Kezdődik a helyezkedés a Holdon
Még hatalmasabb ugrás
Belehúznak a nagyhatalmak, kezdődik a helyezkedés a Holdon. Ez technikailag már lehetséges, politikailag pedig vonzó. Rengeteg start várható az idén.
Az érdeklődés az utóbbi években, némi szünet után élénkült meg. A hidegháború idején politikai és haditechnikai fegyvertény volt, hogy az amerikaiak elsőként és mindmáig egyetlenként küldtek embereket a Holdra 1969 és 1972 között. És bár szép dolog a tudomány, a drága Hold-expedíciók mostani fellendülésének nyilván köze van ahhoz is, hogy világszerte megint nagyon helyezkednek az igazi és a majdnem nagyhatalmak.
helyezkednek az igazi és a majdnem nagyhatalmak
Az idei sűrű menetrendben a legérdekesebb és legtartalmasabb az amerikaiak terve, amelynek egyik célja, hogy jó pár év múlva holdbéli tudományos támaszpontok népesedjenek be. Összhangban akár azzal is, hogy ha lesz expedícó a Marsra, annak a Hold lehet a kiindulópontja. Az odautazás első próbája lesz, hogy először az idén indul útnak az új SLS (Space Launch System) hordozórakéta és vele a szintén új Orion űrkabin. Ezzel az Artemis I. nevű művelettel egyúttal új űrprogram kezdődik, logikus névvel: Artemisz (a vadászat mellett) a Hold istennője volt a régi görögöknél.
Az Orion ezúttal személyzet nélkül repül el a Holdig, sőt 64 ezer kilométerrel azon is túl, majd visszatér a Földre. Ha minden jól megy, két év múlva négy asztronauta is megteszi ezt az utat (kisebb, 7400 kilométeres kerülővel), messzebb jutva ezzel az űrben, mint eddig bárki. A holdra szállással egybekötött Artemis III. 2025-ben esedékes.
A Hold-expedíciót ezúttal jóval komfortosabbra és hosszabb távúra tervezik, mint amikor 1969-ben az első ember, Neil Armstrong amerikai űrhajós megtette nevezetes lépését. Az asztronauták nem közvetlenül repülnek oda, hanem – a terv szerint 2024-től – űrállomás kering majd a Hold körül Gateway, azaz Kapu néven. Az fogadja az érkezőket, onnan mennek tovább és oda érkeznek vissza a HLS (Human Landing System) ingajárattal. Az űrállomás nemzetközi lesz. A HALO nevű lakórész az Európai Űrhivatal (ESA) hozzájárulása, Torinóban építi a francia–olasz Thales Alenia Space vállalat. Ugyanez a cég a japánokkal közösen készíti majd a következő, I-HAB nevű lakórészt. Szintén az ESA gondoskodik az Esprit modulról, amellyel a Hold körül újra feltankolható a Gateway.
Eleinte évi egy hónapot töltenének emberek a Gateway fedélzetén, de feltehető, hogy fokozatosan állandóvá válhatna az ügyelet. A Föld körül az ISS nemzetközi űrállomás több mint 21 éve folyamatosan lakott hely. Igaz, a hasonlat annyiban sántít, hogy a Föld körül (és a Földön) a bolygó légköre és mágneses tere mérsékli a kozmikus sugárzást, viszont a Hold közelében, illetve felszínén alapos árnyékolásra lesz szükség, és egyelőre nem tudni, hogy akár az űrállomáson, akár a Holdon mennyi ideig bírhatják ki az emberek.
A szép tervet megzavarhatja a piac. Az űrkutatás már rég nem csak állami biznisz. Elon Musk egy vállalkozása, a SpaceX már nagyban dolgozik a maga Csillaghajóján (Starship), amely Hold- és Mars-utazásokhoz is alkalmas lesz. Bár az eddigi kísérleti repüléseket robbanások és más zavarok kísérték, most pedig a konkurencia panasza nyomán számvevőszéki eljárás is folyik, a Starship szerepel a NASA terveiben. Ez a jármű közlekedne a HLS-ként, azaz ingajáratként. (A Starship maga az űrhajó, de a névbe gyakran beleértik a Super Heavy hordozórakétát is.)
a szép tervet megzavarhatja a piac
A Starship puszta létezése megkérdőjelezi a Gateway létjogosultságát – spekulált újévi számában a londoni The Economist. A hetilap olyan véleményeket idéz, hogy az SLS és a Gateway állami pénzszivattyú egyes űrvállalatoknak és amerikai választókörzeteknek. Ha a Starship erős alternatívának bizonyul, akkor Föld–Hold közvetlen járatként is bevethető, így fölöslegessé teheti az űrállomást és a holdkompokat. Idén várható, hogy a Starship megteszi első kísérleti Föld körüli útját, személyzet nélkül.
Az idei csúcsforgalom fő okozói amerikai járatok – az USA legalább 18 űreszközt indít a Holdra vagy a közelébe –, de nem kevésbé figyelemreméltó a többiek igyekezete. Az oroszok a Luna–25 holdjárót küldik föl, ami annak fényében érdekes, hogy legutóbb a Luna–24, még jócskán a szovjet időkben, 1976-ban járt arrafelé. A megint erejét demonstráló Moszkva új tervei nagyratörőek: Pekinggel közösen holdbázist és Hold körüli űrállomást terveznek egy tavaly júniusi bejelentés szerint. Igaz, az orosz kozmonauták és a kínai taikonauták csak később, talán 2036-ban bukkannak föl a helyszínen. Addig az orosz Luna-sorozat járművei mellett a kínai Csang-o-program (az Artemishez hasonlóan ez a név is egy holdistennőre utal) holdjáró robotjai készítik elő a terepet; a Csang-o–6 2024-ben lát hozzá egy személyzet nélküli holdbázis előkészítéséhez.
Távolságijárat
A Hold lenne a tranzitállomás a Mars felé? A NASA terveiben ez szerepel, de a SpaceX a közvetlen járat híve. Elon Musk vállalkozása úgy képzeli el, hogy az űrhajót a Föld körül újratöltik üzemanyaggal, és ezzel szépen eljut a Marsig. A Starship teherjáratként száz tonna terhet, személyszállítóként száz embert tud odavinni. Ott a helyi légkörből üzemanyagot gyártanak, azzal tér vissza az űrhajó. A NASA a 2030-as évekre tervezi az első utat. Az asztronauták először még nem szállnának le, csak köröznének, de 2033-ban landolnának is. Kínában nyilván ezért tűzték ki szintén a 2033-as dátumot, így akár kínai lehetne az első ember, aki a Marsra teszi a lábát. Az oroszok már a tervezésben lemaradtak: ők 2040 utánra időzítenék a Marsra szállást. Mindezekhez képest legalábbis meglepő Elon Musk decemberi kijelentése: „Meg lennék lepődve, ha öt éven belül nem landolnánk a Marson.” Igaz, pár nappal később hozzátette: legrosszabb esetben tíz év múlva.
Mindez nem pusztán technikai kérdés. A hosszú úton (450–500 nap lehet az oda-vissza út és az ott-tartózkodás) a magára utalt legénység körében konfliktusok okozhatnak zavarokat.
Első arab országként az Egyesült Arab Emírségek teszi le a névjegyét a Holdon a Rasíd holdjáróval. Külföldi segítséggel ugyan, de a jármű alapjában Dubaiban készült. Ugyanaz a japán leszállóegység szállítja majd, amely a japánok különös járművét is kirakja. Az alapból gömbölyű SLIM (holdvizsgáló okos leszállóegység), illetve sajtónevén holddroid többféle alakot képes ölteni, hogy a terepviszonyoknak legmegfelelőbb módon gurulhasson.
India is újabb kísérletet tesz. Miután 2019-ben a Csandraján–2 űrszonda leszállóegysége, a Vikram lezuhant és tönkrement, az idén újból nekifutnak. Az efféle balsikerek nem példátlanok a nehéz körülmények közepette: az izraeliek ugyanígy jártak 2019-ben a Beresheet robottal, ők jövőre próbálkoznak újra.
Az amerikai pályarendőrségnek – ha addigra megalakul – remélhetőleg nem lesz sok dolga, de az ötlet nem légből kapott. Legutóbb decemberben támadt diplomáciai bonyodalom abból, hogy a SpaceX távközlési műholdjai (a Starlink hálózat) miatt félre kellett húzódnia az útból a tavaly április óta a Föld körül keringő kínai Tienkung űrállomásnak. Ha ennél komolyabbra fordulna a dolog, jó tudni, hogy a NASA űrhivatal már tavalyelőtt megállapodott az amerikai légierővel: a katonák dolga az űreszközök védelme, beleértve a Hold-missziókat is. A tábornokok most gondolkozhatnak, hogyan tehetnek eleget kötelességüknek a Földtől nagyjából 400 ezer kilométerre.