Elnök úr, polgármester úr, professzor úr, szenátor úr, kedves barátom, Visy Zsolt, kedves barátaim!

Mindenekelőtt köszönet mindazoknak, akik ennek a szobornak a létrehozásában, elhelyezésében szerepet játszottak. Akik lehetővé tették a mai különleges, mind a két nemzet, sőt egész Európa szempontjából lényeges eseménynek a megrendezését. És köszönet azért legfőképpen, hogy itt lehetek, és ha már itt vagyok – voltaképpen ezt a kora hajnali utazást nem azért határoztam el, hogy megismételjem mindazt, ami már előttem elhangzott, hiszen a legfontosabb gondolatok Hunyadi Jánosról már jelentős részben elhangzottak –, néhány általános következtetést kísérlek meg levonni.

Hunyadi János valóban a nemzeti történelmünk és Európa történelmének óriása. Nélküle nagy valószínűséggel sem a magyarok, sem a románok, sem más európai nemzetek nem lennének ugyanazok, mint amik, mert nélküle máshogy alakult volna az európai történelem. Ez az, amit mindenek­előtt köszönünk Hunyadi Jánosnak. A származásáról a történészek vitái biztosan tovább fognak folyni, de ami engem illet, a származásnak, különösen Európának ezen a táján, olyan különlegesen nagy jelentőséget nem tulajdonítok. Mi magyar szempontból Ady Endre soraival értünk egyet, aki azt mondta: „Kitárul afelé karom, / Kit magyarrá tett értelem, / Parancs, sors, szándék, alkalom.” Sok más nagy magyar költőt, József Attilát is lehetne még idézni.

De térjünk rá inkább röviden arra a néhány pontra, amely Hunyadi János életének, hőstetteinek a főbb üzenete. Először is nagyon fontos az ellenállás, a bátorság és az önfeláldozás példája. Ha jön egy gigászi hatalom, amely létében fenyeget egy nemzetet, el kell dönteni: megalkuszunk, behódolunk, átvesszük a hódító nyelvét, szokásait, életmódját, vallását, vagy pedig ellenállunk. Nos, ő az ellenállást, a harcot választotta, és vezette is. Az ellenállás és a harc pedig a függetlenséget, a belső egyéni és a közösségi szabadságot, a nyelvünk, a gondolkodásunk, a kultúránk és legfőképpen a vallásunk szabadságát üzeni nekünk. Nem véletlenül ismétlem a vallást, hiszen Hunyadi János életművének középpontjában a kereszténység védelmezése állott, a keresztény hité, a keresztény tanításé, amely szerint Isten az embert saját képmására teremtette, s mely szerint az emberek egyenlők, egyenlő a méltóságuk, a szabadságuk és a felelősségük. És persze megkerülhetetlen a kereszténységgel összefüggésben az európai kultúra, identitás, az európai életmód, a zsidó-keresztény hagyományokra épülő európai történelmi örökség. Ettől vagyunk európaiak, és ezt Hunyadi Jánosnak is köszönhetjük.

Föltehetjük a kérdést: vajon mi lett volna, ha ő nincs, vagy nem választja a harcot, és nem lesz belőle hős, nem kerül a történelem legpozitívabb oldalára, a hősök és mártírok oldalára? Nos, nem tudjuk, egyébként sem teszik föl bölcs történészek soha így ezt a kérdést. De talán nem látnánk azokat a dómkupolákat, amelyek, mint Márai Sándor írja, „összekötik az európai keresztény kultúra őrhelyeit”. Lehet, hogy nem látnánk a kereszteket sem. Sem az utainkon, sem a temetőinkben, sem a templomainkon. Az is lehet, hogy nem hallanánk a harangszót. És most nemcsak a déli harangszóra gondolok, hanem általában véve nem adna keretet az életünknek a mindennapos harangszó az ünnepeinken, a gyászainkban, a temetéseinken. Röviden: nem lennénk azok, akik vagyunk. Márpedig mi azok akarunk maradni, akik vagyunk. Látni akarjuk a kereszteket, hallani akarjuk a harangszót; azt a harangszót is, ami bennünk szól, ahogy Csoóri Sándor írja a Harangok zúgnak bennem című, csodálatos versében. Igen, barátaim, ezek a harangok bennünk zúgnak, és nekünk az a dolgunk és feladatunk, hogy ezek a harangok ne csak most, hanem a jövőben is zúgjanak bennünk, magyarokban, románokban, szerbekben, horvátokban, németekben; mindazon népekben, amelyek Hunyadi János vezérletével együtt harcoltak. És minden más keresztény és európai emberben is, mert összetartozunk. Összetart minket a történelmünk, összetartanak a hagyományaink, a gondolataink, érzéseink, és összetart a közös vallásunk. A mai esemény ezért nagy jelentőségű nemcsak a mi két nemzetünknek, hanem egész Európának, sőt a világnak is, hiszen a keresztény vallás is univerzális, ezt soha nem szabad elfelejtenünk.

Barátaim, még egyszer köszönöm azt a különleges lehetőséget, hogy itt lehetek ezen a nagy, közös ünnepen.

***

***

Fotók: Marosvásárhely polgármesteri hivatala, Maszol.ro