Jean Clémentin, a Le Canard enchainé hetilap egykori főszerkesztője a csehszlovák titkosszolgálatnak dolgozott
Önként, dalolva
Hatalmas botrányt kavart Franciaországban, hogy egy 98 éves újságíróról, Jean Clémentinról, a Le Canard enchainé hetilap egykori főszerkesztőjéről kiderült, 1957-től 14 éven át a csehszlovák titkosszolgálatnak dolgozott.
Várkonyi Benedek
Jan Koura, a prágai Károly Egyetem történésze, miközben az 1965-ben Párizsban meggyilkolt Ben Barka neves marokkói baloldali ellenzéki politikus és a csehszlovák titkosszolgálat együttműködését kutatta, a dokumentumok között rátalált egy francia újságíró, Jean Clémentin nevére. Koura nem volt járatos a francia titkosszolgálat dolgaiban, ráadásul az ügy meglehetősen szövevényesnek is tűnt, ezért az 1500 oldalnyi papírtömeg másolatát elküldte Vincent Jauvert-nek, a L’Obs francia hetilap munkatársának. Az újságíró a történetet megírta, amiből Franciaországban hatalmas botrány kerekedett.
A cél a zavarkeltés volt
Clémentin, a most 98 éves újságíró fénykorában a Le Canard enchainé (Leláncolt kacsa) című oknyomozó, exkluzív információival a politikusok, közéleti személyiségek számára rettegett szatirikus újság főszerkesztője volt. Miközben a kizárólag előfizetésekből, lapeladásokból élő, a hirdetéseket mellőző francia hetilapot irányította, a csehszlovák Állambiztonsági Szolgálatot, az StB-t is pazar információkkal látta el. Mint a dokumentumokból kiderült, 1957 és 1971 között, a hidegháború közepette nagyjából háromszáz jelentést küldött Prágának.
Clémentin pályafutása fordulatosan alakult. Elkötelezett jobboldaliként ment az indokínai háborúba, hogy saját szemével lássa a helyzetet, és 26 évesen a francia hadsereg sajtóügynökségének a riportere lett. Csakhogy olyannyira elborzasztották a hadsereg módszerei, hogy átállt a kommunista észak-vietnámi rezsim oldalára. Újdonsült baloldaliként néhány évig a Libérationnak dolgozott (nem összetévesztendő a ma azonos címen futó, ismert napilappal), amely igen közel állt a Francia Kommunista Párthoz. Még Észak-Vietnámban hozta össze a sors a csehszlovák nagykövetség munkatársával, Krajicekkel, aki állambiztonsági ügynök volt. Rokonszenveztek egymással, majd Krajicek, akinek Vlk (Farkas) volt a fedőneve – a keresztnevét azonban a dokumentumok nem említik –, beszervezte. Clémentin kezdetben húzódozott, hogy pénzt fogadjon el a szolgálataiért, aztán megváltoztatta a véleményét. Szűkösen élt, robogóval járt, a feleségét rendre megcsalta, jól jött neki a pénz, amit az információiért cserébe bőséggel kapott. Vehetett autót, házat Meudonban, Párizs elegáns külvárosában.
A szocialista tábor vezetői úgy érezték, pofont adtak a Nyugatnak
Mindez akár fel is tűnhetett volna a környezetének, mégsem figyeltek fel rá. Clémentin körültekintő és óvatos volt, tudta, hogy óriási a kockázat. A párizsi Dinard étteremben, ahol ő is törzsvendégnek számított, egyszer egy újságírót tetten értek, amint a KGB ügynökének adott át papírokat. Öt év börtönbüntetést kapott. Clémentinra is hasonló ítélet várt volna, ha lebukik. Jó kapcsolatai voltak, apja révén ismerte az 1953 júniusától egy éven át a miniszterelnöki posztot betöltő, konzervatív Joseph Laniel fiát, akitől sok titkos információhoz jutott. Egy másik értékes forrás pedig az a barátja volt, akinek az apja műtötte meg Charles de Gaulle elnököt. Az 1956-os magyarországi felkelés a francia baloldali értelmiség nagy részét kiábrándította a kelet-európai szocializmusból. De Clémentin biztosította cseh tartótisztjét, hogy ő a történtek ellenére is rajong a népi demokráciákért, és nem bánná, ha Franciaországban is ez lenne az uralkodó rendszer.
Clémentint a dezinformációs műveletekbe is bevonták. Az első akció Konrad Adenauer német kancellárt vette célba, aki 1963 januárjában aláírta De Gaulle-lal a két ország megbékéléséről szóló Élysée-szerződést. Adenauer pártja, a konzervatív CDU vezetőinek jó része úgy gondolta, hogy a kancellár kedvez a francia elnöknek. A keleti szocialista tábornak ez kapóra jött, és hogy még inkább megosszák a CDU-t, az StB kitalálta, hogy megírják Adenauer politikai végrendeletét, és hogy abban egyértelműen a franciák mellett foglal állást. „Az aktív művelet” az StB vezetőinek terve szerint egy cikk megjelenésével kezdődött. „Úgy gondoljuk, ezt Pipa [Clémentin fedőneve] tudná megírni a Le Canard enchainében. A hihetőség kedvéért Pipának Németországba kell utaznia.” Két-három napot el is töltött Bonnban (az akkori Német Szövetségi Köztársaság fővárosában). Szeptemberben a Pasteur kávéházban megkapta az StB ügynökei által megfogalmazott álvégrendeletet a direktívákkal. A cikk 1963. október 2-án jelent meg Konradom végrendelete címmel, alatta: „különtudósítónk, Jean Manan jelenti Bonnból”. (Ez Clémentin egyik újságírói neve volt.) Azt várták, hogy az akciónak hatalmas visszhangja lesz, de a hatás elmaradt.
A csehszlovák StB működése nem csak efféle KGB-s csínyekből állt. 1957 májusában egy kis, mint később kiderült, robbanószerkezetet tartalmazó csomagot kapott strasbourgi irodájába André-Marie Trémeaud, Bas-Rhin megye prefektusa. A cél a zavarkeltés volt, néhány nappal később tartották ugyanis a városban a márciusban Rómában megalakult Európai Szén- és Acélközösség ülését. Az ötletet a KGB emberei eszelték ki, a végrehajtást a testvéri StB-re bízták. Ám a szivardobozba rejtett bomba célt tévesztett: a prefektus felesége, Henriette Trémeaud nyitotta ki a dobozt, és néhány nappal később belehalt a sérülésekbe. A gyanú elterelésére neonáci röpiratokat is elhelyeztek a csomagban, mert azt akarták elhitetni, hogy a német újfasiszták hajtották végre a merényletet. A németekkel éppen kibékülőben lévő franciákban így akarták fölébreszteni németellenes érzelmeiket. Két ügynököt vádoltak meg a merénylet elkövetésével. Az egyik 2010-ben meghalt, a másik 86 éves volt, amikor egészségi állapota miatt az 1996-tól 2012-ig tartó büntetőeljárást megszüntették ellene.
Clémentin idővel hamis jelentéseket adott a francia kémelhárításról, lemondott találkozókat, mert félni kezdett a leleplezéstől. Csehszlovák „gazdái” elbizonytalanodtak, de azért még bevonták a Ben Barka-ügybe. Újabb cikket diktáltak neki, miután a marokkói baloldali politikust, az StB-ügynökét 1965. október 29-én Párizsban ismeretlenek elrabolták, mert Moszkva – Prága közbeiktatásával – azt akarta bebizonyítani, hogy az amerikai CIA és felelős francia politikusok is benne voltak az akcióban, sőt a marokkói biztonsági szolgálat igazgatója, Ahmed Dlimi is az értelmi szerzők egyike volt. Számos teória született, de pontosan sohasem bizonyosodott be, kik rabolták el a marokkói király megdöntésére készülő politikust, és hogy mi lett vele, ám a szocialista tábor vezetői úgy érezték, hogy az akcióval pofont adtak a Nyugatnak.
Clémentin a több mint tízéves működése alatt megszedte magát; az azonban nem derült ki, hogy az ideológiai meggyőződés vagy inkább a pénz motiválta-e. A csehekkel az együttműködés 1971-ben kölcsönös megegyezéssel véget ért. Ezután főszerkesztőként teret engedett lapjánál a vezető politikusok számára sok-sok kényelmetlen helyzetet eredményező oknyomozó újságírásnak. Annak a műfajnak, ami végül az ő lebukásához is vezetett.