Orbán Viktor miniszterelnök elsősorban az energiapiacokra, a nyersanyagok feletti kontrollra utalva fejtette ki, hogy a Nyugat – és benne Magyarország – könnyebb hozzáférése a nyersanyagokhoz drámaian és történelmi mércével mérve is csökkent az utóbbi időben, ami geopolitikai átrendeződéshez vezetett.

Nyersanyag- és tengerpolitika

Az energiahelyzet valóban kritikussá vált az újabb európai háború folytán, ami merőben új körülményekre világított rá. Felértékelődhet a tengerpolitika, különös tekintettel az északi-sarki átjáró jégmentességére – nem véletlen, hogy Donald Trump amerikai elnök úgymond bejelentkezett Grönlandért 2019-ben. Ez már önmagában jelzi, hogy az Európai Unió jogelődje irtózatos hibát követett el az 1980-as években azzal, hogy – a 2016-os brexithez hasonló népszavazással – hagyta függetlenedni a világ legnagyobb, nyersanyagokban, például a cementhez egyre inkább hiányzó homokban gazdag szigetét. A folyamat a brexitről szóló népszavazással végződött 2016-ban. Erre a stratégiai hibára talán még évszázadok múlva is emlékezni fognak az utódaink, ha lesz még EU. A brexit évében vált hajózhatóvá ugyanis az Északnyugati-átjáró, amelynek köszönhetően a hajók soknapnyi időt és jelentős mennyiségű üzemanyagot tudnak megtakarítani, ha New Yorkból a Panama-csatorna helyett közvetlenül az Arktiszon át jutnak el Tokióba.

Ami a nyersanyagokat illeti, újabb lelőhelyek válhatnak hozzáférhetővé, elsősorban a tengerekben. Ebben különösen előnyös pozíciókkal rendelkezik Franciaország és az elektromobilitást egyre inkább megkérdőjelező, a partjainál óriási mennyiségben rendelkezésre álló hidrogén felhasználását előtérbe helyező Japán. Dánia nemrég jelentette be, hogy egy közel 30 milliárd dolláros beruházással tizennyolc focipályányi mesterséges szigetet kialakítva szélfarmot hoz létre a partjaitól mindössze nyolcvan kilométerre, amely tízmillió ember energiaigényét lesz képes fedezni.

Egyre jelentősebb lesz a világűr mint új geostratégiai terület, mi sem jelzi jobban, mint hogy a parányi Luxemburgnak évek óta van már űrbányászati törvénye és stratégiája, valamint az uniós tagországok közül ő költi a legtöbbet az ágazatra. Európa azonban ezen a téren is éppen most rombolja le az oroszokkal való kiváló kapcsolatokat, miközben Kína már a holdra szállást tervezi. Egyébként az a Kína fontolgatja az űrben lévő nyersanyagok kitermelését, amely a kontrollt gyakorolja a Nyugat által favorizált megújuló energiát előállító globális iparnak szükséges ritkaföldfémek felett. Csak a német import közel 94 százaléka Kínából érkezik.

Migrációs kilátások

A nyersanyagok kérdése mellett fontos téma a szinte már unalomig ismételt migráció, amely nemhogy csökkenne, inkább élénkül, mivel a világ népessége folyamatosan növekszik – 2030-ra előreláthatóan 8,6 milliárdan leszünk –, a megélhetés pedig egyre nehezebb. Európának így nemcsak az afrikai népességrobbanásra és a globális migráció további erősödésére kell felkészülnie, de a kivándorlók hazautalásai révén egy jövedelem-újraelosztási és -kiegyenlítődési folyamattal is szembesülhet.

A migráció támogatása a Nyugaton racionális narratíva, egyes országok az 1990-as évek eleje óta a bevándorlásból igyekeznek fedezni a népességhiányt, ráadásul a bankrendszerek is gigászi hasznot húznak abból, hogy immáron több száz millió ember használja a hazautaláshoz globális pénzügyi szolgáltatásaikat. A migrációs helyzetet várhatóan tovább fogja súlyosbítani a klímaváltozás és az annak nyomán bekövetkező élelmiszerválság, növelve a kevésbé fejlett régiókból a fejlett országok felé elinduló klímamenekülők számát.

Versenyelőny az MI és az automatizáció

Jelentős tendencia Ázsia és főként Kína gazdasági és politikai súlyának megerősödése, amire néhány hete Tony Blair korábbi brit miniszterelnök is utalt. Kelet-Ázsia, főként Kína, Japán és Dél-Korea már most is vezető szerepet játszik az új technológiák – mint az automatizáció, a robotizáció, a mesterséges intelligencia (MI) – alkalmazásában, és ez jókora verseny­képességi előnyt biztosít a térségnek. Az idősödés, a társadalom fizikai és egészségi állapota, a munkaerőhiány jelentette problémákat is ezek segítségével tervezi orvosolni, figyelemre méltó példát mutatva Európának. A következő években a robotizációnak és az MI-nek köszönhetően termelékenységi forradalom várható, ami akár négyszeresen is meghaladhatja az első ipari forradalom éves növekedési ütemét.

A tudósok dolgoznak az emberi élettartam radikális meghosszabbításán. Ismert a halálozások számát növelő, a gazdaságilag fejlett régiókat jellemző elmagányosodás és elhízás problémája. Ma már többen halnak meg a cukor­betegség és szövődményeinek következtében, mint fegyveres konfliktusokban. Mint láttuk, a túlsúly és a cukorbetegség hazánkban is nagymértékben növelte a halálozásokat a koronavírus-járvány alatt, ami sokat elárul jelenlegi életmódunkról.

Általános jelenség a deglobalizáció, amely részben a járvány következménye: az ellátási láncok megszakadtak, a kereskedelmi háború elmérgesedett az USA és Kína között. Ez szintén az automatizáció és robotizáció gyorsulását hozza el, ennek védelempolitikai kihatása is van, különös tekintettel az orosz–ukrán háborúra és azon belül a drón- és precíziós fegyverek jelentőségére. A nettó termelékenység világszerte folyamatosan javult, ám a bérek stagnáltak a legtöbb országban, ami gyengítette a középosztályt – szemléletes kivétel Magyarország. A rezsi háború miatti elszabadulása tovább rontja a lakosság helyzetét.

A jövőbe fektetés mértéke

Egy ország fejlettségét, versenyképességét, a lakosság gazdasági jólétét és annak „jövőképességét” jelentősen meghatározza, egyszersmind a demográfiai folyamatokra is hatással van a kutatás-fejlesztés és az innováció színvonala. GPD-arányosan Izrael és Dél-Korea fordítja a legnagyobb összeget e területekre. A V4-ek között Csehország a legjobb, Magyarország az EU középmezőnyéhez tartozik. Lakosságarányosan a legtöbb kutató a skandináv államokban van – ahol az idősek foglalkoztatása is a legnagyobb mértékű –, a legtöbb európai kutatási pályázatot pedig a nagy országok, Németország, Franciaország és Hollandia nyeri el. A legtöbb szabadalmat, az évi 3 millióból 1,5 milliót Kínában nyújtanak be, utána az USA, Japán és Dél-Korea következik, vagyis már itt is egyértelműen délkelet-ázsiai túlsúly van. Európa sajnos tragikusan lemaradt.

A gazdasági komplexitást tekintve az első hatban négy ázsiai ország – Japán, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr – található, közéjük csak a második helyen álló Svájc és a negyedik helyen álló Németország tudott beférkőzni. Csehország nyolcadik helye figyelemre méltó, és Magyarország tizennegyedik helye is biztató, amiért nagyon meg kellett dolgozni. Hazánk és a közép-európai régió felzárkózása folyamatos volt a múlt évtizedben – Magyarország 2021-ben az EU fejlettségének 76 százalékán állt –, és az ENSZ humán fejlettségi mutatója szerint is fejlett országnak számít.

Az automatizáció minden korábbi gazdasági változásnál, ipari forradalmaknál gyorsabb átalakulást fog hozni, elsősorban az alulfizetett és nehéz fizikai munkával járó egészségügyi, élelmiszeripari és raktározási feladatköröket fogják robotok ellátni. Ezzel szemben 2030-ig a magas hozzáadott értéket képviselő munkakörökben a termelékenység robbanásszerű erősödése várható, elsősorban a tudományos kutatásokban és a fejlesztésekben.

Az egyre okosabb robotok és a digitális hálózatok eljövetelével 2015 és 2060 között évente akár másfél százalékkal is nőhet globálisan a termelékenység, és már 2025-re egyforma lesz a gépek és az emberek által ledolgozott munkaidő. A korábbi előrejelzésekhez képest a technológiai váltás a becsültnél lassabban fog bekövetkezni, mert a modern technológiák egyre bonyolultabbak, kezelésükhöz sokkal képzettebb szakembergárda szükséges. Ehhez elengedhetetlen az oktatás színvonalának emelése. Ezért is tűzte ki célul mostani beszédében a magyar miniszterelnök – a felsőoktatás megújításának és modellváltásának tavalyi kezdete után – a technológiai váltás kihasználását, amely számottevő esélyt jelent a gazdaságnak is.

Termelékenységi forradalom

A népességcsökkenés rövid távú negatív kö- vetkezményei egy jól időzített és előkészített termelékenységi forradalommal áthidalhatók a munkaerőpiacon, és – talán a közvélemény számára kevéssé ismert módon – pont azokban az országokban, ahol magasabb a robotizáció szintje, ott alacsonyabb is a munkanélküliség, például Dél-Koreában és Japánban. Közép- és Kelet-Európában a robotok számának erősebb növekedésére számíthatunk a külföldi tőke és a modern technológiák bevonzásának köszönhetően. Sajnálatos, hogy a robotgyártó cégek tekintetében uniós országok nincsenek az első húsz között.

Mindent egybevetve, Közép- és Kelet-Európa történelmi lehetőség küszöbén áll – a mostani energiaválság legyűrése után megvan az esélyünk az ugrásszerű felzárkózásra, és talán most több sikerrel járhatunk, mint korábban bármikor. Ennek alapvető feltétele, hogy minél hamarabb visszatérhessünk a normális kerékvágásba, vagyis a háború minél hamarabb véget érjen a szomszédságunkban.

A szerző az NKE Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia TANSZÉKÉNEK tudományos főmunkatársa, jövőkutató

Nyitókép: Földházi Árpád