Hárfára kifeszített kínlódó emberalakok, a kárhozottak lelkét üllőn kalapáló, köpenybe burkolódzó démonikus figurák, szarvakkal ábrázolt, pikkelyes testű gonosz lelkek, az elkárhozottakat lenyelő torz óriások és más különös lények népesítik be Hieronymus Bosch túlvilági látomásokat ábrázoló alkotásait. A zavarba ejtő, már-már nyugtalanító kompozíciók részletgazdag ábrázolásai, szörnyszülött lényei a mai kor emberére is hatással vannak. Nem véletlen, hogy Boscht a XX. század eleji szürrealizmus előfutárának is tartják, noha csupán annyi köti hozzájuk, hogy ő is kendőzetlenül ábrázolta látomásait, vízióit a kor esztétikáját egyébként forradalmian megújító képein.
Az európai festészet egyik legnagyobb hatású életműve az övé: a XV. század második felében és a XVI. század elején alkotó németalföldi mester már életében legenda volt, műhelyéhez tartozó festők és lelkes követői utánozták festői modorát, halála után pedig hosszú időn át merítettek inspirációt életművéből az utána következők. Nem csoda hát, ha Bosch művészete meghatározta a következő évszázad németalföldi festészetének fejődési irányát.
Sztár a középkorból
A Szépművészeti Múzeum tárlata alighanem Közép-Európa valaha megrendezett legnagyobb Bosch-kiállításának ígérkezik – már Londonban és Bécsben is reklámozzák. A közel kilencven alkotást felölelő anyagból tíz festmény és több rajz a németalföldi mester saját kezű alkotása, a többi a kortársaké és követőké, miközben a tárlaton bemutatott teológiai írások, franko-flamand és utrechti miniatúrák, grafikák, irodalmi szövegek Bosch képeinek inspirációt is jelentő forrásai, amelyek a korszak tágabb értelemben vett szellemi közegét, művelődéstörténeti kontextusát tárják a látogató elé.
A kiállításra többek között a New York-i Metropolitan Museum of Art, a párizsi Musée du Louvre, a londoni The National Gallery, a Los Angeles-i The J. Paul Getty Museum, a madridi Museo Nacional del Prado is kölcsönzött műveket.
– Tíz évvel ezelőtt fogtunk hozzá a Bosch-kiállítás tervezéséhez, ami akkor szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Általános tapasztalat, hogy azon intézmények rendeznek időről időre Bosch-tárlatot, amelyeknek maguknak is birtokukban van egy-két alkotás, mint például a Museo Nacional del Prado vagy a velencei Gallerie dell’Accademia. Bosch művei közül csaknem húsz festmény és körülbelül ennyi rajz maradt fenn, ezért is óriási dolog, hogy az életmű felét sikerült a világ legnevesebb intézményeiből kölcsönözni a Szépművészeti számára – hangsúlyozza a kiállítás jelentőségét a sajtóbejáráson Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, hozzátéve, hogy a sajtó érdeklődéséből ítélve rengeteg látogatóra számítanak.
Örök és emberi
Hieronymus Bosch a középkor és az újkor különös, átmeneti korszakában élt. Ahogyan az 1493-as Nürnbergi krónika – vagy más nevén Világkrónika, a korabeli könyvnyomdászat legpompásabb kiadványa – lapjain is olvasható, a társadalom úgy hitte, a világ ekkor éli hatodik, utolsó korszakát, amely az Antikrisztus pusztító eljövetelével és a végítélettel zárul.
– Bosch alkotásai csakis ebben a világban jöhettek létre: a hitvilág angyalokkal és ördögökkel népesült be, ám a művésznek már rendelkezésére álltak azok a realisztikus képi megoldások, amelyek segítségével a túlvilágot közel hozhatta kortársaihoz – magyarázza Tóth Bernadett művészettörténész, a tárlat kurátora.
Bosch képei örök emberi témákat járnak körbe: az erény és bűn, a vágyak féktelen megélése vagy a mértékletességet követő élet közötti választást és a hit kérdéseit, mint például azt, hogy mi vár ránk a túlvilágon.
Mindebből következik, hogy Bosch élénken érdeklődött az emberi természet, saját társadalmának visszásságai, az esendő ember gyengeségei és bűnei iránt, amelyeket nem mulasztott el ábrázolni képein. A Bolondok hajója festmény allegóriája e moralizáló szemléletet képviseli: a kormányos nélküli hajó utasai akkoriban igencsak halálos bűnnek számító tevékenységekben elmerülve – torkosság, paráznaság, fösvénység – hajóznak a kárhozat felé.
Kortársai gyarlóságát és ostobaságát, a csalást és a hiszékenységet jeleníti meg az egyik legkorábbi alkotása, a Kőoperáció (a páciens fejéből a butaságot készül eltávolítani a botcsinálta sebész, a beteg pedig még hisz is az operáció sikerességében), valamint a Szemfényvesztő című mű. Az utóbbi Bosch műhelyéhez köthető, a képen a szerzetesnek öltözött csaló éppen megszabadítja teli erszényétől a vásári mutatványost szájtátva figyelő öregasszonyt.
Idők végezete
A túlvilág és a végítélet fő témájául szolgált Bosch alkotásainak. A középkori ember az elmúlás árnyékában élt, a pusztító háborúk, a halálos járványok és az éhezés fenyegetettségében. Karthauzi Dénes szerzetes, aki az 1460-as években éppen Bosch szülővárosában tevékenykedett, írásaiban igencsak plasztikusan fejti ki a bűnös lelkekre váró pokolbéli szenvedéséket, míg a drámai fordulatokat sem nélkülöző, személyes hangvételű túlvilági látomásos elbeszélések egyik jellegzetes darabja Tondal lovag alvilági útjának leírása. E művet holland kiadásban feltehetőleg maga Bosch is olvashatta.
A korszak másik nagy hatású szövege az 1487-es Boszorkányok pörölye (Malleus maleficarum), a boszorkányüldözés kézikönyve, amelynek hatása a Szent Antal-triptichon egyik boszorkányábrázolásán is megjelenik. Mindez inspirálhatta a mestert a brugge-i Utolsó ítélet triptichon megfestésekor, amely Bosch pesszimista világképéről is árulkodik: az elkárhozottak szenvedésének kidolgozott és aprólékos ábrázolása a triptichon kétharmadát betölti.
Bosch bármilyen témához nyúlt is, kompozícióit szokatlan és különös részletekkel gazdagította, mintha a korabeli ikonográfiát ugyan tiszteletben tartva, de szarkasztikus és csípős kommentárokkal látná el műveit. A korszak spirituális útmutatásait összefoglaló szentek életének ábrázolásai is példák erre: Szent János evangélista Patmosz szigetén című képén a jobb sarokban egy démon igyekszik a tintatartó felborításával megakasztani Szent Jánost abbéli tevékenységében, hogy apokaliptikus látomásait papírra vesse. A gyíktestű, szárnyas démon szemüveget viselő portréjában egyes kutatók szerint Bosch önmagát örökítette meg.
Hal hátán lovagló, repülő sellők, disznókon, lovakon és más négylábúakon nyargalászó meztelen férfiak, Vénusz tavában fürdőző bujálkodók, kagylóból nyújtózó karok és a legvadabb sci-fi látványvilágát is túlszárnyaló, hússzínű építmények, szuronyos fémgömbök: Bosch egyik legmonumentálisabb és legkülönösebb alkotása a Földi gyönyörök kertje triptichon. E művet még a Hertogenboschban, a mester szülővárosában rendezett 2016-os életmű-kiállításra sem adta kölcsön a madridi Museo Nacional del Prado, így a Szépművészeti tárlatán sem láthatjuk eredetiben: az egyik legkorábbi és legkvalitásosabb másolat képviseli a művet.
– A mű az évszázadok során kutatók sokaságát késztette elmélyült gondolkodásra. Végleges, a kép sokrétűségét megfejtő, minden kérdésre választ adó interpretáció a mai napig nem született. Az alkotást Nassaui Engelbert gróf palotájában őrizték, a feltételezések szerint műkedvelő előkelőségek beszélgethettek a festmény előtt annak rejtett jelentéseiről, de létezik egy olyan elképzelés is, miszerint fejedelmi tükörként a vágyak féken tartására és az erényességre ösztönözte a fiatal arisztokratákat – magyarázza a kurátor.
A műalkotás rendkívüli hatását jelzi, hogy a XVI. században nemcsak festménymásolatok, hanem falikárpit is készült róla: a madridi El Escorialban őrzött, monumentális méretű falikárpitot arany- és ezüstszálakkal dúsan átszőtték, és érdekessége, hogy a szövés technikája miatt tükörképe lett a festménynek. Nemcsak a középső táblaképet, hanem a triptichon egészét ábrázolja, így sikerült Bosch egyik legérdekesebb művét egészében megidézni a tárlaton.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében rendezett kiállítás június 17-ig látható a Szépművészeti Múzeumban.