Aki ismeri az Egyesült Államok és Oroszország viszonyának történetét, tudja, hogy konfliktusaik legtöbbször az egész világra kihatottak. A Közel-Kelet olyan térség, amely sosem a stabilitásáról volt híres, és ahol mind Moszkvának, mind Washingtonnak jelentős érdekeltségei vannak. Az ukrajnai háború most alapvetően átírhatja a régió erőviszonyait, amire a térség országai a legkevésbé sincsenek felkészülve.
Jelenleg a legösszetettebb helyzet Szíriában van a térségben. A 11 éve háborúba süllyedt országban a mai napig tartanak a harcok, és bár mostanra Damaszkusz ellenőrzi Szíria nagyobbik részét, a kurdok által lakott északi területeket az Egyesült Államok támogatja. Emellett az országban továbbra is jelen van a török hadsereg, illetve a törökök által támogatott lázadó csoportok, amelyek Idlib tartományban, Afrinban, illetve az ország északi határsávjában rendezkedtek be. Most, hogy Oroszország lépett elő az Egyesült Államok első számú geopolitikai riválisává, sokan arra számítanak, hogy Washington megengedőbb lehet a jövőben Ankarával, amikor a török ambíciókról van szó Szíriában. E forgatókönyv szerint tartóssá válhat a török jelenlét a háború dúlta országban, ami miatt tovább kell várni a béketárgyalásokra. Ez a szcenárió azzal is számol, hogy ha az ukrajnai háború sokáig tart, akkor az oroszok is korlátozzák szíriai fegyveres tevékenységüket. A végeredmény: a szíriai háború még tovább elhúzódhat, érdemi rendezés nélkül.
Ha a háborús térségekről van szó, nem feledkezhetünk meg Jemenről sem, ahol 2014 óta véres konfliktus dúl az iráni-szaúdi proxyháború mentén. Az Arab-félsziget déli peremén húzódó országot az elmúlt években súlyos éhínség sújtotta, amit csak részben tudott mérsékelni az ENSZ világélelmezési programja (WFP). Ha ehhez hozzátesszük, hogy a WFP igen nagy részben az ukrajnai búzavásárlásaiból fedezi a készleteit, jól látszik, hogy Jemen már rövid távon is újabb éhínséghullámmal szembesülhet. Csak rontja a helyzetet, hogy Ukrajnának egyre inkább a keleti részein dúlnak a harci cselekmények, vagyis éppen ott, ahol a búza java terem. Jemen nem az egyetlen közel-keleti ország, amely kiszolgáltatott az ukrán búzának. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma szerint Ukrajna búzaexportjának 40 százaléka irányult az elmúlt években a Közel-Keletre és Észak-Afrikába, itt Líbia és Libanon a fő importőr. E két országban ugyan nincs háború, de már évek óta húzódik a politikai válság, ami most a kibontakozó élelmiszerválság miatt még jobban elmélyülhet.
Létezik ugyanakkor egy ország, ahol éppen az ukrajnai háború miatt gyorsulhatnak fel az események – mégpedig pozitív irányban. Az Egyesült Államok a háború kirobbanása után többször is sürgette Szaúd-Arábiát és Katart, hogy növelje olajkitermelését, aminek egyelőre nincs sok eredménye. Iránban azonban bőven lenne olaj, csakhogy az atomalku kimúlásával az életbe lépő szankciók alaposan megnehezítették az iráni olaj piacra kerülését. Sok elemző most azzal számol, az Egyesült Államok az elkövetkezendő hónapokban mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy felgyorsítsa egy újabb atomalku kimunkálását (Joe Biden elnök erre már a választási kampányban is ígéretet tett). Egy, a világpiacra visszatérő Irán tovább erősödhetne a térségben, amit azonban sem Szaúd-Arábia, sem Törökország, de főleg Izrael nem nézne jó szemmel.
Jól látszik tehát, hogy jelenleg Washingtonnak több országgal is felül kell vizsgálnia eddigi kapcsolatait, ha fel akarja venni a küzdelmet Oroszországgal. Az új alkuk miatt eddigi szövetségesei egy részét azonban elidegenítheti magától, ráadásul ez még csak a kisebbik gond. Nagyobb probléma, hogy e régi-új ellentétek fellángolása még tovább növelheti a fegyverkezési versenyt az egész térségben.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/16. számában jelent meg április 14-én.