Az elkövetkező generációk is hordozni fogják azt a traumát, amit az ukrán háborús övezetből menekülők átélnek, állítja a szakértő. De nem csupán nekik van szükségük pszichikai segítségre: a hazai önkéntesek, befogadó családok is támogatásra szorulhatnak.
Az ember legelemibb szükséglete, hogy egyen, igyon, megpihenjen, biztonságban érezze magát. Amikor egy menekült a határon átérve ezeket végre megkapja, úgy tűnhet, a nehezén túljutott. Pedig akkor kerül szembe újabb démonával: háborgó lelkével.
Milyen traumákat hordoznak a háborús övezetből érkezők?
Hárdi Lilla pszichiáter, pszichoterapeuta 26 éve foglalkozik a Magyarországra háborús konfliktus elől menekülő, megkínzott, bántalmazott emberek lelki támogatásával. A Cordelia Alapítvány orvos igazgatója lapunknak elmondta, ilyen helyzetekben gyakoriak a szorongásos zavarok, a pánik, a tehetetlenség érzése, a beszűkültség. Folyamatos félelem munkál bennük a bizonytalan jövő miatt. Ha befogadjuk őket, az sokat segít biztonságérzetük kialakulásában, ugyanakkor kiszolgáltatottá is teszi őket.
– A legvédtelenebbek a kisgyerekek, akik duplán sérülnek.
Egyrészt pontosan érzik, hogy a szülők rettegnek, viselkedésük megváltozott. Ezért elveszítik biztonságérzetüket, amit a szüleik már nem tudnak úgy megadni nekik, mint korábban. Ez önmagában is katasztrófa. Ha pedig a gyermek olyan kicsi, hogy még szavakkal sem tudja kifejezni érzéseit, akkor még súlyosabban sérülhet – mondja a szakember.
A szakember szerint az ily módon elhallgatott traumák egy életen keresztül elkísérhetik az embert és egy-egy nehéz helyzetben, megváltozott formában újra előtörhetnek. – A nagy világégések, a holokauszt, a különféle népirtások elszenvedőinek vizsgálata azt mutatja, testünk mindent számon tart. A traumák bekódolódnak a sejtjeinkbe, még a DNS-ünket is megváltoztathatják. Ez a magyarázata annak, hogy nem csupán a most élők életét nyomorítja meg ez a háború, de a lenyomata ott lesz az utódaikban is. Ötven év elteltével egy most traumatizált kisgyermek leszármazottjában a terapeuta meg tudja találni a jelenlegi fegyveres konfliktust, a menekülést, mint a majdani lelki gondok eredőjét – fejti ki Hárdi Lilla.
A Cordelia Alapítvány terapeutái azon dolgoznak, amennyire lehet, oldják a traumákat. Verbális és nonverbális eszközöket, művészetterápiát is alkalmaznak. Az orosz invázió hírére számos önkéntes pszichoterapeuta csatlakozott hozzájuk, a napokban indulnak meg a nagyobb szálláshelyekre, hogy segítséget nyújtsanak a rászorulóknak. – Végtelen tapintattal kell ezt a munkát végezni. Veszélye, hogy felszaggathat régi sebeket, akár a segítőknél is, ezért nagy körültekintéssel választottuk ki a munkatársainkat, sőt tolmácsainkat is. Ha jól dolgozunk, már egy-két alkalom is segíthet a menekültnek a gyógyulásban. Nem vagyunk egyformák, vannak, akik nagyobb ellenálló képességűek, megfelelő terápiával akár a traumatizált kisgyerekeken is sokat segíthetünk. Olyannyira, hogy ha később biztonságos, szerető közegbe kerülve megerősödnek, akár a legjobb segítők válhatnak belőlük.
Hárdi Lilla hangsúlyozta, az önkéntesek, befogadó családok is sokat tehetnek a menekültek lelki egészségéért. – Kérdezzük meg: mit tehetek érted? Ha empatikusan végighallgatjuk őket, már ez elindíthatja a gyógyulásukat. Óvatosan, tapintatosan fogalmazzunk, adjunk nekik lehetőséget a beszélgetésre, ha úgy látjuk, ezt igénylik, de semmiképpen ne faggatózzunk – figyelmeztet.
A doktornő hangsúlyozta, az önkénteseknek is figyelniük kell magukra, erőn felül ne akarjanak segíteni. Szükség lenne olyan jól szervezett kríziskezelő pontokra, ahová a segítő foglalkozást végzők is fordulhatnak. – Ha valaki egészen feladja korábbi életét és magára veszi a menekültek minden gondját, ő maga is súlyosan traumatizálódhat, ami kiégéshez vezet. Tudni kell időnként becsukni magunk mögött az ajtót. Önvédelemből, hogy holnap is tudjunk segíteni. Az okosan végzett segítő munka az önkéntes életét is gazdagítja.
Nem egyszerű azok helyzete sem, akik úgy döntenek, nem hagyják el Ukrajnát és otthon próbálják átvészelni a háborút. A Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság elnöke, Berghauer-Olasz Emőke, lapunknak elmondta, az otthon maradók javarészt a félelemből, bizonytalanság érzéséből fakadó szorongásos tünetekre panaszkodnak. A szakember tapasztalatai szerint már az is nagy segítség számukra, ha kibeszélhetik magukból a felgyülemlett érzéseket. Sokakkal a koronavírus járvány idején kialakult online platformokon keresztül tartják a kapcsolatot, a szakember szerint akár egy ilyen beszélgetés is megerősítheti a pácienseket: nincsenek egyedül, hiszen egyrészt sorstársakként, másrészt mentálhigiénés szakemberként is ott vannak a társaság terapeutái. – Realizálva az egyes élethelyzeteket, olyan megküzdési stratégiákat beszélünk át, amelyek lehetőséget kínálnak az elaborációra, a felgyülemlett feszültség ki- és átdolgozására, s amelyek segíthetnek abban, hogy ne mélyüljenek el a tünetek – tette hozzá. Berghauer-Olasz Emőke hangsúlyozta, a kárpátaljai magyarok többsége mélyen vallásos és ebben a nehéz helyzetben a hit megélése óriási segítséget jelent számukra.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/11. számában jelent meg március 11-én.