Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.

Kunszabóné Pataki Annát gyermekkorában legyintette meg a nincstelenség szele, ugyanis egy alkoholista édesapa és egy véglegesen leszázalékolt édesanya gyermekeként nőtt fel. „A testvéremmel átéreztük, milyen az, amikor kevés az étel és a ruha, nem tudni, mi lesz velünk, és az ezzel járó traumákat is megéltük. Az életünk végül szépen rendeződött: lett egy nevelőapánk, és édesanyánk is velünk maradhatott. Azt hiszem, ekkor alakult ki bennem az az empátia, amit a szegényebb sorsúak iránt érzek” – meséli. Talán nehéz gyerekkora miatt is választotta a szociálpolitika és a szociális munka területét az egyetemen. Vallja: aki bajban van, nem mindig tehet róla, hogy rossz helyzetbe jutott.

„Felnőtt megtérő vagyok, huszonegy éves koromban adtam át az életem az Úrnak. A közösségünknek, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségnek missziós szolgálata van, így sokat evangelizál az utcán és mindenféle világi környezetben. Ezen alkalmak után szegény sorsú emberek csatlakoztak hozzánk. Akiknél a misszió célba ért, elhitték, hogy értékes emberek, Isten szereti őket, és Jézus az ő személyes szabadítójuk, aki segíti őket betegségeik, problémáik közepette” – mondja Anna.

Egy 2007-es városmisszió után kapott elhívást egy segítő­központ létrehozására, ahova betérhetnek a rászorulók, s részletesen elmondhatják a problémáikat. Így jöhetett létre 2011 telén a Csak Egyet Szolgálat. „Egyesével szeretnénk segíteni az embereken, hiszen mindenkinek megvan a saját története – a nevünk is ezt tükrözi. Amióta megnyitottunk, azt tapasztaljuk, hogy azzal, aki megajándékoz minket a bizalmával, megosztja velünk az élettörténetét, és megnyílik Isten szeretetére, sokkal könnyebb megoldani az egzisztenciális kérdéseket is a munkahely- és szálláskeresés, az életviteli tanácsadás, az életrendezés, az utógondozás terén.”

A melegedőben egy nap száz-százötven ember fordul meg, olyan is volt, hogy háromszázan érkeztek. Anna kitér arra is, hogy a tervük az volt, egy új szemléletű szociális szolgálatot hozzanak létre, ahol az evangélium hirdetése együtt jár a szociális munkával. „Ez unikum, amit igyekszünk hangsúlyozni. Hiszünk benne, hogy Jézus a szabadítónk, s a kimondott imának ereje van. Büszkén valljuk, hogy a Szentlélek bölcsebb nálunk” – magyarázza a segítő, majd hozzáteszi: sok beteg, sérült vagy szenvedélybeteg ember tér be hozzájuk, néhányan börtönből szabadultak, s akadnak, akiket prostitúcióra kényszerítettek – ezek az emberek egészen más normarendszerrel rendelkeznek.

A Csak Egyet Szolgálatnál van dicsőítés, bibliaóra, közbenjárás, szentségimádás és mise is. Aki akar, bekapcsolódhat, de semmi nem kötelező. „Sokan vannak, akik az évek alatt egyre közelebb ülnek, majd egyszer csak jelzik, hogy szeretnének megkeresztelkedni, gyónni, szentségeket felvenni. Ezek óriási dolgok, csodák, amik szabadító erővel bírnak egy ember életében: leteszik a bűneiket, és elhiszik, hogy Jézus megváltotta őket. Meg tudnak bocsátani maguknak, s új életet tudnak kezdeni. Ezek kegyelmi pillanatok” – meséli a segítő. Azt is elárulja, a hozzájuk érkezők gyakran számolnak be istenélményről, hiszen a bajban lévő ember többnyire Istenhez kiált. „Sok szegény ember kapcsolódik az Úrhoz, hiszen semmije nincs, amihez ragaszkodna. Rendkívül nyitottak, jó látni, miként fogalmazzák meg a saját imáikat. Ezekre az alkalmakra egyébként gyakran járnak el inkognitóban sikeres vállalkozók is, hogy együtt imádkozhassanak az utcán alvókkal. Egész másképp éli meg az ember az imát, ha megtapasztalja a hajléktalanok hitét.”

Annáék tizenegy év alatt sok életet láttak helyreállni. „Rengeteg emberi sorsot megismertem, a közös nevező az volt, hogy nincs megtartó családi háttér, nincs, aki aggódjon értük. Úgy érzem, ez a hivatás napról napra arra sarkall, hogy hálás legyek, mennyire szerencsés vagyok, hogy szerető családom és normális emberi kapcsolataim vannak.”

Nyitókép: Seidel Mariann