Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Tizenhetedik századi ferences templom és kolostor Nagyszőlősön, a fancsikai görögkatolikus templom értékes régi ikonosztáza, a háromszáz évig tető, hívek, sőt falu nélkül álló, de álló és kitartó kismuzsalyi templom felújítása vagy éppen a Visken feltárt, Zsigmond király korabeli csodálatos freskó – ilyen és ehhez hasonló értékek menekülnek meg a Teleki László Alapítvány szervezésében, a Rómer Flóris-terv pénzügyi támogatásával.

Történelmi helyszínek ezek: Visk, a Huszttól húsz kilométerre fekvő nagyközség református temploma például Árpád-kori eredetű, 1270-ben épült erődített templomként, majd gótikus stílusban átépítették, mielőtt 1524-ben a reformátusoké lett. Itt tartotta az országgyűlést megelőző istentiszteletet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1657-ben, majd döntöttek a városházán a tragikus kimenetelű lengyel hadjáratról – egyszóval a velünk élő történelmet tárják fel és mentik az alapítvány szakértőinek gondos kezei.

A 2019 őszén feltárt freskókról a magyar sajtó kultúr­történeti szenzációként cikkezett, és nagy remények fűződtek a nagyszőlősi és a kismuzsalyi munkálatokhoz is; azonban ekkor csapott le a koronavírus első hulláma, megakasztva a helyreállítási munkálatokat, most pedig Kárpátalja nyakán a háború.

Mint a Teleki László Alapítvány igazgatója, Diószegi László elmondja: sajátosan érintik az Ukrajna területén zajló harcok a munkájukat. A megfelelő terep- és helyszínismerettel, az adott feltárásban rutinnal bíró kárpátaljai kollégák közül ugyanis sokan hadköteles korúak, így egyszerűen „nem mernek a köztereken dolgozni, mert attól tartanak, hogy összeszedik őket katonának”. Reménykednek, hogy hamarosan megoldódik a helyzet. A nagyszőlősi rendház és templom újrafedése, ahol az eredeti, rossz állapotú zsindelyt cserélték zsindely hatású cserépre, talán lassan a végéhez ér – sorolja.

Egyébként magyargyűlölet nyomaival nem találkoztak – mondja az igazgató kérdésünkre. Nemcsak azért, mert az esetek többségében magyarlakta falvakban dolgoznak a középkori és kora újkori templomok felújításán a Felső­Tisza vidékén, illetve a Tisza-völgyi helyszíneken, de „a magas­politikában gerjesztett ellentétek a falvakba, kisvárosokba nem érnek el, békésen élnek a többnemzetiségű közösségek” – meséli. S szerencsére a háború óta sem merült fel ilyesmi. Mint Diószegi kifejti, Visken is vannak menekültek, de a legnagyobb probléma, ami velük akadt, hogy elégedetlenek voltak a szegényes koszttal – túrós puliszkával, palacsintával –, amivel a helybéli, szintén nem túl acélos gazdasági helyzetben élő emberek vendégül tudták látni őket. „Ennél súlyosabb feszültséget, hál’ istennek, nem tapasztaltunk.”

Azt természetesen nagyon sajnálja, hogy például a viski freskónál a pandémia s most a háború miatt elakadtak a munkálatok. Pedig ott aztán tényleg van érték: teljes krisztológiai ciklus a betlehemi gyermekgyilkosságtól az egyiptomi menekülésen át a passió összes jelenetéig, amihez kapcsolódik még Mária halála és Jézus általi mennyei megkoronázása is. A keleti ablak mellett női szentek sorakoznak: Alexandriai Szent Katalin, Antiokheiai Szent Margit és Szent Borbála. A Krisztus életének fontos jeleneteit ábrázoló falfestmények méretük miatt is jelentősek. Noha falképtöredékeket több kárpátaljai és erdélyi templomban is feltártak az előző években – így például Técsőn és Nagybégányban –, Visken ezek a templom több mint kétharmadában fennmaradtak.

Az utolsó, 1717-es tatárjárás és tűzvész, valamint a későbbi átalakítások is sokat rontottak az állapotán – 1867-ben a lelkész nem találván kellően „reformátusnak” a freskókat, átfestette; de szerencsére legalább precízen feljegyezte, hogy mi hol található, ami megkönnyítette a későbbi feltárást. Ami egyébként már 2000-ben megkezdődött: a szakértők tízszer tíz centis, úgynevezett kutatóablakokon vethettek először pillantást a majd hatszáz éves műremekekre a Magyar Királyság virágzó időszakából.

A kismuzsalyi középkori eredetű templomot az alapítvány április végi konferenciáján nagyobb lélegzetvételű előadásban mutatta be Szarvas Péter építész: az Árpád-kori falu a ma is létező Nagymuzsaly mellett feküdt, emlékét már csak templomromja őrzi. A templomromnak ráadásul tulajdonosa se volt, se az egyház, se az ukrán állam – végül az önkormányzat vette birtokba. Ennek a megújítása nem „csupán” egy háromszáz éve fedél nélküli magyar emlék megmentése lesz, hanem a Kárpát-medencei magyar örökségvédelem hatalmas sikere is, mert évekbe telt az ukrán kulturális minisztérium engedélyének beszerzése is – tudjuk meg.

Mint az igazgató rámutat, a fancsikai görögkatolikus templom ikonosztáza is érdekes: a helyi közösség restaurálta, ahogy tudta, az egyébként önmagában nem igazán értékes templomát, amihez elbontották az ikonosztázt, és mindenféle poszterekkel fedték be. „A parókus figyelt fel rá, hogy alatta ott lapultak a nívós, de elég rossz állapotban levő ikonok”, végül az alapítvány szakemberei jöttek rá, hogy „itt bizony kiemelkedő érték van”. Feltárták, helyreállították, és immár teljes pompájában van visszaállítva a templomban, noha a hivatalos átadásra még nem került sor.

„Ilyen csodák, ilyen szenzációk szép számmal adódnak Kárpátalján és az egész Kárpát-medencében” – vallja Diószegi. Marosi Ernő nemrég elhunyt művészettörténész-professzort, akadémikust idézi, aki éppen az említett feltárások kapcsán azt mondta: „bizony ezek tükrében az egész Kárpát-medence művészettörténetét újra kell fogalmazni”.

Nyitókép: Mandiner-archív