Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban

***

A háborús aktualitás fokozza a kutatók érdeklődését s egyben a fejlesztőcégek közötti versenyt a kisebb légi járművek békés célú kísérleteivel kapcsolatban is. Az alkalmazás izgalmas, a nagyközönség szemében még futurisztikusnak tűnő, ám meglepően közeli eredményeket ígérő területe az elektromos hajtású, helyből fel- és leszálló (electric vertical take-off and landing – eVTOL) repülő szerkezetek bevetése a személyszállításban. Az utóbbi egy-két év hírei között német, kínai, dél-koreai és amerikai gyártók kísérleti repülései egyaránt szerepeltek.

A kutatóközpontok pár év távlatában megvalósíthatónak tartják a néhány főnyi személyzet szállítására alkalmas drónok mindennapi alkalmazását. Vannak, akik a zsúfolt nagyvárosokban a közlekedési dugókat kikerülni képes légi taxik térhódításában látják az eVTOL-ok gyors elterjedésének lehetőségét. Mások óvatosabbak, s kezdetben még nem a nyitott közösségi légterekben, hanem inkább ipari-üzemi típusú használatban vezetnék be, például a hatalmas kiterjedésű nemzetközi repülőtereken vagy kikötőkön belüli gyors és biztonságos személyforgalomban.

A fejlesztők azért láthatják az eVTOL-okban a városi légi közlekedés megvalósításának a kulcsát, mert az elektromos hajtással lokálisan légszennyezés-mentesen lehet repülni, ami városi környezetben fontos szempont – szögezi le Sziroczák Dávid, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kara Repüléstudományi és Hajózási Tanszékének kutatója. Számos további technikai előnyt is jelent a megoldás: megbízhatóbb, egyszerűbben karbantartható, valamint ugyanakkora tömeggel nagyobb teljesítmény érhető el elektromos motorokkal, mint a dugattyús vagy gázturbina-alapú hajtóművekkel. A helyből fel- és leszállás a településeket jellemző szűkös hely miatt lehet előnyös: nehezen képzelhető el például Budapest belvárosában egy kifutópálya kialakítása merev szárnyú repülőgépeknek, egy kellően kis méretű eVTOL viszont akár parkokban vagy háztetőkre is képes leszállni.

Természetesen nem csak előnyökkel jár az elektromos hajtás – állapítja meg a BME oktatója tanulmányában, amellyel idén első díjat nyert a Műegyetem, a Pro Progressio Alapítvány és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kutatásismertető pályázatán. A mai elektromos repülés fő korlátja az akkumulátor tömege, amelyet a gépnek magával kell cipelnie, s ez jelentősen korlátozhatja az elérhető repülési időt és a hatótávot. A mérnököknek ezért azokat az alkalmazási területeket kell keresniük, ahol a viszonylag kis repülési távolság és a kevés szállítható személy nem jelent versenyhátrányt, a mozgékonyság és a könnyű fel- és leszállás pedig kifejezett versenyelőny. A BME kutatói szerint ilyen terület lehet hazánkban a sürgősségi mentés.

A magyar sürgősségi ellátás legfőbb építőkövei a mentőállomások, a kórházak, valamint a sérültek és betegek szállítására rendszeresített mentőautók. Magyarországon több mint kétszázötven mentő­állomás található, és közel nyolcszáz mentőautó teljesít szolgálatot – mondta kutatásait ismertető előadásában a Műegyetemen Sziroczák Dávid.

Kis számban megtalálhatók még a légimentők súlyos esetekben elengedhetetlen segítséget jelentő eszközei. Országunkban hét légimentőbázis található, és egy-egy helikopter szolgálja ki a bázis 60-70 kilométeres körzetét. A légimentők bevetésének szigorú feltételei vannak, csak a legsúlyosabb esetekhez riasztják őket, repülésük ugyanis költséges: repült óránként több mint 300 ezer forintot tesz ki. Egy másik, szintén jelentős korlátozó tényező a megfelelő leszállóhely követelménye, a helikoptereknek 30×30 méteres, akadálymentes, sík területre van szükségük. A légi mentések éves szinten nagyságrendileg háromezer esetet jelentenek, ez az összes hazai mentési feladat 0,35 százaléka.

A magyar sürgősségi ellátásban az eVTOL-ok képesek lehetnek kitölteni a földi és légi mentők közötti űrt: nagyobb távolságokon gyorsabban érnek ki, mint a mentőautók, üzemeltetésük viszont egyszerűbb és sokkal kevésbé költséges, mint a helikoptereké. A sürgősségi ellátásnak 15 percen belüli kiérkezési idő a kitűzött célja. Sziroczák Dávid és munkatársai kutatásaikban kiszámolták, hogy a kiérkezéshez megfogalmazott 15 perc sok esetben nem teljesíthető, sajnos az ország egyes részein akár 60 percet is igénybe vehet, amíg megérkezik az ellátás. A kórházba jutáshoz szükséges idő pedig ennél akár sokkal hosszabb is lehet. Ezért jelentős előnyökkel járhat az eVTOL-ok alkalmazása a mentésben – a gépkocsikkal végzett ellátás mellett, vele szoros együttműködésben.

A kiérkezési idő jelentősen csökkenthető országos szinten, baj esetén gyakorlatilag 30 perc alatt Magyarország minden lakosa elérhetővé válhat, lakjon akár a mai sürgősségi lefedettség tekintetében a legtávolabbi településen. Vas megye kapcsán például a műegyetemi kutatások kimutatták, hogy mentőautóval 15 perc alatt csak a lakosság 70 százaléka érhető el, eVTOL bevetésével viszont a teljes lakosság kiszolgálható lehet 13 perc alatt.

A vasiak átlagban bő 5 perc időnyereséggel lennének elláthatók, ami balesetnél kritikus jelentőségű lehet – a lakosság egyes részei akár fél órát is nyerhetnek.

Magyarország egésze tekintetében a drónok rendszerbe állításával a 15 percen belül elérhető lakosság aránya 85-ről 98 százalékra növelhető, és az esetek 40 százalékában legalább 10 perccel rövidíthető a teljes ellátási idő. Ehhez az országban 30 állomáson kellene üzemeltetni eVTOL-okat, amelyek képesek 34 kilométer hatósugáron repülni – fogalmazza meg ajánlásait a BME kutatója.

Nyitókép: Mandiner-Archív