Tíz ok, amiért a válogatott világra szólót alkotott
Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.
Sokan sokféleképpen próbáltak már magyarázatot találni arra, hogy mi állhat a magyar labdarúgó-válogatott mindent felülmúló Nemzetek Ligája-szereplésének hátterében: csapatunk Anglia, Németország és Olaszország ellen négy mérkőzésen 7 pontot gyűjtött, és ezzel az A divízió 3. csoportja élén áll. A Mandiner a csoda tíz okát gyűjtötte össze.
1.
Az egyik legfontosabb dátum 2018. június 12. Négy éve ezen a napon hívta fel Marco Rossit Nápolyban Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, hogy a gyalázatos Georges Leekens-korszak után vállalja el a szövetségi kapitányi posztot. (A belga úriemberrel a magyar válogatott négy barátságos mérkőzésen mindössze egy döntetlenre volt képes – Fehéroroszországban –, és kikapott hazai pályán Kazahsztántól, Skóciától és Ausztráliától.) Minderre így emlékezik vissza Rossi a róla szóló, Olasz meló Magyarországon című könyvben: „2018. június 12-ét valószínűleg sohasem felejtem el, ha száz évig élek is. Akkor értem pár napja haza Pozzuoliba a Salernói-öböl partjáról, ahol a családdal nyaraltam, s készültem a visszaútra Dunaszerdahelyre, hogy megkezdjem a második idényemet a DAC csapatánál, amellyel a klub fennállásának legjobb eredményét értük el. Miközben Mariellával, a feleségemmel bevásárolni indultunk, éppen azon törtem a fejemet, miképpen tudnánk megerősíteni a csapatot.
Persze csak ha az elnök úr, Világi Oszkár is úgy akarja. Hogy majd az új, 2018–2019-es idényben jó eséllyel indulhassunk harcba a megnövekedett étvágyú szurkolótáborunk által megálmodott bajnoki címért. És ekkor a telefon csörgése riasztott fel vezetés közbeni merengésemből. Benyomtam a gombot, s a hang, amely beleszólt, valahonnan átkozottul ismerősnek tűnt. »Good morning, Mr. Rossi? Could we have a short talk on an important matter? I am…« Nem volt szükség a bemutatkozásra, akkor már tudtam, ki van a vonal túlsó végén. Az a valaki, akinek a telefonhívására tudat alatt már több mint egy éve vártam, de a várakozás annyira reménytelennek tűnt, hogy magamnak sem mertem bevallani, s éppen ezért lassan meg is feledkeztem róla. »I know, Mr. Csányi, it’s you, Mr. President. What can I help you?« – dadogtam.”
Fotó: MTI / Kovács Tamás
2.
Ne feledkezzünk el George F. Hemingway személyéről se, hiszen a magyar származású amerikai üzletember volt az, aki Marco Rossit úgymond felfedezte a honi labdarúgás számára. A Budapest Honvéd tulajdonosaként – Fabio Cordella, a klub nemzetközi igazgatója javaslatára – 2012 augusztusában szerződést kínált a magyar futballban addig lényegében ismeretlen olasz szakembernek.
3.
Egy vezetőedzőnek az egyik legfontosabb, hogy legyen mellette egy olyan valaki, akiben maximálisan megbízik. Nos, Marco Rossi stábjában ez a személy Cosimo Inguscio, akivel a szövetségi kapitány a Magyarországra érkezése óta együtt dolgozik. Félszavakból is megértik egymást, és Rossi nemcsak szakmailag, emberileg is remekül kijön kollégájával.
4.
Talán magyarázni sem kell, hogy egy csapat eredményességének kulcsfontosságú része a megfelelő taktika kiválasztása. Nos, Marco Rossi olaszként különösen nagy hangsúlyt helyez a védekezésre, és azt a gegenpressinget fejlesztette tökélyre a magyar válogatottnál, amelyet – más szinten és más körülmények között – Jürgen Klopp is alkalmaz a Liverpoolnál. A szövetségi kapitány hamar rájött arra, hogy a magyar válogatott számára a háromvédős felállás a leghasznosabb, amely előtt két szárnyék és három középpályás játszik, akiknek a támadások szervezése mellett az egyik legfontosabb feladatuk az ellenfél támadásainak hatékony megszűrése. Erre remek példa volt az angliai 4-0-s győzelem alkalmával Szoboszlai Dominik látványos sprintje, aki egy elrontott sarokrúgás után 11,4 másodperc alatt nyargalt végig a pályán, szögletzászlótól a másik szögletzászlóig, hogy szerelje ellenfelét, Jarrod Bowent.
5.
A magyar válogatott taktikája kísértetiesen hasonlít a Mezey György-féle, 1985–86-os nemzeti csapat által alkalmazott játékrendszerhez, azzal a különbséggel, hogy Fiola Attiláék a kaputól 20-22 méterre támadják le az ellenfelet, Nagy Antalék viszont már a félpályán megtették ugyanezt. Tény: ezzel a taktikával akkoriban végigvertük a világot, nem véletlen, hogy vezettük az 1986-os mexikói világbajnokság előtti európai rangsort, és a világranglistán is a harmadik helyen álltunk. Aztán Mexikóban összeomlott minden. De ez már nem egyetlen cikk, hanem három könyv témája is lehetne…
6.
A szinte egész pályás letámadáshoz remek erőnlét szükséges, amelyet a játékosok természetesen nem a válogatott egyhetes edzőtáborában szereznek meg. Ma már felnőtt és beérett egy olyan nemzedék, amelynek tagjai – Gulácsi Pétertől Orbán Willin át Schäfer Andrásig, Szalai Attilától Szoboszlai Dominikon át Sallai Rolandig – a világ legerősebb bajnokságaiban edződnek, rendszeres játéklehetőséghez jutnak, így hétről hétre nemzetközi szintű teljesítményre kényszerülnek.
7.
Egy szakember számára nélkülözhetetlen kapocs egy olyan futballista, aki nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is igazi vezér tud lenni. Nos, a mai nemzeti csapatban ez a játékos vitathatatlanul Szalai Ádám, akit a szövetségi kapitány különösen kedvel. Hiába kapott érte kezdetben rengeteg kritikát, tűzön-vízen át kitart az immár harmincöt éves támadó mellett. Köztudott, hogy Szalai csapatkapitányként az öltözőben is vezér, nemegyszer zengtek már ódákat a játékostársak arról, hogy a válogatottmérkőzések előtt mennyire hatásos lelkesítő beszédet szokott tartani.
8.
A mai magyar válogatott egyik legnagyobb erénye, hogy olyan játékosok is extra teljesítményt nyújtanak, akikről korábban nem is sejtettük, hogy a nemzetközi mezőnyben, különösen a világklasszisok ellen is kiemelkedő játékra képesek. Hirtelen három futballista jut az ember eszébe: Fiola Attila, Nagy Zsolt és Schäfer András. Kezdjük az utóbbival: a még mindig csak huszonhárom éves középpályás a tavalyi Európa-bajnokságon robbant be a köztudatba és a válogatottba. Az Eb előtt sokan aggódtunk amiatt, hogy Szoboszlai Dominik makacs sérülése miatt jelentősen meggyengül a nemzeti csapat, de az akkor még Dunaszerdahelyen futballozó Schäfer hamar eloszlatta a kételyeket: közvetlenül az Európa-bajnokság előtt az ő góljával győztük le Ciprust barátságos mérkőzésen, az Eb-n pedig már kirobbanthatatlan volt, Portugália, Franciaország és Németország ellen is a kezdőcsapatban kapott helyet, a németek elleni gólját és a lefújás utáni könnyeit amíg élünk, nem felejtjük el. Fiola Attiláról évekig azt hittük, hogy csupán egy keménykötésű, már elnézést, pokróc futballista.
Tény, hogy a Fehérvárban szinte nem telik el úgy mérkőzés, hogy ne kapna sárga lapot, ám hogy mennyire remek játékos, azt sorozatban bizonyítja a válogatottban: a tavalyi Eb-n a világbajnok Franciaország ellen szerzett találata örök élmény marad, és az is biztos, hogy a német David Raum hosszú ideig emlegeti még, hogy a Nemzetek Ligájában miként ültette őt hintába a mieink vezető találata előtt. Nagy Zsolt pedig külön kategória. Érte is kapott hideget-meleget Marco Rossi, főleg azok után, hogy a Wales elleni Eb-selejtezőn 2019 novemberében újoncként a kezdőcsapatba állította. Ám mellette is kitartott a kapitány, és azóta nagyot fordult a világ a Puskás Akadémia játékosával: a Németország és Anglia ellen is bombagólt szerző futballista ma már alapember, egyértelműen a Nemzetek Ligája-sorozat egyik nagy felfedezettje.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
9.
A szövetségi kapitány nemcsak felfedezett bizonyos játékosokat, hanem ki is mert hagyni korábban kirobbanthatatlannak hitt nagyágyúkat. Ennek legjobb példája Dzsudzsák Balázs esete. A ma már ismét Debrecenben játszó, 108-szoros válogatott futballista Marco Rossitól is megkapta a lehetőséget – az első időszakban 13 mérkőzésen lépett pályára –, a szakember a Wales elleni, 2019. novemberi vereség óta nem számít rá. Hiába próbálták meggyőzni őt a magyar futball és a közélet ismert személyiségei, a kapitány tántoríthatatlan maradt, és azt kell mondjuk, Dzsudzsák ma már nem hiányzik a magyar válogatottból.
10.
A végére hagytunk egy színes kis történetet, amely megmutatja, mennyire fontos Magyarországnak a futballválogatott sikere – és bizony ez is hozzájárul az utóbbi évek kiemelkedő eredményeihez. Ha teheti, Orbán Viktor miniszterelnök jelen van a válogatott mérkőzésein, így volt ez a sikeres Nemzetek Ligája-találkozókon is. S bár nem szokása, az Anglia elleni történelmi siker után a kormányfő – a csapatkapitány Szalai Ádám kérésére – belátogatott az ünneplő magyar labdarúgók öltözőjébe. Első útja természetesen a sikerkapitányhoz, Marco Rossihoz vezetett, és nem szólt hozzá egy szót sem, csupán egy hatalmas mosoly kíséretében hosszan átölelte…
Nyitóképen: A magyar csapat tagjai a Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia–Magyarország-mérkőzés után. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd