Hogyan egyensúlyozhat egy kis ország?
Megkopott idealizmus
Mi a fontosabb, a gazdasági stabilitás, az energiaellátás biztonsága vagy a sarki jég megóvása? Hogyan egyensúlyozhat egy kis ország az Egyesült Államok, Kína és Oroszország között? – ilyen kérdésekkel tért vissza a dán politikai sikersorozat, a jövőt sokszor előrevetítő Borgen.
Matalin Dóra
Közel tíz évvel az után, hogy a harmadik évaddal véget ért, visszatért a Netflixre a dánok nagy sikerű politikai sorozata, a Borgen, ezúttal A kastély – királyság, hatalom, dicsőség címmel. A Borgen nem más, mint a dán parlamentnek, a miniszterelnöki hivatalnak és a legfelső bíróságnak otthont adó épület, a Christiansborg-palota. A sorozat legtöbb jelenete ott játszódik, és ez jóval több egyszerű helyszínnél. A szereplők többször kijelentik, hogy akik a Borgenben dolgoznak (és lényegében szinte ott élnek), azoknak semmi sem lehet fontosabb a hivatásuknál, a politikánál. A Borgennek szentelik az életüket.
Ez volt az egyik központi konfliktus a sorozat első, 2010-ben bemutatott évadában. A főszereplő ugyanis, amellett, hogy Dánia miniszterelnöke, családanya is. Ő Birgitte Nyborg (Sidse Babett Knudsen), aki a Mérsékelt Párt vezetőjeként meglepetéssikert aratva hirtelen a miniszterelnöki székben találta magát egy koalíciós kormány élén. A sorozat indulásakor Nyborg gyerekei kicsik, a fia kisiskolás, a lánya épphogy kamaszkorú. A férjével kötött egyezség értelmében ötévente cserélnek, vagyis öt évig az egyikük építheti a karrierjét, és a másik gondoskodik a gyerekekről, majd fordítva. A miniszterelnöki megbízatása azonban jóval nagyobb terhet ró a családra, mint ahogy azt elképzelték.
A Borgent jövőbe látó sorozatként méltatták a kritikusok, mert az első évad indulásakor Dániának még nem volt nő a miniszterelnöke. Nem sokkal később azonban hatalomra került a szociáldemokrata Helle Thorning-Schmidt, az első dán nő ezen a poszton, jelenleg pedig egy másik, Mette Frederiksen vezeti az országot.
A Borgen naivnak és meseszerűnek hat Magyarországról nézve
A Borgen nem csak ebben bizonyult jövőbe látónak, a problémák egy része, amelyekkel Nyborgnak miniszterelnökként szembe kellett néznie, néhány évvel később a valóságban is égetővé váltak. Ilyen például az egyre fenyegetőbb klímakatasztrófa és az ezzel összefüggő menekültáradat kérdése. Nyborgnak el kellene fogadtatnia a jóléthez szokott dánokkal, hogy egy korszak véget ért, a hétvégi házak, utazások, hajók nem magától értetődően járnak nekik, a világ más pontjain jelentkező bajoktól nem függetleníthetik magukat. Adam Price, a sorozat alkotója elmondta, hogy vállaltan idealistára írta a főhősét, bár ez az idealizmus az évadok során jócskán megkopott.
A sorozat másik szála a médiáról, a média és a politika kapcsolatáról szól. A TV1 nevű csatorna hírszerkesztőségének munkáján keresztül láthat bele a néző az újságírók és a politikusok kapcsolataiba, a hírek tálalásának, a közvélemény befolyásolásának folyamataiba. Nyborg egyik legfontosabb munkatársa a sajtófőnöke, Kasper Juul (Pilou Asbæk), aki nem válogat az eszközökben, ha a miniszterelnök megítélésének a javítása vagy ellenfeleinek a lejáratása a cél.
Ugyanakkor ezek az eszközök és a Borgen egésze meglehetősen naivnak és meseszerűnek hat Magyarországról nézve. Abban a világban megbukhat egy kormányfő csak azért, mert a párja a miniszterelnökség bankkártyájával fizette magánjellegű vásárlását, még akkor is, ha a pénzt a házastárs már rég visszafizette. Kormánypárti politikus házastársa nem vállalhat fontos pozíciót az üzleti életben, mert a korrupció lehetősége is elég ahhoz, hogy besározza magát. A politika nem az erővel vagy a megtévesztéssel keresztülvitt elképzelésekről, hanem a kompromisszumokról, a win-win helyzetek kereséséről szól. Nem az a jó politikus, aki mindig győz, hanem amelyik megtalálja a legtöbbek által támogatott megoldást.
A Borgen Dánián kívül is óriási sikert aratott. A harmadik évadra odáig jutott, hogy már nemcsak beszélt a politikáról, hanem hatással is volt a dán jogalkotásra, befolyásolta a közbeszédet. Az egyik konzervatív képviselőt, Mai Henriksent például azzal vádolták politikai ellenfelei, hogy a Borgen prostitúcióval foglalkozó része miatt nyújtotta be javaslatát a prostituáltak jogairól. Ő tagadta, hogy a sorozatból merítette az ötletet, azt azonban elismerte, hogy az ott hallott érveket felhasználta a kérdésről folytatott vitában.
Nem az a jó politikus, aki mindig győz
2022-ben, a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború és a recesszió árnyékában a Borgen első három évadában bemutatott világ irigylésre méltóan gondtalannak tűnik. Ennek megfelelően az új évad némileg sötétebb, mint a korábbiak. Nyborg már nem miniszterelnök, helyét a jóval fiatalabb és dinamikusabb, a közösségi médiát kiemelten kezelő Signe Kragh (Johanne Louise Schmidt) vette át. Kragh karakterében nem nehéz ráismerni a regnáló dán miniszterelnökre, az Instagramot ugyancsak szorgalmasan pörgető Frederiksenre. Nyborg külügyminiszter, és annyi év után végre kiélheti munkamániáját, mert a gyerekei felnőttek, a férjétől pedig régen elvált.
Ekkor szembesül karrierje egyik legnehezebb feladatával: olajat találtak Grönlandon, amely Dánia autonóm tartománya. (Ez valóban megtörtént, még ha nem is olyan léptékben, mint a sorozatban.) Nyborg elkötelezett zöldpolitikus, a megújuló energiaforrások híve, a karbonsemlegesség zászlóvivője. Az olaj becsült értéke viszont közel kétezermilliárd dán korona, amire sokan szeretnék rátenni a kezüket, és a grönlandiak a függetlenségüket, egyben jólétüket látják benne. A horizonton a Dániát néha kényelmetlenül szorosan ölelő Egyesült Államokon kívül feltűnik Oroszország és Kína aggasztó árnya is.
A korábban megszokottal ellentétben most nem vázol fel minden epizód újabb politikai problémát, a negyedik évad végig a grönlandi olaj következményeivel foglalkozik. Aktuálisabb nem is lehetne, hiszen csupa olyan kérdést vet fel, amelyekkel naponta szembesül az európai közvélemény. Mi a fontosabb, a gazdasági stabilitás, az energiaellátás biztonsága vagy a sarki jég megóvása, esetleg Oroszország elszigetelése? Mi a helyes döntés, ha a mérleg egyik serpenyőjében a klímakatasztrófa megelőzése, a másikban pedig a tanárok, nővérek béremelése van? Meddig áldozható fel a következő generációk jövője? Nincsenek jó válaszok, talán a Nyborg által annyira kedvelt kompromisszumok sem működnek. A Borgen mégsem vesz el minden reményt a nézőktől, nem véletlenül írta a The Guardian brit napilap kritikusa, hogy a sorozat új évada „az elviselhetetlen valóság kitalált ellenszere”.