Kaptak ebédet meg jó szót
Gerillamódszer
Szívességi alapon, a Filmalap támogatása nélkül született meg Pálfi György új rendezése, a februárban a mozikba kerülő Mindörökké. A háborús disztópiához időközben a társadalom is hozzászomorodott.
MÁTRAHÁZI ZSUZSA
¬ A Mindörökké már 2015-ben majdnem kész volt, de csak tavaly mutatták be a tallinni filmfesztiválon. Miért előzte meg a 2018-ban kijött Az Úr hangja című filmje?
Az Úr hangját pénzből csináltuk, tudtam fizetni a munkatársakat, ezért elsőbbséget élvezett. Még Andy Vajna idejében kaptunk rá támogatást, mert nekik fontos volt fenntartani a látszatot, hogy nem politikai megfontolásból tolnak félre alkotókat. Ők is meg akarták osztani a szakmát, parkolópályára tettek embereket, de az, hogy teljesen eltöröljék néhányunkat, még nem volt annyira evidens, mint most, a Káel-korszakban. A sok-sok beadott ötletemből, a Toldi és a Szőke ciklon, a nagyközönségnek szánt szórakoztató filmek elkaszálása után végül kiválasztottak egy szerzői filmes ötletet, ami a legkisebb eséllyel válhatott felkapottá. Valami Stanislaw Lem nevű lengyel író sci-finek hívott regényéből készül, lila köd az egész, biztosan blöff, de ettől kezdve nem jöhet Pálfi azzal, hogy félreállítottuk. Benne volt az ő érdekük meg a mi nyomulásunk.
¬ Miért Tar Sándor El valahová című írását választotta a Mindörökké alapanyagául?
Szeretem a prózáját. Még főiskolás koromban kerestem meg, mert ebből az írásából akartam vizsgafilmet készíteni. Akkor ez túlnőtt a kereteken. Majd amikor kiderült, hogy nem lesz a Toldi-film, elmentem a barátomhoz a Körúti Színházba, mondtam, elpusztulok, ha nem csinálhatok filmet. Nézte a naptárat. A július szabad, akkor forgathatunk. Elolvastam újra a Tar-novellát, még mindig jónak találtam, eljött hát az ideje, hogy film legyen belőle.
a mi fikciónkban Európa évek óta háborúzik
¬ Mikor játszódik az adaptált történet?
Rávágnám, hogy napjainkban, de inkább azt mondom, hogy holnap. A mi fikciónkban Európa évek óta háborúzik. Oroszország már nemcsak Ukrajnát foglalta el, hanem valahol Németország–Olaszország–Svájc határánál van a frontvonal. Magyarország a háború után letarolt, élhetetlen hely, ahol nincs áram, nehéz vízhez jutni, az utcán mindenki fegyverekkel rohangál, hogy meg tudja védeni magát, esetleg elejtsen valamilyen vadászzsákmányt vagy akár valaki mást. De ezek külsőségek. Az a háború, amiről ez a film szól, szerintem más formában már itt van. Elemeltük a Tar ábrázolta mélyszegénységet, társadalmi, politikai okot adtunk arra, hogy embereknek ilyen élhetetlen világban kell létezniük. Beszivárgott a gondolkodásunkba az ukrán gép lelövése, a Krím elfoglalása, Oroszország befolyása a szomszédos ukránok, észtek, beloruszok mindennapjaira, és többek között a hazai belpolitikára.
¬ Fizetség nélkül dolgozott a Mindörökkében a stáb?
Ez túlzás, kaptak ebédet meg jó szót. Ki a szakmai reputációm miatt, ki barátként jött dolgozni. Így ügyeskedve, néhány szponzort meggyőzve tudtuk olcsón elkészíteni ezt a gerillafilmet. Az egyik fő pillér a Körúti Színház csapata volt. Galambos Zoltán, akivel a főiskola óta együtt dolgozunk, létrehozott egy utazó színházat. A színészei pakolják fel és vezetik a teherautót, szerelik össze a díszleteket, van, aki világosítónak képezte ki magát. Zoli a színdarabjaiból filmet is készít, vagyis a srácok tudják, hogyan kell stábként működni. Egyiküket kitanítottuk fahrtmesternek, mások vágóasszisztensi feladatokat is elláttak. Erre a stábra helyezem rá a kreatív vezetőket.
¬ A négy főszereplőn kívül sok a hadirokkant, nem is szólva a repülőgép-szerencsétlenség áldozatairól. Hogyan tudott ennyi statisztát beszervezni?
Mozgósítottam a családot, az ismerősöket. Az egyik orvos például én vagyok. De a bátai forgatási helyszínen a vállalkozó kedvű falubelieket is bevontuk. A hadirokkantakat egy végtagsérültek alkotta klubból hívtuk. Egyébként az a jó a független filmezésben, hogy gyorsan lehet reagálni a kialakuló helyzetre. Van egy terv, hogy honnan hová szeretnénk eljutni, tiszták a film keretei, de beleszivárog, ami akkor és ott mi vagyunk. Meg is ijedtem az első másfél órás vágat láttán. Borzalmasan szomorúnak találtam. Autentikus, a saját közérzetünkből beáramlott elkeseredés volt, csak én nem akartam ilyen szomorú filmet csinálni. Évekig felé sem néztem. De amikor beütött a Covid, Lemhényi Réka, az állandó munkatársam, megbízás nélkül maradt. Elgondolkodtam: ha szabad a világ egyik legjobb vágója, nekem pedig van egy leforgatott filmem, talán ő tud vele valamit kezdeni. Játékfilmet vágott belőle. Időközben pedig azt hiszem, hogy hozzáedződtünk ahhoz a szomorúsághoz, ami engem 2015-ben még arcul csapott. A történet konfliktusai közelebb jöttek, szétzúzott, polarizált lett a társadalom, ahol annyira gyűlölik egymást az emberek, hogy az egyik akár ki is lövi a másikat. Ekkor már kortárs közérzetrajz lett a film.
¬ A zárójelenetben belelövetnek egy tömegrendezvénybe. Hol készült az eredeti felvétel a felvonulásról?
az a jó a független filmezésben, hogy gyorsan lehet reagálni a kialakuló helyzetre
Meg kellett várnunk egy tüntetést. Segítségünkre volt a NER, mert megszüntették a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Az SZFE melletti egyik demonstráción forgattunk. Fölszereltük egy partvisnyélre a vadászpuska távcsövét, a végére fényképezőgépet erősítettünk, és ezzel vettük fel a felvonulást. Itt ért össze a fikció a valósággal. Ukrajnában ilyen békés tüntetésbe lőttek bele. Nálunk is megtörtént 1956-ban, hogy a Parlamentnél a háztetőkről lőtték a békés embereket. Filmkészítéskor használjuk ezeket a még ki nem hunyt emlékezetpillanatokat, és reméljük, hogy ezek a jövőben is csak figyelmeztetések maradnak.
¬ Mi volt a Filmalap baja a Toldival?
Az én személyem. Vajnának nagyon tetszett a Toldi, szerintem neki nagyobb szüksége is lett volna rá, mint nekem, mert akkor élete végén nem érték volna folyamatos támadások amiatt, hogy nem készíttetett magyar történelmi filmet. Megtett mindent, hogy a forgatókönyv megfilmesítési jogát kihúzza belőlünk, és egy másik rendezőnek adja oda. Bennem mint független alkotóban nem bízott, mert ez rizikót jelentett. A Toldi viszonylag egyszerű, ismert történetként népszerűségre számíthatott, ezért sok emberhez tudott volna eljutni és rejtett érzékeny tartalmakat közvetíteni. Még nagy amerikai produkciók jelentése is könnyen átfordulhat. A rendező egy-két hangsúllyal olyan értelmet tud adni a filmnek, amilyenre senki sem számít. Vajna tudta, hogy ezt úgy lehet megakadályozni, ha cenzúrát vezet be – hiszen a forgatókönyv-fejlesztés köszönőviszonyban sem volt a bizottság döntéseivel –, vagy az adott politikai rendszerhez hűséges emberre bízza a rendezést.
¬ Abban a reményben pihentette a Mindörökkét, hogy Vajna után kap a befejezéséhez anyagi segítséget?
Feketelistán vagyok. Olyannyira, hogy nyolc éve csak a barátaim meghívására tudok magyar filmbemutatókra menni. Tavaly két izgalmas, kormányzati pénzből készülő projekt szakmai feladatait is szívesen elláttam volna. De mire megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy ez vállalható, ha a politika nem szól bele, addigra jött az ukáz, hogy én nem csinálhatom. Egzisztenciálisan ellehetetlenítenek. A legcsüggesztőbb, amikor kis lehetőséget adnak, beleszeretek a projektbe, kifejlesztem, előkészítem és már csak le kellene forgatni a filmet, viszont a gyártási rész támogatás hiányában elmarad. Mégis, amikor rengeteg szívességet adó remek szakemberekkel, ismerősökkel, haverokkal tudunk semmi pénzből filmet készíteni, amilyen a Mindörökké, és ez kijut a tallinni filmfesztiválra, ahol látjuk, hogy megérint embereket, még látványtervezői díjat is kap, na, ez visszacsorgat annyi energiát, amiből megint tovább lehet csinálni.
¬ Mikor kerül közönség elé a Mindörökké?
A Nemzeti Filmintézet valószínűleg nem fogja a palettájára venni, pedig dolga és kötelessége lenne a magyar alkotások terjesztése. Gondolom, nekem kell majd néhány fesztivállal tudatnom, hogy létezik a Mindörökké. Magyarországon remélhetőleg a közeljövőben be tudjuk mutatni. Egy-két vetítést tervezek minden városban, ahol még tartják magukat a mozik, és vannak a szerzői filmek iránt rajongó nézők. A Covid-járvány nyomán is megváltozott szokások miatt valamelyik nagy streamingszolgáltatónak akarom odaadni vagy elérhetővé tenni az interneten.