Egy köbméter fa egy tonna szén-dioxidot tud megkötni. Ha elégetjük vagy magától elöregszik és lebomlik, akkor felszabadul a benne megkötött szén-dioxid. Építőanyagként, bútorként, rendesen karbantartva viszont akár több évszázadon át is raktározhatja a szenet, leselejtezésekor pedig más módon tovább hasznosíthatjuk a faanyagot. Ezzel nagy mértékben lehet csökkenteni az építőipar hatalmas kibocsátását. Ha a szénraktározás funkcióját nem is számítjuk, egy faház építése akkor is 30 százalékkal kisebb kibocsátással jár az anyagok gyártása és beépítése során, mint egy hagyományos épületé. Hiszen például a cement előállítása az összes szén-dioxid-kibocsátás nyolc százalékáért felelős világszinten. Amikor pedig kiszolgálja az idejét a fa, hulladék is kevesebb marad vissza.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy egy fából készült ház fenntartását tekintve is energiatakarékos-e. A felmérések és vizsgálatok szerint lehet az, miután hőszigeteléssel ellensúlyozható a fa gyengébb hőmegtartó képessége. Nyilván nincs arról szó, hogy ezentúl minden fából épüljön, de a mai technológiák révén azért már növelni lehet az arányát az építőiparban, legyen szó tartószerkezetről, falazatról, homlokzatról vagy felületburkolatról.
CLT, az új beton
A nagy áttörést a CLT (cross-laminated timber), vagyis a rétegesen ragasztott tömörfa panelek hozta meg; a rétegeket 90 fokkal elforgatva helyezik egymásra. Erős és stabil, miközben könnyebb, mint a beton vagy a tégla. Szolgálhat teherhordó és tetőszerkezetként, falazatként, födémként is, tűz- és földrengésbiztos. Előnye, hogy előregyártható, a paneleket különböző méretekben, nagy pontossággal alakítják ki, az építkezés ezért úgy néz ki, mintha egy hatalmas IKEA bútort raknánk össze, csak daruval. Vagyis elég gyors a munkafolyamat, egy családi ház szerkezete egy hét alatt elkészül falakkal és tetővel. A kisebb munkaerőigény ellensúlyozza a faanyag magasabb árát, és kiszámíthatóbb az építkezés időtartama és költsége is. A kivitelezés pedig hulladékmentes és bármely évszakban lefolytatható.
Mivel a CLT már igen tömör faanyag, a ház hőmegtartó képessége is nagyobb, mint a favázas, könnyűszerkezetes épületeké. A belőle készült tető nem melegszik át annyira, mint a hagyományos szerkezetek, és jó a hangszigetelő képessége. Az építészek gyakran meghagyják látszó felületként, ami nemcsak természetes megjelenést és melegséget, de illatot is ad a háznak.
Az anyag világszerte egyre népszerűbb, egyre-másra épülnek 6-8 szintes társasházak CLT-ből, és van már példa magasházakra is. Az egyik ilyen magyarországi épület egy monori óvoda, a Dóm Építészműterem tervezése, a kivitelező pedig az általuk alapított CLT Innowood Hungary Kft., a technológia hazai úttörői.
Fatornyok
A legmagasabb, majdnem teljesen fából készült épület Norvégiában, Brumunddalban van: a 85 méter magas, 18 emeletes Mjøsa-torony CLT-ből, gerendákból és LVL-ből áll, ez utóbbi rétegelt furnért jelent. A nagy méretű belső rácsozatoktól a lépcsőházon át a liftaknáig minden fa, csak az utolsó nyolc emeleten van betonfödém, ugyanis magasabb épületekben az oldalirányú elcsúszás mértéke megnő, de a beton súlya ezt lassúvá és elhanyagolhatóvá teszi. Ezért egyelőre csak tízemeletes házak épültek teljesen fából.
Az ország legnagyobb taváról elnevezett Mjøsa-torony Arthur Buchardt norvég magánbefektető álmaként valósult meg a Voll Arkitekter tervezésében, helyi források és beszállítók használatával. A teherhordó szerkezet hasonló a hagyományos épületekéhez, de az elemek jóval nagyobbak, a faoszlopok többszintesek, átlagosan hatvanszor hatvan centiméteresek, a legnagyobbak a sarkoknál közel hatvanszor százötven centiméter keresztmetszetűek. Az épület lakásokat, irodákat és szállodát foglal magában. Az anyagokat úgy kezelték, hogy 90 percig is ellen tudjanak állni a tűznek. A toronyház építése elég gyorsan haladt, hetente egy emeletes sebességgel.
A világ több részén is vannak magas épületek, amelyek teljes egészében vagy nagyrészt fából épültek. Egy melbourne-i lakóház homlokzatát például úgy burkolták, hogy megfeleljen bármelyik modern lakóparki épület kinézetének. Szintén Norvégiában található egy modulokból épített, 62 lakásos épület is, amely inkább panelházra hasonlít, csak barna az oldala, nem szürke. Ennek fő előnyeként az olcsó kivitelezést említik.
Közintézmények is épülnek fából, például a Michael Green Architecture tervezte Oregoni Egyetem campusa, egy 7700 és egy 1700 négyzetméteres épület, vagy egy norvég művészeti iskola az erdőkkel körülvett Rakkestadban, az Oslotre és Fragment irodák munkája. Itt a teherhordó falakat, a födémeket és a tetőszerkezetet CLT adja, a szigetelés farostlemez alapú, a burkolat tartós fenyő. Az Oslotre tervezte és szerelte össze Norvégia legnagyobb fából készült irodaházát is, amelynek szerkezete a talaj szintje felett száz százalékban fa, ugyanakkor a föld alatti termek részben betonból készültek. Az építkezés közben készült képeken látható, hogy pont úgy néz ki a hétemeletes létesítmény szerkezete, akár a beton magasházaké, épp csak fagerendákból van.
A CLT és az acél kombinációja pedig már alkalmas parkolóházak építésére is, ahogy arra van példa Németországban és Svájcban. Ez nemcsak fenntarthatóbb megoldás az acélbeton szerkezetnél, hanem sokkal esztétikusabb is. A hírek szerint a magyar alapítású, de immár nemzetközivé nőtt Hello Wood építész- és dizájnstúdió is tervez egy ilyen P+R Parkolót Budapestre.
Városba épített természet
A fa alkalmazásában építészeti szempontból nagyon sok lehetőség rejlik, mind formailag, mind szerkezetileg, gondolhatunk a magyar organikus építészet és Makovecz Imre remekeire is, de a legújabb fenntartható trendekben is szeretnek vele kísérletezni, sokszor éppen a faépítészeti hagyományokat a kortárs technológiákhoz kapcsolva. Ilyen kísérletező Kuma Kengo japán építész is, aki nagyon látványosan használja a faelemeket az épületeiben. Például Sydneyben a The Exchange központban: ezt fából készült szalagokkal csavarta körbe. A cél olyan épület volt, amely lágy, meleg hatást kelt a körülötte lévő acél-üveg rengetegben. Ő tervezte a 2020-as tokiói olimpiai játékok stadionját is, amihez a 2011-es földrengés és szökőár sújtotta területekről beszerzett fát használtak fel: fák és egyéb növények fedik a külső falakat alkotó teraszokat. Kuma Kengo szerint a beton és az acél korszakának vége, a XXI. század épületeinek fő alapanyaga a fa lesz. Vallja, hogy a természetnek kell keretet adnia az építészethez, hogy „minél mélyebben megtapasztalhassuk annak közelségét”.
A látványos ökovízióiról ismert belga születésű, de Párizsban tervező Vincent Callebaut szintén a fában gondolkodik, ám nem csak alapanyagként: szénelnyelő civilizációt szeretne építeni. 2050-re ugyanis 9 milliárd ember él majd a bolygónkon, a világ népességének 80 százaléka pedig városban, így hát be kell vinnünk a természetet a városokba. Már nem járható út a ház melletti kert, magának a háznak kell lakható kertté válnia, még inkább erdővé. Callebaut energiát termelő, függőleges erdőket nevelő, levegőt tisztító, a lakóknak élelmiszert termelő tornyokat és úszó városokat tervez már lassan két évtizede, bár ezek egy jó része egyelőre csak előremutató látomás.
Van ugyanakkor olyan munkája, ami már megépült Tajpejben, a Tao Zhu Yin Yuan Tower, ami számos díjat szerzett. A húszemeletes épületet a DNS-molekula alakja ihlette, vagyis az élet forrása. A forma egyben egy hatalmas kémény kialakítását is lehetővé tette, ami speciális légmozgásról gondoskodik az épületben a légkondicionálók fogyasztásának csökkentése érdekében, továbbá a kívülről érkező levegő először egy üvegház növényzetén megy keresztül, hogy frissen és tisztán kerüljön a lakásokba. Az épület nap- és szélenergiát is felhasznál, tetején hatalmas, szabadon megközelíthető kert kapott helyet, a talajszinten pedig húszméteres fák alkotta lugas veszi körül. Ezenfelül minden lakásnak van erkélye, ahová függőkertek épültek, emeletenként tizennégy nagyobb fával, összesen 23 ezer növénnyel, kifejezetten olyan fajtákkal, amelyek fokozottabban építik be a szén-dioxidot, és jól tűrik a függőleges városi környezetet. Erre egyébként már korábban is volt példa, egy ilyen lakóházat 2014-ben adtak át Milánóban: a Bosco Verticale (Függőleges erdő) szintén több száz fának nyújt otthont.
A tajpeji épületben a sűrű növényzet gondoskodik a lakók feltöltődéséről, szűri a szennyezett levegőt, tompítja a város zaját, nedvességet és nyáron hűvösebb klímát biztosít. A lakók gyümölcsöt, zöldséget, fűszernövényt termeszthetnek, részben olyan komposztot használva, ami a saját tárolóikban készül a szerves hulladékból, illetve azzal az esővízzel öntöznek, amit az épület gyűjt össze.
Callebaut szerint megváltozott az építészet célja. Korábban, időtlen idők óta az volt az értelme, hogy megvédje az embert a természettől, mára viszont az vált szükségessé, hogy az embert és a természetes ökoszisztémát végre összeegyeztessük.