Az uniós tisztségviselők fülét biztosan megütötte Orbán Viktor tusványosi beszédének fajokról szóló része, ám ettől még valamiféle egyezség megszületik majd az uniós támogatásokról – ezt vélelmezte a Magyar Hangnak adott interjújában Csaba László. A közgazdász professzor szerint 70 százalékos eséllyel valamiféle korlátozott összeghez hozzájuthatunk: ősszel a helyreállítási alap teljes összegének 20-30 százalékáról egyezség születhet. 15-15 százalékra becsüli annak esélyét, hogy egyetlen fillért sem kapunk, illetve hogy mindenben behódolunk, és gyorsan megegyezünk a Magyarországnak járó teljes összegről.

Csaba László emiatt azt sem gondolja, hogy elhagynánk az Európai Uniót.

A közgazdásszal szóba került a kata is, amely szerinte nem jelent igazi közteherviselést, de az új szabályoknak ez a statáriális bevezetése elfogadhatatlan.

– A miniszterelnök a Tusványoson a nyugati világot tette felelőssé egy sor gazdasági nehézségért, ezúttal is hárítva a maga felelősségét. De hol az igazság?

– Gazdasági fejtegetése La Fontaine róka meséjére emlékeztet, amelyben a róka farkát levágta a csapda, majd hosszan és
lelkesen ecseteli a farok nélküli lét örömeit. A kormány nyilvánvalóan belelépett a fékbe, és ez még csak az első lépése a várható teljes megszorítócsomagnak. Régen volt példa arra, hogy a kormányfő 650 milliárd forint értékben negyven-
egynéhány beruházás elhalasztását jelenti be. Retorikájának lényege, hogy nehéz helyzetben van a gazdaság, de erről nem ő tehet, hanem külső hatások, amelyek nálunk erősebb gazdaságokat is megráztak. Vele ellentétben én nem temetném a nyugati világot. Előfordulhat, hogy néhány európai – francia, olasz, brit – gazdaságban recesszió lesz jövőre. Így
arra sem nagyon lehet számítani, hogy majd az ő növekedésük kihúz minket a bajból. Összességében azonban nincs komoly baj a nyugati gazdasági modellel. Sőt, köztünk és Európa fejlettebb része közötti különbség folyamatosan
nő. Ha megnézzük a német, holland, svéd, dán, lengyel, cseh vagy a balti államok gazdaságát, azok igencsak stabilak. De még a román gazdaság fejlődése is utolért, majdle is hagyott bennünket. Vagyis vannak országok, amelyek gondokkal
küszködnek, de nem igaz, hogy az unió egésze leáldozóban lenne, és 2030-ra itt az összeomlás. A kormányfő híveknek küldött üzenetét persze értem, hogy baj van mindenütt, nekünk is kell venni részünket a válságkezelésből. Mindez mozgósító hatással lehet szavazóira.

– A beszédnek mégis inkább a fajok keveredéséről vagy nem keveredéséről folytatott okfejtés adott utóéletet. A gazdaságnál maradva: az ilyen megfogalmazás befolyásolhatja-e negatívan a várt uniós támogatások sorsát?

– A faj szó nyilvánvalóan hibás emlegetése egy dolog, annál érthetetlenebb ez a retorika akkor, amikor a kormány könyörög az uniós pénzekért, és egyelőre nem nagyon látni a tárgyalások végét. Az ilyen elméletek káros voltára a huszadik század történelmének sajnálatos eseményei határozottan rámutattak. Bár én nem vagyok feltétlen híve a politikailag korrekt beszédnek, azt feltétlenül észre kell venni, hogy a miniszterelnök 2010 utáni retorikájában határozottan megfi gyelhető azoknak az eszméknek a megjelenése, amelyek a Jobbik korábbi, illetve a Mi Hazánk jelenlegi kommunikációját jellemzik. Mostanra ezen eszmék váltak Orbán Viktor main stream mondanivalójává. Ez
minden bizonnyal tetszik a „híveknek”, a világ nagyobbik felén azonban, még Oroszországban vagy Kínában sem elfogadottak. Sajnálatos, hogy az Európai Unióval kapcsolatosan, az orosz–ukrán háború ügyében, a szomszédokkal
fenntartott viszony vagy a nem európai népekkel való kapcsolat ügyében mintha az a vélemény lenne mérvadó az országos nyilvánosságban, amely korábban egy szűk kisebbség retorikája volt.

– Lehet ennek a beszédnek konkrét hatása az uniós pénzekről folyó tárgyalásokra? 

– Az uniós tisztségviselők fülét biztosan megütötte a kijelentés, amit nem fognak elfelejteni. Annál is inkább, mert az elmúlt évek kormányzati megnyilvánulásai miatt a kelleténél jobban a fi gyelem középpontjában van Magyarország.
Ezzel együtt úgy gondolom, bár nagyon sok még a megoldatlan kérdés, valamiféle egyezség megszületik majd az uniós támogatásokról. Mert az egyik oldalon ott van az Európai Parlament határozott politikai állásfoglalása a jogállamisággal,
illetve egyéb ügyekkel kapcsolatosan, a másik oldalon viszont az Európai Bizottságnak a tagállami kapcsolatokhoz való
pragmatikus hozzáállását látjuk. A merkeli „mindent elnézünk” hozzáállást mostanra felváltotta a semmit sem nézünk el álláspont, ami azonban nem jelenti azt, hogy cél lenne az uniós támogatások teljes zárolása. Abban a helyzetben vagyunk, mint amikor a gazda tanítja a kutyát, és jutalomfalattal ösztönzi, hogy legyen kedve a produkcióhoz. Összességében úgy vélem, hogy 70 százalékos eséllyel valamiféle korlátozott összeghez hozzájuthatunk: ősszel a helyreállítási alap teljes összegének 20-30 százalékáról egyezség születhet. 15-15 százalékra becsülöm annak esélyét, hogy egyetlen fi llért sem
kapunk, illetve hogy mindenben behódolunk, és gyorsan megegyezünk a Magyarországnak járó teljes összegről. Ugyanakkor fi gyelmeztető jel, hogy a lengyelekkel ugyan aláírták a megállapodást, de mégsem a kaptak egyetlen eurót
sem, mert nem elég az elvi megállapodás, az abban foglaltakat végre kell hajtani.

– El tudja képzelni, hogy a mostani retorikával Orbán Viktor egy esetleges kilépést készít elő?

– Kétségtelen, hogy a magyar kormány szinte minden területen elég sarkos álláspontot képvisel az uniós állásponttal szemben. Úgy tűnik, mintha ennek az ellenállásnak valamiféle értéke lenne a magyar társadalom előtt. Gondoljunk
csak a zöld agráriummal kapcsolatos agrárminiszteri kijelentésekre, a rezsicsökkentés és az Otto motorok kivezetése körüli eltérő álláspontokra, de említhetném az európai szolidaritás vagy az energiafogyasztás önkéntes visszafogása körüli gyökeresen eltérő álláspontokat. Ez a hozzáállás megmérgezi, és igencsak nehézzé teszi az unióval való megegyezést. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy nem hagyjuk el az Európai Uniót, már csak azért sem, mert a brexit okozta problémák jól mutatják a kilépés igen súlyos hatásait. Jó eséllyel megegyezünk a támogatásokról, és maradunk az unió része. Az más kérdés, hogy az egyik oldalon zajlik majd a hithűek hergelése, a másikon pedig sorakoznak a kimondott vagy kimondatlan
engedmények.

– A kata átalakítása miatti tüntetések, illetve a rezsicsökkentés átalakítása, és a piaci árak részleges bevezetése arra utal, hogy a magyar költségvetésnek minden fi llérre szüksége van.

– Magáért beszél, hogy hat hónap alatt összejött az egész évi hiány, ami annak következménye, hogy a választási költekezés kezdődött a tavalyi év utolsó negyedében, majd folytatódott 2022 első negyedében. Ezt fejelte meg, hogy
nem jönnek az uniós támogatások. A működéshez szükséges pénz persze rendelkezésre áll a nemzetközi pénzpiacon, de nagyon drágán: négyszer annyiba kerül nekünk, mint például a németeknek. Az elmúlt egy hónapban bejelentett megszorító intézkedéseknek – azon kívül, hogy valóban minden fi llérre szüksége van a költségvetésnek – van egy olyan
üzenete is külvilághoz, hogy látjuk a bajok nagyságát, illetve hogy hajlandók vagyunk népszerűtlen intézkedésekre is.

– Említette, hogy a 650 milliárd forintos csomaggal még nincs vége a megszorításoknak. Mekkora lehet ennek a teljes számlája?
– Nagyon nehéz ezt megbecsülni. Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy a tavaly megszavazott költségvetés ma már csak egy darab papír, még akkor is, ha év elején aktualizálták azt. Januárban nem volt szó a rezsicsökkentés megszüntetéséről, hiszen azzal nyertek választást, vagy a kata egyik napról a másikra való kivezetéséről. Arról sem, hogy a Fudan Egyetem, a Budapest–Belgrád-vasútvonal és a Paks II.-beruházás esetleg nem valósul meg. A hiány fedezeteként
nem elég hagyni elfutni az infl ációt, hogy a befolyó adóbevételek enyhítsék a túlköltekezés okozta gondokat, szükség lesz további megszorításokra. Kérdés, hogy ezek mennyiben érintik a honvédelmet, a sportot és a közigazgatást, és mennyiben az egyéb területeket.

– Jó és szükséges megoldásnak tartja-e rezsicsökkentés átalakítását, illetve kata rendszer kizsigerelését?

– A rezsicsökkentés a jelenlegi helyzetben tökéletesen fenntarthatatlan, és egyébként sem illeszkedik az uniós zöldmegállapodásba, tehát nem jó rendszer. Ugyancsak hibás megoldás a kata, hiszen nem jelent igazi közteherviselést:
miközben vannak, akik sokat fi zetnek, a katások feltűnően keveset. Tehát vannak érvek amellett, hogy becsukták ezt a kiskaput, ugyanakkor nem oldották meg azokat a gondokat, amelyre a kata létrejött. Sokkal egyszerűbb lett volna az adó összegét megemelni. Ez a statáriális bevezetés pedig elfogadhatatlan. Annál is inkább, mert nagyon sokakat érint az így
kialakult probléma. A tiltakozások pedig inkább a bevezetés módja miatt indultak. Ezek az intézkedések is jól mutatják, hogy a megváltozott helyzetre úgy reagál a kormány, mint 2010-ben, amikor azt mondták, gyors döntésekre van szükség, nem pedig azt, hogy jól kiszámított, megalapozott, végig gondolt döntésekre. Hát a gyorsasággal most sincs gond.

– Recesszióba esik jövőre hazánk?

– Nem hinném, hogy receszszióba kerülnénk, a Brüsszelnek leadott konvergenciaprogramban lefektetett növekedési számok viszont már rég meghaladottak. Lassuló pályán van a magyar gazdaság, úgy gondolom, stagnálásra számíthatunk, vagyis 0-2,5 százalék között lesz a növekedésünk. Az infl áció ugyanakkor elbizonytalanítja a befektetőket, mert nem látni a hozamot. Az elbizonytalanodást mutatja, hogy Budapesten és más nagyobb városokban sorra találkozunk bezárt üzletekkel.

– Az emelkedő kamatok miatt nem kerülhetnek sokan adósságcsapdába?

– Sokan már benne vannak, hiszen ezért vezették be a moratóriumot, a kamatstopot. Úgy vélem, a kormány ezúttal is, mint a devizahitelezés esetén, a bankok nyakába varrja a terheket, és csak minimális mértékben vesz részt a rászorulók megsegítésében. Az más kérdés, hogy a bankok megtalálják, miként háríthatják át a terheket az ügyfelekre.

– Fennmaradhat a stopok rendszere?

– Azt gondolom, különösen a benzinárstopnak politikai üzenete van, amelynek nagyobb a jelképes hatása, mint a valós értéke. Ez fontos propaganda eszköz a kormány kezében, amit nem fog teljesen kiengedni onnan, hiszen nem ő fi zeti a számlát, hanem a Mol.

– Merre indulhat a forint árfolyama a jelenlegi 400 forintos euróárfolyamról?

– Tovább lassú gyengülés várható, hiszen a cserearányok romlanak, gyengül az export teljesítménye, sok a bizonytalansági tényező az importban, a magyar gazdaságpolitika megítélése pedig kedvezőtlen. A világban kamatemelési
folyamat indult, ami kiszívja pénzt a feltörekvő országokból, köztük a sérülékeny magyar gazdaságból. Összefoglalva
elmondható, hogy az árfolyamban tankönyvszerűen megjelenik a gyenge magyar termelékenység hatása is.