonosították. Az első emberi fertőzést 1970-ben találták, és a fertőzés a következő évtizedekben szórványosan előfordult Közép-Afrikában. Az eddig ismertté vált esetek száma néhány százra tehető, tehát még Afrikában sem képes a vírus igazán kiterjedt járványokat okozni. Az Egyesült Államokban 2003-ban alakul ki kisebb járvány, amikor több államban is voltak fertőzések. Ezek vélhető kiindulópontja egy Afrikából importált, házi kedvencként árusított gambiai tasakospatkány által megfertőzött, ugyancsak háziállatként tartott prérikutya volt.
Bár ez alkalommal valószínűleg nem a következő pandémia kezdetének vagyunk tanúi, az eset megint rávilágít arra, hogy a globalizált turizmus és kereskedelem milyen kitetté teszi az egész világot a korábban szinte ismeretlen betegségek okozta járványokkal szemben.
Ezek terjedését azonban hatékonyan akadályozhatjuk például azzal, hogy ha a nigériai nyaralásunk közben kifakadó kelések lepik el a testünket, akkor nem jövünk haza repülővel, hanem elmegyünk ott orvoshoz.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg május 27-én.