Kirakós viharvert és per alatt álló műtárgyakból
Kirakós játék
Az Esterházy-kincstár eddig ismeretlen, roncsolt, apró darabokra tört tárgyait állították ki az Iparművészeti Múzeumban, az ukrajnai háborús pusztításra figyelmeztetve. De más következtetés is levonható a viharvert és per alatt álló műtárgyakból.
Hamvay Péter
Hatvan tárgy, ezer darabban – akár ez is lehetne a címe az Iparművészeti Múzeum sok szempontból rendhagyó kiállításának, az Opus 735-nek. Mintha a felújítás alatt álló múzeum akarná is, meg nem is, hogy észrevegyék a tárlatot. Itt van mindjárt a rejtélyes cím, ami ördögi számmisztika is lehetne, pedig csak arról van szó, hogy a 150 éves múzeumnak ez a 735. kiállítása. Igaz, az alcím – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain – valamit azért elárul arról, hogy mi látható, már ha sikerül bejutni a termekbe. Ami nem is olyan egyszerű: csak csütörtöktől szombatig látogatható, hat órán át, előre megváltott, egyórás idősávokra szóló belépőjegyekkel. Ezután még meg kell találni az állványerdő mögé rejtett múzeum egykori üzemi bejáratát. Mégsem érdemes kihagyni!
Az Esterházy családé az egyetlen fennmaradt főúri kincstár az országban
Már csak azért sem, mert körbe lehet járni az öt éve felújítás miatt zárva lévő Iparművészeti Múzeum dísztermét, megtekinteni a falkutatások során előkerült falfestéseket, leszerelt épületelemeket. Talán a kiállítás egyik célja az is, hogy megmutassa, létezik a múzeum, dacára a kormány kapkodó intézkedéseinek. A Lechner Ödön tervezte épületet 2017-ben zárták be, az európai jelentőségű gyűjteményt raktárba vitték. A rekonstrukciót 25 milliárd forintra taksálták. De csak a tervezett 2019-es megnyitás után két évvel sikerült – igaz, akkor a Mészáros Lőrinc gyerekeinek cégét a soraiban tudó konzorciumnak – elnyerni a közbeszerzést, immár 40 milliárdért. A munka azonban nem indult meg, most pedig az orosz–ukrán háború miatt halasztja a kormány. Cselovszki Zoltán, a múzeum főigazgatója szerint épp erről, a háborúról szól a kiállítás: „Nekünk sajnos van tapasztalatunk a háború pusztításairól, meg akartuk mutatni, mit tud okozni a műtárgyakban” – mondta a HVG-nek. A második világháborúban csaknem megsemmisült Esterházy-kincstárnál valóban keresve sem lehetne jobb szemléltetőeszközöket találni erre.
Az Esterházy családé az egyetlen fennmaradt, a XVII. századtól folyamatosan gyarapodó főúri kincstár az országban. Pompás ötvöstárgyai, fegyverei, viseletei nemzetközi viszonylatban is kiemelkedővé teszik. Esterházy Miklós herceg ahelyett, hogy hazavitte volna Fraknó várába a Tanácsköztársaság által elkonfiskált együttest, az Iparművészeti Múzeumban hagyta letétként, amit örököse, Pál is meghosszabbított. A múzeum a felbecsülhetetlen értéket szigorúan őrizte, a kiállítóterembe csak a múzeumvezetés engedélyével lehetett belépni. A háború alatt, 1942-ben a Nemzeti Múzeum bombabiztos pincéjébe helyezték el a gyűjteményt, ám a herceg 1944 karácsonya előtt végzetes döntésre szánta el magát. Talán félve attól, hogy a nyilasok kifosztják a múzeumot és Németországba viszik a kincseket, kikérte mindet. A fémmel bélelt múzeumi ládákból szappanosládákba pakolták át, és a bombázások közepette kézi kocsikon tolták át Budára a Tárnok utcai palotájába. A herceg hiába akarta biztonságos helyre szállítani azokat, addigra már bezárult az ostromgyűrű a város körül. A palota bombatalálatot kapott, megsemmisült, a pince ráomlott a műtárgyakra. A herceg késlekedett a kincs kiásásával, azt gondolhatta, ha előkerül, az állam valahogy ráteszi a kezét.
A félelme nem volt alaptalan, a magántulajdont nem tisztelő rendszerben az aranytárgyakból álló értékesebb gyűjteményeket akkor már letétbe kellett helyezni. Ám amikor a palota hatósági romeltakarítása megkezdődött, a herceg nem várhatott tovább a jobb időkre, 1948. december 14-én értesítette az Iparművészeti Múzeumot – olvasható Horváth Hildának az Esterházy-kincsek történetét feldolgozó könyvében. A nem sokkal később a Mindszenty-per vádlottjainak padján ülő Esterházy herceg már nem szembesülhetett azzal a képpel, ami 1949-ben a januári hidegben éjjel-nappal dolgozó régészeket fogadta. A textíliák károsodását 90 százalékosra tették, a hegyi kristály, porcelán-, elefántcsont tárgyak összetörtek, az ötvöstárgyak deformálódtak, összelapultak, a drágakövek, a zománcok lemorzsolódtak. Az Iparművészeti Múzeumba került tárgyakon restaurátorgenerációk dolgoztak.
Ebbe a máig le nem zárult folyamatba enged bepillantást a kiállítás. Most ugyanis nem azokat tárják a közönség elé, amelyek visszanyerték eredeti formájukat, hanem mintegy hatvanat a sérült, darabjaira hullott fegyverek, órák, porcelánok, kancsók, dísznyergek, ötvöstárgyak közül. Pandur Ildikó művészettörtész, a kiállítás egyik kurátora szerint ezek még a jobb állapotúak közé tartoznak, körülbelül ugyanennyi lehet még a raktárban. A tárlók így is olyanok, mint egy puzzle, amikor kiöntik a sok száz elemet az asztalra. Annyiban is hasonlít a kirakós játékhoz, hogy az üveg alatt ott van az eredeti műtárgyak fekete-fehér fotója, mert zömükről szerencsére legalább felvételek készültek a háború előtt, de nem mindegyikről, azok esetében csak a leírásokra lehet támaszkodni. Egy párban lévő fedeles porcelántálkának például csaknem 300 darabját számoltuk meg, egy óra csaknem 50 darabban van kiterítve – ezek talán még összeállíthatók, ahogyan fegyverek is, de a hegyi kristály tárgyak egy része annyira hiányos, hogy valószínűleg csak rekonstrukció készíthető róluk, esetleg 3D-s modell, amit eredeti elemek is díszítenének – vélekedik a művészettörténész.
Ráadásul ma már szigorúbbak a restauráció elvei, mint a háború után. A kincs legértékesebb darabja, a négy Esterházy életét követelő vezekényi csatát megörökítő tál sem biztos, hogy restaurálható lenne. Nem szabad ugyanis visszafordíthatatlan beavatkozásokat végezni a tárgyakon. Például ha a kiállított, összegyűrődött gyömbértartót kihajtogatnánk, sérülhetne az eredeti aranyozás, zománcozás. Az sem biztos, hogy mindenáron restaurálni kell egy-egy tárgyat, hordozhatja ugyanis a történetét akár egy korábbi beavatkozás, sérülés is. Ilyen állapotban is tanulságosak, látványosak lehetnek, példa erre a már többször kiállított hatalmas – sörösdobozhoz hasonlóan összegyűrt – Losonczy-kanna és a hozzá tartozó tál.
A tárlók így is olyanok, mint egy puzzle
A kiállítás végigvezet a műtárgyak történetén, egyetlen elemét hagyja homályban, a kincsek jelenlegi jogi helyzetét. A kincstár fő műveit, mintegy hetven darabot, a közgyűjteményi szakma tiltakozása ellenére, az Iparművészeti Múzeumból Fertődre szállították 2016 végén, ahol azóta sem sikerült azokat kiállítani. Pedig már részben elkészült a kastély nyugati szárnya, ahová szánják őket. A mostani kiállítás arra is jó, hogy legalább kiderült, nem vittek el minden tárgyat. A konzultáció nélküli elszállítás a tulajdonjogi helyzetet addig nem bolygató ausztriai Esterházy Magánalapítványnak is sok volt. Ők továbbra is az Iparművészeti Múzeumnak tett letétként tekintenek a műtárgyakra, míg a magyar állam szerint 1949-ben jogszerűen államosították. A kincsek tulajdonjogáról 2017 óta folyó pert az alapítvány elveszítette, de idén januárban fordulat történt, a Kúria ugyanis hatályon kívül helyezte a másodfokon hozott jogerős ítéletet, így az ügyet a Fővárosi Ítélőtáblának újra kell tárgyalnia. Közben a birtokjogról szóló perekben is hasonló történt. Így tehát a tárlat, amely teljes joggal hangsúlyozza a múzeum szakembereinek évtizedes munkáját, és képet ad a tárgyak bekerüléskori állapotáról, azt is sugallja, hogy az Iparművészeti Múzeum szakemberei nélkül aligha lenne tárgya a pernek. Ezt az Esterházy Magánalapítvány is elismeri, nem akarja elvinni azokat, és hajlandó lenne peren kívül megegyezni.
Jó volna lezárni a tulajdonjogi vitát, és bemutatni a teljes kincstárat, az ép és a még restaurálás előtti darabokat az újjászületett Iparművészeti Múzeumban, ahol az utóbbi száz évet töltötték gondos kezek között. Az Esterházy-kincstár egyik legnagyobb értéke ugyanis, ami Európa-szerte párját ritkítja, hogy egyben maradt az évszázadok alatt. A legrosszabb, ami történhet vele, hogy szétszóródik különböző gyűjtemények között. A kiállítás arra is felhívhatja a kormány figyelmét, hogy lenne béketeremtő feladata idehaza is.