Idén készpénzmentes lesz a kapolcsi fesztivál
Lezsugázva
Tiltakoznak a kézművesek, és fenntartásait közölte az alapító kulturális egylet is, amiért az idén készpénzmentes lesz a kapolcsi fesztivál. A szervezői tarifák a fesztiválozók számára is felsrófolják az árakat.
Panoráma mellett muzsikál a nagyszínpad, táncházzá változik a pajta, hangversenyterem lesz a templom – de milyen művészeti ágat idéz meg a bankkártya? Bár a Művészetek Völgye hívogató honlapja a mai napig tovább élteti az alapítók üzenetét, hogy ez a fesztivál sokkal inkább a „vissza a természethez” üzenetét hordozza, mintsem az innovatív technológiák versenyét, a Balaton-felvidéken az elmúlt három évtizedben már-már őslakossá vált kézművesek most nagyon nem érzik a hagyományőrzés szellemiségét. Az idén ugyanis, a járvány és az elmúlt években lezajlott tulajdonosváltás után, a Művészetek Völgye Nonprofit Kft. vadonatúj feltételekkel állt elő: a három nagy zenei dzsemborihoz, vagyis az éppen lefutott Volthoz, a lapzártánk után kezdődő Balaton Soundhoz és a külföldiek tízezreit megmozgató Sziget Fesztiválhoz hasonlóan Kapolcsról, Taliándörögdről és Vigántpetendről is száműzik a készpénzt július 22-e és 31-e között. A kitelepülő művészek, kereskedők és vendéglősök pedig a szokásos helypénzek és egyéb díjak helyett most a forgalmuk meghatározott százalékában fizetnek az árusítás lehetőségéért, ami a bruttó bevételük 19 százalékát is elérheti. Ez a pénzügyi konstrukció „tagságunk 95 százalékának vállalhatatlanná tette a részvételt” – közölte a szervezőkkel a Magyar Kézműves Szövetség.
Szilágyi Péter szentendrei keramikus kezdettől fogva a fesztivál résztvevője, de most először ő sem települ ki. Szerinte alapvetően elhibázott egy családias hangulatú rendezvényt egy kalap alá venni a fiatalok bulizásával: a multik szemléletét tükröző sörpultokkal szemben Kapolcson családi manufaktúrák termékei kerülnek piacra, amelyeknek teljesen más a költségszerkezetük. Míg sok vendéglátós örül annak, ha a kamerákkal is ellenőrzött, kötelező kártyahasználatnak köszönhetően hoppon maradnak azok a csaposok, akik zsebre dolgoznának, addig neki például a lánya és a veje árulja a portékáját, így ez a veszély értelemszerűen fel sem merül. A szervezők ugyanakkor azt mondják, hogy a korábbi években sokszor csak feltételezéseken, becsléseken alapult a részvételi díj; azzal, hogy a kártyarendszer minden tranzakciót rögzít, most arányosabb és igazságosabb lesz a hozzájárulás a fesztivál költségeihez. Szerintük a sávos díjazás is kedvező, hiszen a kevésbé frekventált magánudvarokban csak a forgalom 11 százalékát kell befizetni, és egyedi megállapodásra is hajlandók. A kézművesek azonban nem tapasztaltak ilyen rugalmasságot, legfeljebb azt, hogy az egyedi alkukkal esetleg meg lehet törni az egységüket. A fazekasok, ékszerészek és más művészek azt is sérelmezik, amikor azzal érvelnek velük szemben, hogy a kártyahasználattal kifehérítik a völgy szürkegazdaságát. Szerintük arra ott van az adóhivatal, ahhoz nem kell olyan kártyakibocsátót közbeiktatni, mint a Festipay.
Veszni látják a „Völgy” hagyományát
A kártyaszolgáltató többségi tulajdonosa egy magyar cég, a Cardnet, a kisebbségi tulajdonosa pedig a Sziget Zrt., amely immár egy amerikai fesztiválszervező multi kezében van. A Szigeten még feszesebbek az elvárások a kitelepülőkkel szemben, ott az idén már a bruttó forgalom 42 százalékát veszik el a szervezők. Azt mondják, a készpénzmentesség gyorsítja a kiszolgálást, növeli a bevételt, és megspórolja azt a hercehurcát, amivel a banki ki- és befizetések járnak. A kézművesek tapasztalata szerint viszont a Festipay csaknem 4 százalékos működési költségével szemben egy átlagos kártyaterminált már nem egész 2 százalékért is ki lehet bérelni. Félelmük az is, hogy a fizetéseken keresztül megszerzett adatok olyan tudást jelenthetnek, amely a későbbiekben lehetővé teszi, hogy a szervezők célzottan keressék a partnereket. A kézművesek mozgástere folyamatosan zsugorodik, az idén már a Fővárosi Önkormányzat is a Festipay bevezetését tervezte a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron. Ám miközben a Budapest Brand Zrt.-vel már éppen megállapodásközeli állapotba jutottak, a parlamenti többség bejelentette igényét a főváros három terére, köztük a Vörösmartyra. Így a főváros egyelőre visszaszippantotta a pályázatot.
A hirtelen változást nem csupán az alkotók nem nézték jó szemmel: Márta István, a Művészetek Völgyét 1989-ben alapító Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet elnöke is jelezte aggályait. Márta – aki egyben a 2015-ben alapított Művészetek Völgye Nkft. kisebbségi tulajdonosi megbízottja a többségi tulajdonosi joggal rendelkező Oszkó Natália és Somoskeőy Ágnes mellett – már a legutóbbi rendkívüli közgyűlésen jelezte, hogy az egyesületi tagok szerint jobban kommunikálva, konszenzus útján, a készpénzes fizetés meghagyása mellett, fokozatosan kellett volna bevezetni az új struktúrát. Az udvarok bérbeadói sem kaptak időben értesítést a változásról. „A transzparencia, a kifehérítés fontos, de az a vélemény, hogy mindenki lop, csal, hazudik, csaló, aki udvarokat ad ki vagy vesz bérbe a rendezvény alatt, alapjaiban visszautasítandó” – mondja Márta, hozzátéve: ez nem egy egy helyszínes rockfesztivál, az emberi-táji környezet és a kapolcsi rendezvény hagyományai pedig eddig más szemléletet közvetítettek a fellépők, a közönség és a helyiek felé.
A problémaérzékenység nem véletlen. A „hőskorban” a kézművesség fontos eleme volt az összművészeti fesztiválnak – Szurdi Éva, Márta felesége maga is önzetlenül tárta ki a kapukat többtucatnyi kollégája, „konkurense” előtt. Most sok kézműves távol marad, mert úgy érzi, sérül a hagyomány. Ráadásul többüket már a járvány is a tönk szélére sodorta, ehhez jött hozzá a háború és az infláció; már csak emiatt sem tűnik alkalmasnak az idő ekkora horderejű változtatásra. A Művészetek Völgye ráadásul továbbra is jelentős állami támogatást kap, tehát nem csak a bevételeiből kell fenntartania magát. Az összművészeti fesztiválok sajátosságát az is jelzi, hogy a hasonló jellegű Ördögkatlan szervezői kijelentették: sem most, sem a jövőben nem szándékoznak bevezetni a kötelező kártyahasználatot.
Kapolcs polgármestere, Márvány Péter is érzékeli azokat a félelmeket, hogy a helyieknek az idén bevételkieséssel kell számolniuk. Szerinte azonban nem érdemes temetni a jövőt, inkább meg kell várni a fesztivált, és megnézni, mi lesz a hatása a készpénzmentességnek. Igaz, a falu vezetőjének most taktikusnak kell lennie. Szeptemberben jár le a szervezőkkel négy évre kötött bérleti megállapodás, és nem érdekük, hogy szedjék a sátorfát Kapolcsról.