Az emberiség történelme során igencsak kitett magáért, ha önmaga felékesítéséről, széppé varázslásáról volt szó – az ókortól napjainkig hódítottak a meghökkentő esztétikai megoldások, az adott történelmi korra és persze kultúrára jellemző divatirányzatok. Ám a történelem hosszú évezredei alatt napjaink világában változnak leggyorsabban a szépségtrendek, a mélyben pedig átalakulóban van kultúránk kollektív szépségeszménye is, amely igazodási pontként segített dönteni, véleményt alkotni arról, mit is tartunk valójában esztétikusnak: messze már az a kor, mikor a kagylóból kikelő Vénuszt láttuk a legfőbb szépnek.

Fekete mosoly

Az ókori Egyiptomban nemre való tekintet nélkül mindenki használt arcfestéket: vörös okkert pirosításra, feketét pedig a szemöldök és a szempilla hangsúlyozására – már hatezer évvel ezelőttről, az alsó-egyiptomi civilizáció sírjaiból is kerültek elő szépészeti eszközök, többek közt egy szemhéjtustartály is. Az egyiptomiak számára az arcfestésnél nem feltétlen az esztétikum volt az elsődleges: a szem vastag, fekete körülrajzolása megelőzte a forró sivatagi szélben a szemhéj kiszáradását, ráadásul a rovarok okozta szemfertőzésektől is védett. Az ókori görögök szemöldökdivatja ennél már jóval kevésbé érthető. Ők a vastag és hangsúlyos szemöldököt az értelem és szépség párosának tekintették, ha pedig egy nőnek nem voltak ilyen jellegű adottságai, szénnel igyekezte hangsúlyosabbá tenni szemöldökét, vagy kecskeszőrrel pótolni. Japánban sokáig az arisztokrata nők kiváltsága volt a fekete mosoly: a gazdag és elegáns japán hölgyek fogsorukat azért festették koromfeketére, mert a rizsporral fehérre meszelt arcuk mellett a foguk kissé sárgásnak festett. A fekete így sokáig a szépség és a vagyon szimbóluma volt, ráadásul védett a fogszuvasodástól is. A furcsa divat egészen 1870-ig tartott, amikor is Meidzsi császár megunta a fekete fogak látványát, és betiltotta a szokást.

Persze az európai középkor sem múlt el ma már furcsának ható divatok nélkül: a középkori nők hajvonaluk ujjnyi sávját borotválták le azért, hogy hangsúlyos, ívelt homlokkal büszkélkedhessenek, egy-két évszázaddal később pedig a szempillák hiánya volt a követendő példa.

Szörnyű irányzatok

Az ókori kultúrákban a test teljes szőrtelenítése egészségi okokból volt szokásban. A modern kori szőrtelenítés leginkább az aerobickultúra kibontakozásának köszönhetően, valamikor a nyolcvanas években jött divatba, ma pedig már az ápoltság egyik fokmérőjének számít. Persze ezt is túlzásba lehet vinni: napjainkban az egyik közösségi csatornán az egész test gyantázását bemutató videó terjed. Az első megosztást egy holland szalon töltötte fel – több tízmilliós nézettséggel futott –, azóta számos hasonló tematikájú videó bukkant fel, amelyekben a teljes arc, aztán az orr- és fülüreg gyantázásra biztatják a felhasználókat.

A bőrgyógyászok óva intenek ennek kipróbálásától, hiszen a megszilárdult gyanta fulladást is okozhat, ráadásul az arc teljes felületét szőrteleníteni nemcsak felesleges, de kimondottan káros is, főleg a szem körüli érzékeny területeken. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években megjelent egy egészen másfajta irányzat, ennek női képviselői polgárpukkasztásból és lázadásból növesztik kedvükre a szőrt a testükön. Az egyik híres fitnesz­blogger nem is olyan régen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy másfél éve nem szőrtelenítette magát, mivel szerinte a borotva használata behódolás a férfiak uralta kultúrának, amelyben élünk. Az amerikai szórakoztatóipar celebjei közül sokan beálltak a sorba, büszkén vállalva a rajtuk növekvő szőrzetet, amivel kapcsolatban úgy vélekednek, megmutatja a testet a maga természetességében. Mint minden extremitásnak, ennek is akad szélsőséges irányzata: a szivárvány minden színére festett hónaljszőr.

A női szépségdivatok közül a botoxkezeléseket, az arc vagy éppen a hátsó saját testzsírral történő feltöltését már tényleg meg sem érdemes említeni: előfordulhat, hogy valaki az extrém gömbölyű formákat kedveli magán, vagy épp hetvenévesen is olyan sima arcbőrre vágyik, mint a kamaszoké. A pár éve felbukkanó és a közösségi oldalaknak köszönhetően felkapott ördögszáj-beavatkozást azonban még a fiatalság vágya sem menti. A cafrangosra operált száj  nem csak groteszk, hanem roppant egészségtelen is, ráadásul a száj körüli bőrt később plasztikai sebésszel sem lehet rendbe hozatni. Korábban az ajakfeltöltés volt a divat, Ázsiában azonban éppen az ellenkezője, az ajakkisebbítés jött divatba, állítólag az ázsiaiak a kisebb, vékonyabb ajkakat az európai szépségideállal azonosítják – talán ezért sem lesz ennek nagy divatja az öreg kontinensen. A közelmúltban tartott New York-i Met Gálán, a divatvilág egyik legfelkapottabb eseményén elképesztő ruhakölteményekben pompázó celebeken is látható volt az új őrület, a szemöldökszőkítés. Persze a kozmetikusok eddig is alkalmazták azt a technikát, hogy a szemöldök színét a hajéhoz igazítsák, ám a sárgásszőkére hidrogénezett szemöldökre egyszerűen nem létezik reális magyarázat, hiszen nincs olyan koordináta-rendszer, amelyben ez szépnek minősülne – talán csak egy Zs-kategóriás sci-fi-paródiában.

Macsó csillámok

Egy közvélemény-kutatás szerint a társadalom egy része a szakállviselőket szimpatikusabbnak, okosabbnak, ravaszabbnak tartja, mint az arcukat simára borotváló férfiakat. Nem csoda, hogy egyre divatosabb az arcot díszítő szőrzet: van, aki a borostára esküszik, van, aki a mértani pontossággal trimmelt szakállkát részesíti előnyben; a fazonírozott, akkurátusan nyírt pofa-, császár- és körszakálltól a mellet verdeső favágószakállig szinte minden fazon egyre népszerűbb – nem csoda, ha sokan megorrontották a benne rejlő üzleti lehetőségeket. Árulnak szakállgyűrűt, ami kecses, állról lecsüngő copfként zabolázza meg az egyébként ide-oda repdeső, tekintélyes szőrzetet, és pár éve hasít a szakálldísz, amellyel – különleges alkalmakkor – némi őrületet csempészhet az ember a megjelenésébe. Különböző ünnepekhez tematikus szettek rendelhetők, így karácsonykor fényfüzért, jégcsap alakú díszeket, apró gömböket lehet a szakállra aggatni, vagy akár csillogó glitterrel is megbolondítható a megjelenés, míg szerelmesek napján ró­zsá­kat, szívecskéket fonhatnak az arcszőr­zetbe. Míg ez a téboly talán a marcona külső és vidám, játékos lélek kettősségében rejlő humorforrását teszi eladhatóvá, addig a férfiak körében dívik egy egészen másfajta irányzat is, igaz nem az arcot, hanem a testet illetően: a tökéletes csupaszságé. Úgy tűnik, a nők Photoshopot is meghazudtoló, tökéletes megjelenésének követelménye már a férfiak világát is ostromolja.