Így duplázták meg a reáljövedelmünket
Sebestyén Géza írása a Mandiner hetilapban.
„Amit az okos ember a fejében tart, nem a szívében” – Jonathan Swift szerint a találós kérdés megoldása a pénz. És bár abban jó eséllyel egyetértünk a Gulliver utazásai írójával, hogy valóban nem szerencsés, ha az anyagi célok az érzelmeinket is maguk alá gyűrik, az életszínvonalunk fenntartásához mégiscsak szükséges, hogy a fizetésünk mértéke megfelelő legyen. Az 1. ábra azt mutatja, hogyan alakultak az inflációtól megtisztított, vásárlóerő-paritáson, dollárban számított bruttó reálbérek az utóbbi húsz évben.
Ahogyan azt az 1. ábra mutatja, a 21. század első éveiben dinamikusan emelkedett a magyar átlagkereset vásárlóértéke, 2004-ben azonban lelassult a növekedés üteme, majd néhány év stagnálás után 2009-ben jelentősen, 6 százalékkal esett. A globális pénzügyi válság csak minket ütött meg ilyen drámai mértékben a szűkebb régióban, a többi V4-es országban stagnált vagy emelkedett a keresetek vásárlóereje.
A magyarországi átlagbér reálértéke egészen 2016-ig stagnált, az utóbbi öt évben azonban újra dinamikus emelkedésbe kezdett. 2021-ben az átlagos magyar munkavállaló jövedelme 25 százalékkal több áru és szolgáltatás megvásárlását tette lehetővé, mint 2016-ban. A magyarországi béreknél egész Európában csak az észtországi és a litvániai fizetések tudtak gyorsabb ütemben emelkedni.
Heti plusz öt nap
H. Jackson Brown, Jr. szerint ha olyan munkahelyünk van, ahol szívesen dolgozunk, az olyan, mintha öt nappal hosszabb lenne minden hetünk. Sokan azonban már annak is örülnek, ha egyáltalán van állásuk. A bérek előzőekben bemutatott dinamikája is csak azok számára érdekes, akik az adott időszakban foglalkoztatottak voltak. A 2. ábra azt mutatja meg, hogyan alakult hazánkban a foglalkoztatottság rátája az utóbbi húsz évben.
Ahogyan azt a 2. grafikon megmutatja, a 21. század első évtizedében hazánk foglalkoztatási mutatója lényegében be volt betonozva az 57 százalék körüli szintre. Ez azt jelenti, hogy a munkaképes korú magyar lakosság alig több mint felének volt csak bejelentett állása. Ez a szint európai összevetésben nagyon alacsonynak számított, és számos családnak tette nehézzé vagy egyenesen lehetetlenné a saját erőből való boldogulást.
2010 után gyökeres változást láthatunk a dinamikában. A foglalkoztatottsági ráta gyors ütemű növekedésbe kezdett, mely lendület még 2021-ben is tartott. Az elmúlt bő egy évtized kormányzati politikája tömegeket vont be a munka világába. A foglalkoztatási mutató több mint 15 százalékpontos emelkedése európai szinten egyedülálló. A 2010 utáni magyarországi bővülési dinamikát egyedül a balti államok tudták megközelíteni, ma pedig már ott tartunk, hogy a munkahellyel rendelkező munkaképes korú lakosság arányát tekintve hazánk a kontinens legjobban teljesítő országai között szerepel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fentebb bemutatott erőteljes bérnövekedésnek széles rétegek élvezhették a kedvező hatásait.
A két biztos dolog egyike
Benjamin Franklin szerint két dolog biztos ebben a világban: a halál és az adók. Bár ez a tétel Magyarországon sem dőlt meg, a 2010-ben kezdődő adócsökkentési politika jelentősen mérsékelte az állami elvonás mértékét. Ez azt eredményezte, hogy a vállalat által kifizetett forintoknak egyre nagyobb hányada maradt a munkavállalóknál. A 3. ábra a béreket terhelő elvonások mértékének, azaz az adóéknek az alakulását mutatja az utóbbi húsz évben.
Ahogyan a 3. ábrán láthatjuk, a magyar bérek adóterhei 50 százalék feletti szinten ingadoztak 2010 előtt. Ezek az értékek európai összehasonlításban extrém magasnak számítottak, egyedül a belga munkavállalók munkajövedelmeit terhelte nagyobb állami elvonás. Mindez azt jelentette, hogy 2010 előtt minden megkeresett forintból több gazdagította az államkasszát, mint amennyit a dolgozó megkapott.
A 2010-es kormányváltás egyértelmű és kedvező irányú változásokat hozott. Az elmúlt három kormányzati ciklusban lényegében folyamatosan csökkent a munkabérre rakódó állami elvonások mértéke. A 2022-es személyijövedelemadó-visszatérítés pedig azt jelenti, hogy a 2021-es évre Magyarország – modern történelme során először – bekerült az alacsony adóékkel működő európai országok csoportjába.
A teljes kép
Az, hogy egy átlagos magyar család anyagi helyzete hogyan változott az utóbbi húsz évben, a fentebb bemutatott három tényező eredője. Az átlagbér növekedése kedvező hatással van a munkával rendelkezők jövedelmére, a foglalkoztatás bővülése szélesebb rétegeknek biztosítja a rendszeres anyagi forrást, a munkabérre terhelődő adók csökkenése pedig több pénzt hagy a dolgozók zsebében.
Ahogy láttuk, a bruttó átlagbér a vizsgált időszak elején és végén emelkedett dinamikusan, a középső szakaszban stagnált. Ezzel szemben a foglalkoztatási mutató és az adóék a 21. század első felében volt lényegében konstans, az utóbbi három kormányzati ciklus idején pedig gyakorlatilag folyamatosan javult.
A 4. ábra megmutatja, hogy e folyamatok együttes hatása következtében hogyan alakult egy átlagos munkaképes korú magyar kézhez kapott munkajövedelmének vásárlóértéke. A grafikon értékeit úgy kapjuk meg, hogy a vásárlóerő-paritáson számított éves bruttó reálbért megszorozzuk a munkaképes korú lakosság foglalkoztatási mutatójával ezt pedig megszorozzuk azzal az értékkel, ami az adóéket száz százalékra egészíti ki, azaz a nettó és bruttó munkabér arányával.
Az ábra jól mutatja a korábban említett trendek együttes hatását. A 2010 előtti években a foglalkoztatási mutató és az adóék viszonylagos stabilitása okán a bruttó átlagbér irányította az értékek alakulását. A 21. század első évei jelentős emelkedést hoztak a családok kézhez kapott munkajövedelmét tekintve, az évtized második felében ez a növekedés megállt, majd 2006-tól a visszájára fordult. 2009 után a vizsgált mutató szintet ugrott, majd rövid stagnálás után egyre dinamikusabb emelkedésbe kezdett. 2021-re a családok nettó jövedelmének vásárlóértéke már kétszer akkora volt, mint 2010 előtt. A fogyasztási lehetőségek ilyen mértékű bővülése európai szinten kiemelkedőnek számít.
Rossz idők, szép napok
A gazdasági ciklusok soha nem függetlenek a kormányzati ciklusoktól. Az elemzés lezárásaként azt vizsgáltuk meg, hogyan alakultak a magyarországi nettó reálbérek az egyes kormányzati ciklusok alatt.
Az 5. ábra egy munkaképes korú magyarországi lakos átlagos nettó reáljövedelmének változásait mutatja a változás okai szerint megbontva. Az oszlop legvilágosabb harmada a bruttó átlagbér változásának, a középső a foglalkoztatási mutató alakulásának, a legsötétebb pedig az adóék mozgásának 2020-as amerikai dollárban számított hatását mutatja. Az egyes oszlopok a feliratban jelzett négy évben mért bérjövedelem-változás összegét mutatják.
Jól látható az ábra alapján, hogy az utóbbi öt kormányzati ciklus egyikének kivételével mindegyikben emelkedett a családok által kézhez kapott munkajövedelem vásárlóértéke. A növekedés mértéke azonban jelentősen eltért a pozitív változásokat hozó kormányzati periódusok tekintetében.
A 2002-vel kezdődő és 2005-tel záródó négy évben 1819 amerikai dollárral emelkedett egy átlagos munkaképes korú magyarországi ember vásárlóerő-paritáson számolt éves kézhez kapott munkajövedelme. A bővülés elsődleges forrása a bruttó átlagbér emelkedése volt. 2006 és 2009 között ugyanez a mutató 415 dollárral csökkent. Ennek fő oka akkor az adóék megemelkedése volt. Elmondhatjuk tehát, hogy a 2002 és 2010 közötti nyolcéves időszakban alapvetően negatív trendek határozták meg a nettó jövedelmek értékének alakulását. A kezdeti pozitív trend az időszak végére negatívba váltott.
A 2010 és 2013 közötti négy évben a kormányzatnak sikerült ismét növekedő pályára állítania a kézhez kapott munkajövedelem vásárlóértékét. A teljes időszakra számított bevételbővülés 696 dollárt tett ki. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a trendváltás jött össze, hanem 2013 végén már magasabb volt a magyarországi munkavállalók egy főre eső nettó jövedelmének vásárlóereje, mint 2005-ben. A növekedés nagy részét az adóék csökkenése adta, emellett jelentősen javította a jövedelmi helyzetet a munkahelyek bővülése is.
A 2014 és 2017 közötti négy évben 2102 dollárral emelkedett a munkaképes korú lakosság egy főre eső nettó munkajövedelmének vásárlóértéke. A mutató növekedéséhez mindhárom tényező hozzájárult, a legnagyobb mértékben a foglalkoztatás növekedése támogatta meg a kedvező folyamatokat. A 2018 és 2021 közötti négy évben pedig még nagyobb ütemben, 3428 dollárral növekedett az egy munkaképes korú magyarországi lakosra jutó nettó bér értéke. Ezt a bővülést a bruttó átlagbér és az adóék javulása nagyjából azonos mértékben okozta.
A szerző közgazdász.
Nyitóképen: Dolgozó a Félegyházi Pékség Kft. kiskunfélegyházi üzemében. Fotó: MTI / Rosta Tibor