Biztos bizonytalan

Kialakult egy olyan fiatal generáció, amely a járvány, majd a háború következtében máshogy éli majd az életét, mint az elődei – mondja Szabó Andrea, a TK Politikatudományi Intézetének igazgatója.

TÚRY GERGELY

¬ Korábban azt jósolta, hogy a Covid-járvány megváltoztatja az érintett fiatal korosztályok szocializációját. Igazolódtak az ezzel kapcsolatos feltevései?

Az elmúlt két év sajnos teljes mértékben alátámasztotta ezt a véleményemet. Van két olyan „évjárat”, amelyiknek egész másképp alakulnak a társas kapcsolatai, mint az előtte levőké. Komoly hiányt szenvedtek el, és ez a mai napig velük maradt: például úgy léptek ki a középiskolából, hogy nem kapták meg a búcsú rituáléit. De a változás nem csak rájuk igaz. Érdemes kicsit tágabbra nyitnunk a korszakhatárokat, mint ahogy a generációs kutatások esetében általában szokás. A válsággenerációba mindenki beletartozik, aki 2020 óta általános és középiskolás volt. Vagyis mindaz, amit korábban gondoltunk a fiatalok szocializációjáról, idejétmúlttá vált. Bár mára látszólag visszatértek a dolgok a normális kerékvágásba, ez egyszerűen nem igaz. A koronavírust úgy kell felfogni, mint egy aszteroidát, ami a becsapódásával alapvetően módosítja az életteret. Nem szünteti meg, de a dolgok menetét, az addigi normalitását megváltoztatja. Ráadásul miközben még vége sincs a járványnak, kitört az orosz–ukrán háború, ami még inkább megerősíti azt, hogy alapvető változásra kell felkészülni.

¬ A járvány és a háború ugyanolyan aszteroidák?

Szerintem ebből a szempontból nem kell külön kezelni a kettőt, mert annyira egymás után történtek, hogy hatásuk a hétköznapi valóságban sem vált el lényegesen egymástól. Ez az időszak leginkább a bizonytalanságról szól: nem tudjuk, mi fog velünk történni egy év, egy hónap vagy akár hat nap múlva. Mindarról, amit eddig feltételeztünk a világról, kiderült, hogy lufi, amit egy külső hatás könnyen kipukkaszt. S mivel nem vagyunk a végén a válságoknak, azt sem lehet előre megmondani, hogy összességében miként fogunk majd visszaemlékezni rájuk.

¬ Fel lehet egyáltalán dolgozni ezt a válságsorozatot, vagy örökre nyomot hagy a mai fiatalokban?

A járvány és a háború hatásainak feldolgozása maga is egy trauma, és e kettő most még fel is erősíti egymást. Ráadásul hiányzik a feldolgozás, mert kibeszélés sincs. Egy nagy, az Akadémia által finanszírozott kutatásban vizsgáltuk, hogyan beszélgetnek a fiatalok a Covidról a közösségi médiában, és azt láttuk, hogy egyszer csak eltűnt a téma, mintha nem is lett volna. Egy olyan dolgon azonban nem lehet túllépni, ami alapvetően változtatta meg az életüket. Szorongva várom, mi fog történni az év második felében Európában és Magyarországon, az valószínűleg még több traumát fog okozni azoknak a fiataloknak, akik már így is eléggé traumatizáltak. Már nem pusztán vírusgenerációról kell beszélnünk, hanem a válságok generációjáról.

még több traumát fog okozni azoknak, akik már így is traumatizáltak

¬ Miben lesz más ez a generáció?

Amit már biztosan látunk: megszakadt, illetve látványosan elkezdett rövidülni az ifjúsági életszakasz. Nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is arra törekednek a kormányok, hogy a fiatalok minél hamarabb kikerüljenek a munkaerőpiacra. Az intézményi szocializáció leértékelődött, és ezzel párhuzamosan olyan mértékben felértékelődött a családok szerepe, ami a rendszerváltás óta kialakult világban teljesen szokatlan. Emiatt megnőtt a fiatalok politikai érdeklődése is, hiszen a családban egyszerűen nem tudták elkerülni, hogy bizonyos közügyek beszédtémává váljanak. Ha ez az érdeklődés megmarad, annak egyértelmű következményei lehetnek a politizálásban is. Ezek a fiatalok másképp fognak hozzáállni a politikához: nem úgy, ahogy általában Magyarországon szokás, hogy az valami távoli, megközelíthetetlen dolog, ami nem a miénk. Épp ezért nagyobb igénnyel is fognak fellépni a politika befolyásolásában és a döntésekbe való beleszólásban, mint akár csak a pár évvel idősebb kortársaik.

¬ A család mellett, gondolom, a közösségi médiának is kitüntetett szerepe van.

Igen, a médiaforrások szerepe óriásira növekedett a szocializáció szempontjából. A fiatalok leginkább a Facebookon és más közösségi oldalakon keresztül kapják az információkat, amelyeken le is fordítják számukra a bonyolult folyamatokat: 10 másodperces történeteken keresztül tudják meg például, hogy mi történik Ukrajnában. Volt egy nagyon felkapott videó, amiben ukrán fiatalok katonák gyűrűjében, lebombázott épületek előtt táncolták el a gólyatáncukat. Amíg csak beszélünk a háborúról, az egy absztrakt dolog, de így minden tizenéves érzi, hogy mi történne, ha neki is át kéne élnie. És egyre kevésbé hisznek abban, hogy biztonságban vannak. Tanulságos lenne nyomon követni és megnézni, mi lesz velük 10 év múlva.