Helyzetképet ad és a következő öt esztendő feladatait veszi számba a Nemzeti cselekvési terv az ökológiai gazdálkodás fejlesztéséért 2022–2027 című program. Történelmi távlatba helyezve a témát rámutat, hogy ez a termelési mód már az 1980-as években megjelent a magyar mezőgazdaságban, a szocialista nagyüzemekben éppúgy, mint a rendszer által engedélyezett háztáji kisüzemekben. Ugyanakkor alacsony feldolgozottsági szint és kivitelközpontúság jellemezte. 2004-től, az európai uniós csatlakozás után kezdett egyre több termelő átállni az ökogazdálkodásra, mivel hozzáférhetővé váltak ilyen irányú brüsszeli támogatások. Igazán nagy lendületet pedig a 2014–21-es uniós pénzügyi ciklusban vett az átállás, ebben az időszakban a hazai támogatások bővülésének köszönhetően 2020-ig megduplázódott az ökológiai művelésű területek mérete és a biogazdálkodók száma.
Az egyensúly gyümölcsei
Az ökológiai vagy biogazdálkodás lényege a természetes körforgás kihasználása, a zöldhulladék és más szerves trágya visszaforgatása a talajba, a kíméletes földhasználat. A művelés során nem alkalmaznak szintetikus növényvédő szereket, műtrágyát, génmanipulált biológiai szervezeteket. Ehelyett a hagyományos megoldásokra építenek, de nem skanzenszerűen, hanem a bevált régi szemlélethez a legkorszerűbb tudományos, technikai vívmányokat társítják. Különösen nagy jelentőségű ebben az ágazatban például a sokat emlegetett precíziós gazdálkodás, amelynek keretében célzottan lehet beavatkozni a folyamatokba. Hagyomány és innováció – e jelmondatban lehetne összefoglalni az ökológiai gazdálkodás lényegét.
Mindez nem marketingfogás. A biogazdálkodással művelt területeken bizonyítottan mintegy 30 százalékkal nagyobb a biológiai sokszínűség, mint a nagyüzemi módszerek esetén. Ez a megközelítés nem a termesztett növény kizárólagosságára tör, hanem a helyi természetes életközösséget megőrizve, annak összefüggéseit előnyére fordítva egyensúlyt teremt, biztosítva a talajlakó rovarok és más organizmusok életlehetőségeit is, ami pedig kapcsolatban van a madárvilág és a pockok, egyéb kisemlősök táplálkozási lehetőségeivel. A biogazdálkodásban művelt talaj termékenysége, a tápanyagok és a víz körforgása tudományosan igazoltan jobb és hatékonyabb, mint a kizsigerelt, vegyszerezett talajé. A szén-dioxid-megkötő képesség is nagyobb, a gazdagabb élővilág pedig a beporzó rovarok életfeltételeit is jelentősen javítja.
Az állattartásban is magasabb szintet képvisel a biogazdálkodás. A jószág tartása és takarmányozása a megszokottnál szigorúbb feltételekkel történik, ami növeli ugyan a gazdálkodás költségeit, ám több pénzért is adhatók el az így előállított termékek.
Cél a duplázás
A nemrég nyilvánosságra hozott nemzeti cselekvési terv mindezen előnyök erősítését célozza, tovább növelve a biogazdálkodás részarányát. Világszerte dinamikusan fejlődő ágazatról van szó, napjainkban bolygónkon 73,2 millió hektáron folyik ilyen gazdálkodás, vagyis a 2011-es 37,2 hektár majdnem kétszeresére nőtt.
Az Európai Unióban 2009-től 2019-ig 8,3 millióról 14,6 millió hektárra nőtt a biogazdálkodásba vont területek aránya, ami az EU összes mezőgazdasági területének 8,1 százaléka. Az Európai Bizottság igencsak ambiciózus célja, hogy 2030-ra ez 25 százalékra nőjön. Arányait tekintve Ausztria a világelső 26,1 százaléknyi ökogazdálkodásba vont területtel, de Észtország és Svédország is húsz százalék fölött van.
Hazánkban 2020-ban 301 ezer hektáron összesen 5760 szereplő folytatott ellenőrzött ökológiai gazdálkodást, ez a művelt területek öt százaléka. A magyar cselekvési terv 2027-re ennek megduplázását tűzte ki célul, illeszkedve az uniós közös agrárpolitika előírásaihoz.
Ennek érdekében számos szakterületen kell előrelépni. A cselekvési terv kiemelt feladatnak minősíti például az ökotermékek hitelességét szavatoló ellenőrzési és tanúsítási rendszer megerősítését és megújítását, a hazai kínálat és kereslet növelését többek között intenzív reklámkampányokkal, úgynevezett zöld, vagyis az ökogazdálkodók számára kedvezőbb feltételeket nyújtó közbeszerzésekkel és az ilyen termékpályák (az alapanyag-termeléstől a késztermék értékesítéséig terjedő folyamatok) erősítésével.
A kormány által közzétett dokumentum szerint fontos továbbá az ökológiai gazdálkodás speciális gépesítési igényeinek kielégítése, ami az egyre égetőbb munkaerőhiányt is orvosolni tudja. Nemkülönben elsődleges jelentőségű a biogazdálkodás oktatásának megerősítése a szak- és a felnőttképzésben egyaránt. A szaktanácsadási rendszert is specializálni kell erre az irányra, és mindennek a világhálón is meg kell jelennie.
Mennyiség helyett minőség
Mindez azért kiemelkedően fontos, mert Magyarország adottságaiból, méretéből fakadóan nem tud mennyiségben versenyezni nagy területű riválisaival. Ebből következően a világ piacain a kiváló minőséggel tudjuk fölvenni a versenyt, ez lehet a hazai agrárkivitel kitörési pontja. Az ökológiai gazdálkodás erősítése efelé nyithat utat. Magyarország a korszerűen alkalmazott hagyományra támaszkodva a finom és egészséges élelmiszer márkanevévé válhat.