Saját orvos másfél millióért

Bodacz Péter 2022. május 10., 06:00

Korábban a magánpraxis és a kórházi ellátás hálapénzzel olajozott spontán ötvözése kínált megoldást a választott orvossal való szülésre, amit ma már csak a méregdrága magánkórházak tudnak garantálni.

Közel másfél millió forint – körülbelül ennyit kell fizetnie annak a kismamának, aki a várandósság-gondozás és a szülés során is élni kíván a szabad orvosválasztás jogával. Ez ugyanis jelenleg kizárólag a magánegészségügyben valósítható meg.

A fenti két mondattal röviden össze is foglaltuk, mi a helyzet a szülészet-nőgyógyászat területén bő egy évvel azt követően, hogy életbe lépett az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény. Emlékezetes, hogy a 2020 őszén, a koronavírus-járvány második hulláma idején tető alá hozott jogszabály komoly szakmai vitákat váltott ki, hiszen a jelentős orvos-béremelés és a hálapénz kriminalizálása mellett rögzítette azt is, hogy az orvosoknak választaniuk kellett a magánpraxis, illetve a közellátás között.

Már akkor egyértelmű volt, hogy az első nekifutásra látszólag tiszta helyzetet teremtő jogszabály egyes területeken komoly nehézségeket okozhat a közellátásban.

Ilyen a szülészet is, amelyet addig épp a hálapénz „rendszere” tett, ha sajátosan is, de többé-kevésbé kiszámíthatóvá, és többek között ezáltal volt „biztosítva” a szabad orvosválasztás lehetősége is. A szülészet-nőgyógyászat esetében fonódott össze talán a legerősebben a magánpraxis és a közellátás: az évtizedek alatt kialakult rendszer szerint a kismama felkereste magánpraxisában a szülészt, aki egészen a szülésig biztosította számára az orvosi felügyeletet. Majd a szülésre – ugyanannál az orvosnál – már az állami ellátás keretein belül került sor. A páciens a magánrendelés díját fizette ki, amelyben (nem nevesítve) benne foglaltatott a szülés állami intézményben való levezetésének ára is.

A kormány is érzékelte, hogy az új szabályok alkalmazásával a szülészet területén gondok lehetnek, ezért Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a törvény elfogadása után, ám még annak életbe lépése előtt, 2020 novemberében egy kormányinfón jelezte is, egy „várandós nőnél különösen indokolt”, hogy megmondhassa, kinél akar szülni, ez pedig külön szabályokat követel meg. Ezekre azonban bő másfél éve hiába vár a szakma és a gyermeket vállaló családok. A jogállási törvény tavaly márciusi bevezetése óta pedig nemhogy a szabad orvosválasztásra, de a szabad intézményválasztásra sincs lehetőség. A szülést ugyanis azok a területileg illetékes intézmények kötelesek lebonyolítani, ahol a kismama lakcímmel rendelkezik. És ha az adott intézmény szülészetének valamilyen oknál fogva rossz híre van, akkor jön a kiskapuk keresése, például az átjelentkezés másik lakcímre. De ha ez sikerült is, még akkor is fontos szerepe van a szerencsefaktornak, hogy a kismama melyik orvost fogja ki.

Közellátásban, szülészeti területen tevékenykedő orvost és több intézményt is megkerestünk, hogy osszák meg lapunkkal a jogállási törvény hatályba lépése óta szerzett tapasztalataikat. Az egyik, kismamák körében az ellátás jó színvonala miatt közkedvelt fővárosi intézmény aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvosa név nélkül nyilatkozott. Az ő tapasztalatai szerint ellátási szempontból a helyzet nem lett rosszabb a korábbiaknál. – Azok a szülészek, akik nagy bizniszt csináltak a korábbi rendszerben, többségében a magánpraxist választották. Akik maradtak, azok pedig nem érdekeltek abban, hogy egyébként komplikáció nélküli szüléseket kockázatosnak állítsanak be, hogy aztán a „veszély” elhárítása miatt plusz hálapénzre tegyenek szert. Korábban ilyenre is volt példa szép számmal, a szülések többsége császármetszéssel történt.

Az új jogállási törvény életbe lépése óta azonban valamelyest nőtt a természetes szülések száma – fogalmazott forrásunk, megjegyezve: azt tapasztalja, hogy a választott orvossal való szülés elsősorban lélektani szempontból fontos a kismamáknak, ami érthető, hiszen életük legfontosabb eseményéről van szó. Kitért arra is, hogy a szakemberhiány érezhetően nőtt, ami kihívás elé állítja a közellátást: az ügyeletet sokszor vállalkozóként tevékenykedő orvosok látják el. A szülészeti ellátással kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Semmelweis Egyetemnek és a Szent Imre Kórháznak. Egyebek között afelől érdeklődtünk, az elmúlt egy évben miként alakult a császármetszések és a természetes szülések száma, hány orvos dolgozik vállalkozói szerződéssel, illetve hogy legalább intézményi szinten megvalósítható-e a szabad orvosválasztás. Válasz egyik intézménytől sem érkezett.

Nagyobb közlékenységet tapasztaltunk a magánegészségügyben. – A terhesgondozás területén évtizedek óta erős a magánellátás szerepe. Ennek egyik oka az, hogy a korszerű, drága szűrő- és diagnosztikus vizsgálatok egy része nem érhető el a közfinanszírozott ellátásban. Magánszülészeti osztályok is egyre nagyobb számban jelentek meg az elmúlt 15 évben, a törvény megjelenése nélkül is erősödött ez a szegmens. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a közfinanszírozott ellátásból a magánellátásba történő átvándorlást mind a páciensek, mind az egészségügyi személyzet esetében katalizálta a törvény – fejtette ki lapunknak Csermely Gyula, a fővárosi RMC Clinics szülész-nőgyógyásza, ultrahang-specialista. Tapasztalatai szerint, ha nem is drasztikusan, de érezhetően megnőtt azok száma, akik már nemcsak a várandósság ideje alatt, hanem szüléskor is magánellátást vesznek igénybe, mert jelenleg csak itt oldható meg, hogy a szülés választott orvossal és szülésznővel történjen. Ugyanakkor Csermely doktor is úgy véli, szakmailag nem feltétlenül indokolt a választott orvossal történő szülés.

A szakember szerint a magánrendszerben való szülések számában csak azért nincs robbanásszerű bővülés, mert a költségeket a legtöbben nem tudják vállalni: alaphangon a várandósság-gondozás és a diagnosztikai vizsgálatok is több százezer forintba kerülnek, míg a szüléssel együtt bőven meghaladja az egymillió forintot a kórházi számla. Ez pedig jóval magasabb összeg annál, mint ami a legtöbb család számára vállalható. A szülész-nőgyógyász elmondta azt is, hogy a jogállási törvény bevezetésével több kollégája a főállású magánpraxist választotta, vagy magánkórházban vállalt munkát, hiszen ezekben az intézményekben is nagy igény van a szaktudásukra, ráadásul itt teljesítményarányos jövedelemhez jutnak. Ugyanakkor többen visszajárnak a közellátásba is vállalkozóként, az ügyeleti ellátás biztosítását egyes helyeken ugyanis csak így tudja megoldani  a közfinanszírozott kórház.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/19. számában jelent meg május 6-án.