Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

A Denník N magyar részlegének legénységét nagyobb részben az Új Szó napilap munkatársai, a közszolgálati, de liberális szellemiségű Pátria Rádió, illetve az Azonnali átigazolt munkatársai adják. A lap élére Szalay Zoltán, az Új Szó korábbi főszerkesztője került vezető szerkesztőként.

Az alapítást februárban adománygyűjtés előzte meg, a szlovák anyalap felületén kértek pénzt egy magyar verzió indítására. A tervezett összeg hamar összegyűlt, így bizakodva írhattak arról, hogy ők lesznek a „valóban független lap”. Szalay lapunk kérdésére azt közölte, hogy „a szlovákiai magyar média függetlensége az utóbbi években kétségessé vált, mert a legtöbb jelentős médium olyan politikai vagy üzleti érdekcsoportok kezébe került, amelyeknek a sajtószabadság iránti elkötelezettsége legalábbis kérdéses”, ezzel ellentétben az ő munkatársai „fontosnak tartják a független média nyújtotta lehetőségeket”.

Felvetésünkre, miszerint szlovákiai lapként fajsúlyosabbak az oldalon a magyarországi témák – igaz, ezek egy részét még maga Szalay írta korábban a Denník N-nek, és afféle kezdőcsomagként berántották a Napunkra –, a vezető szerkesztő felsorolja, hogy milyen felvidéki témákkal foglalkoztak, például a pedagóguskitüntetés és az iskolahelyzet mellett „több mint negyven szlovákiai magyar értelmiségit kérdeztünk meg arról, milyen hatással lesz a szlovákiai magyarokra az újabb Fidesz-kétharmad”. Készítettek egy bemutatkozó podcastot, melyben Sánta Szilárd szerkesztő azt mondta: abban bízik, hogy „sokkal összetettebben, árnyaltabban tudunk bizonyos kérdéseket megjeleníteni”, Finta Márk újságíró pedig abban látja szerepüket, hogy „ne szlogeneket böfögjünk vissza a világról vagy a mindenféle eseményekről”, mert azzal a megosztottságot, a szekértábor-logikát erősítenék.

Átpörgetve az oldalt, Magyarország-központúnak tűnik a témaválasztás, és a hangvétel is markáns. Például Jill Biden amerikai first lady és Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök találkozása kapcsán tiszteletről, protokollról, megbecsülésről, Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Orbán Viktor találkozója kapcsán pávatáncról és kanosszáról írtak; külön cikket szenteltek a „fasizmus csábítása” kapcsán a náci Németország, a trumpi Egyesült Államok és az orbáni Magyarország vélt párhuzamainak; helyet kapott egy korábbi Mérő László-interjú is arról, hogy ha Orbán Viktor győz, kivezetheti Magyarországot az EU-ból.

Tokár Géza politológus lapunk kérdésére azt mondja: a Napunk jól mintázza a szlovákiai magyar társadalom szétesését. A konzervatívabbak a Ma7-et és a Felvidék.ma-t olvassák, az Új Szó bulvárosabb irányba ment. A Napunknak viszonylag neves gárdát sikerült összeverbuválnia, ám a megcélzott urbánus felvidéki magyarok önmagukban nem képesek eltartani egy lapot, szóval pályázatokra és szponzorációra támaszkodhat, illetve partnerséget köthet magyarországi hírportálokkal. Persze hozzátehetjük, kérdés, hogy az ingyenesen induló magyarországi netes médián szocializálódott felvidékiek mennyire lesznek hajlandók fizetni, amikor hasonló magyarországi anyagokat a Telexen ingyen is elérhetnek. Ez lehet a projekt Achilles-sarka is. Szalay Zoltán azonban hangsúlyozza: már több mint 1100 támogatójuk akadt, s egy korábbi felmérésük szerint a szlovákiai magyarok úgy látják, a helyi magyar média kapcsán a függetlenséggel és a minőséggel van a legnagyobb gond. „Más lehetőség nincs arra, hogy a politikai és üzleti érdekcsoportoktól való függetlenségünket tartósan megőrizzük.”

A konzervatív oldalt láthatóan nem hozza lázba az új projekt. „Harminc nappal a választás után indítanak véleményfelmérést a Fidesz győzelméről. Ez nem vall gazdag fantáziára, oldal- és preferenciaválasztást annál inkább mutat – véli Molnár Judit, a Ma7 hetilap és portál főszerkesztője. – A szóhasználat is árulkodik: egyből tudja az ember, milyen szellemiséggel áll szemben, ha valaki azt mondja, hogy felvidéki magyar vagy hogy szlovákiai magyar.” Hozzáteszi: a liberális oldal úgy véli, nincs kisebbségi és többségi újságírás, csak jó – és független –, valamint nem jó. Molnár hangsúlyozza, hogy a kisebbségi újságírónak jókora felelőssége van abban, hogy ha kritizál is, úgy tegye, hogy ne romboljon. „Ha botrány van egy iskola kapcsán Magyar­országon, a szülő legfeljebb átviszi egy másik, szintén magyar iskolába a gyerekét. Ha viszont a Felvidéken van így, a szülő lehet, hogy egy szlovákba viszi a gyerekét” – érzékelteti.

Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért civil szervezet elnöke korábban úgy fogalmazott: „örök igazság, hogy a kommunistáknak és a liberálisoknak soha egyetlen eredeti gondolatuk sincs, üzenetük meg kimerül keleti vagy nyugati (mikor melyik) nagyhatalmi érdekek üzeneteinek szolgalelkű másolásában. […] Hát, legyenek csak függetlenek és objektívek. Valakinek annak is lennie kell. Mi meg majd maradunk magyarok és elfogultak.” Lapunknak hozzáteszi, az induló Napunk legalább nem akar senkit megtéveszteni, szemben az egyetlen napilappal, az Új Szóval, amely „a helyzetével visszaélve egyoldalú liberális narratívával nyomasztja az inkább konzervatív olvasóközönségét”.

Egyesek úgy vélekednek, hogy problémás a finanszírozás ügye, ugyanis számos ezer euró fölötti támogatás érkezett, ezeknél viszont nem írták ki az utalók nevét.

Noha Szalay Zoltán kérdésünkre ezt tagadja, több forrásunk úgy véli, indulásával a Napunk éppen az amúgy is nagyszámú baloldali-liberális orgánumra mért csapást, hiszen tőlük elvitt egy jó maroknyi újságírót, ami a felvidéki médiapiacon is „hiánycikk” – pláne, ha még az olvasókat is viszik majd, amit az Új Szó és a Pátria mellett a Bumm és a Paraméter is megérezhet. Molnár Judit úgy véli: „Persze az a szöveg, hogy jobban értsük meg egymást. És nyilván a baloldalon, akár szlovák, akár magyar, nincs is jobb összekovácsoló erő, mint a közös ellenség: a magyar kormány.”

Nyitóképen: Pozsonyi reggel. Fotó: Shutterstoc