Jan Eeckhout a katalán Pompeu Fabra Egyetem professzora, érdeklődési területe a gazdasági dinamikák világa, különös tekintettel a munkaerőpiac változásaira. Szerzőnk a munkanélküliség, a képzettségi trendek és a nagyvárosok közötti nemzetközi verseny tanulmányozása során izgalmas felfedezést tett. Szerinte azok a kiemelkedően sikeres technológiai nagyvállalatok, amiket a fősodratú nyilvánosság a haladás és a fejlődés fogalmaival azonosít, valójában visszafogják a gazdasági növekedést. Hogyan lehetséges ez?

The Profit Paradox (profitparadoxon) című új könyvét Eeckhout arra az ellentmon­dásra építi, hogy bár 1980 óta látványo­san nőtt a világgazdaság termelékenysége, a munkavállalók ebből nem vagy alig érzékelhettek valamit. A megkapó technológiai újdonságok nem vezettek jelentős gazdasági növekedéshez – miközben a Google vagy az Amazon globális monopóliummá vált, egyes kiterjedt csoportokban (például szakmunkások és főiskolai végzettségűek) még csökkent is az átlagos jövedelem szintje. Közhely, hogy a korona­vírus-járvány felerősítette az évtizedek óta megfigyelhető trendeket. Ez mostani témánkra is igaz: a munkahelyek elsősorban az alacsonyan képzett munkavállalók körében tűntek el, s miközben a domináns cégek virágoztak, számos kisvállalkozás kényszerült bezárni a boltot.

Szerzőnk szerint az egyensúlytalanság oka „a győztes mindent visz” elve, azaz a piac túlhatalma és a – nagyvállalati lobbik eredményeként – világszerte egyre megengedőbb versenypolitika. Az óriáscégek nyeresége és a munkavállalók elszegényedése az Egyesült Államokban a leglátványosabb – ironikus módon Európa éppen attól „szerencsésebb”, hogy technológiai értelemben lemaradt, és jobban ragaszkodott a trösztellenes szabályok betartásához. Eeckhout könyve kézzelfogható példák sokaságát dolgozza fel a söripartól a textiliparon át az online reklámpiacig azt illusztrálva, hogy a monopóliumok sikerei a legkevésbé sem előnyösek a munkavállalók – s tágabban a közép­osztály – számára.

A profitparadoxon nem valamiféle száraz és unalmas gazdaságpolitikai probléma. Jelentős kihatással van a társadalmi mobilitásra, a romló demog­ráfiai adatokra és a politikai stabilitás gyengülésére is. Mivel a domináns cégekre épülő gazdasági modellben olyan egyenlőtlenségek alakulnak ki, amelyek szinte megkérdőjelezik az egyszerű munkavállaló szerepét és jelentőségét a társadalomban, a választók egyre nagyobb része érezheti úgy, hogy nem érdekelt többé a rendszer fennmaradásában. Ezzel teljes a politikai bizonytalanság receptje.

Mi a megoldás? Eeckhout szerint korunk óriásvállalatai fájdalmas áldozathozatal nélkül is megtehetnék, hogy soha nem látott nyereségükből többet fordítsanak a munkavállalóik­ra. Azt is elkerülhetetlennek tartja, hogy a kormányok akár jelentősen szigorítsák a trösztellenes törvényeket. Szerzőnknek emellett akad néhány kiemelkedően izgalmas konkrét javaslata is, például az „inverz adatszabadalmak” rendszere, amiben a domináns cégek csak egy határozott ideig birtokolhatnák a náluk felhalmozódó adatokat, meghagyva az esélyt a kisebb vállalkozásoknak, hogy hozzáférjenek a versenyképességet megalapozó információkhoz. Akárhogyan is, a kapitalizmus újratervezésének nagyszabásúnak kell lennie.

Jan Eeckhout: The Profit Paradox. How Thriving Firms Threaten the Future of Work. Princeton University Press, 2021

A szerző a Brain Bar Jövőfesztivál alapítója