A keleti nyitás jegyében pár éve új lendületet kapott az évszázados turáni-magyar gondolat, 2018-ban pedig megfigyelőként csatlakoztunk a Türk Államok Szervezetéhez. De nem kezdi-e ki nyugati orientációnkat, V4-ekkel való kapcsolatainkat a sűrűn hangoztatott keleti kötődés, főként az ukrajnai háború árnyékában? Hogyan képviseljük a türk rokonságot Brüsszelben? Egyáltalán szüksége van-e az EU-nak a közép-ázsiai országokra? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hóvári János turkológussal, nagykövettel, a Türk Államok Szervezete budapesti képviseletének vezetőjével.
– Hogyan reagáltak a háború kitörésére azok a türk államok, amelyek korábban szovjet tagköztársaságok voltak? Gondolnak arra, hogy esetleg ők is célkeresztbe kerülhetnek?
– A Türk Államok Szervezetét érzékenyen érintette ez a borzalmas háború. A volt szovjet tagköztársaságok számára rémálom, ami most történik. Ők ezt amolyan testvérháborúnak látják, és nem tudják elfogadni, hogy az oroszok és az ukránok harcban állnak egymással. Az ukránokat megértik, hogy védekeznek, Putyin elnököt már kevésbé. Nyilvánvaló, hogy számos, Oroszországgal határos államot a jelenlegi helyzet félelemmel tölt el. Az egyes országokban élő orosz ajkú csoportok többsége úgy gondolja, az orosz–ukrán konfliktust diplomáciai úton kell rendezni.
– Az ENSZ orosz inváziót elítélő határozatát egyedül Törökország szavazta meg, a Türk Államok Szervezetének többi tagja vagy távol maradt a szavazástól, vagy tartózkodott. Almatiban a kazak hatóságok egy alkalommal megengedték a háborúellenes tüntetést, de két oroszellenes bloggert bebörtönöztek. Kirgizisztánban orosz katonai bázis működik, kirgizek milliói élnek Oroszországban, ők hallgatólagosan Putyin mellett állnak. Üzbegisztán támogatta Ukrajna területi integritását, és nem volt hajlandó elismerni a szakadár köztársaságokat. Nincs egységes türk álláspont a kérdésben?
– Minden országban figyelembe kell venni bizonyos függőségeket, amelyek ezeket az államokat hagyományosan Moszkvához kötik. Törökország valóban megszavazta az ENSZ-határozatot, mások épp a szavazás előtt hagyták el a termet, voltak, akik tartózkodtak. Senki sincs könnyű helyzetben, de a türk világ megkérdőjelezhetetlenül a háború ellen van, vagy annak minél előbbi befejezését szorgalmazza. Törökország, mint a térség meghatározó országa, fontos közvetítő szerephez jutott, mivel Ankarából reménykeltő ajtók nyílnak Brüsszelbe, Moszkvába, Kijevbe, s talán már Pekingbe is. Ez a válságos helyzet Törökország nemzetközi diplomáciai súlyát felértékelte.
Miért fontos ez Ankarának? A háború miatt válságba került a fekete-tengeri hajózás, az el-elszökő tengeri aknák és egyéb katonai jelenlét miatt a biztosítási díjak és így a hajózás, az áruszállítás nagyon megdrágult ezeken a vizeken. Törökország az elmúlt másfél évtizedben fontos kereskedelmi utat kezdett kiépíteni Odesszából Kijeven keresztül a Baltikum és a skandináv országok felé. Emellett Ukrajnával is komoly gazdasági együttműködésbe fogott, amelynek a közös fegyvergyártás is része volt. Ezeknek most vége, és nem csupán pár évre. A török gazdaság legnagyobb problémája a gáz és az olaj beszerzése, amely ugyan kis mennyiségben érkezik hozzájuk Irakból és Iránból, de az igazán jelentős tétel Oroszországból és Azerbajdzsánból jön. Törökország több mint 80 milliós lakossága és ipara nem tud az orosz gáz nélkül meglenni, s egyelőre nem tudja mire lecserélni. Vagyis Ankarának alapvető érdeke, miként a világban mindenkinek, hogy mielőbb létrejöjjön a fegyverszünet, és a nemzetközi élet visszatérjen olyan mederbe, ahol diplomáciai úton lehet rendezni a válságot.
– Mivel magyarázható, hogy Magyarország az utóbbi időben szorosabbra fűzte kapcsolatait a türk államokkal?
– Hazánkat 2018-ban hívták meg a Türk Tanácsba az akkori tagállamok. Ezeknek a népeknek a magyarság egy sajátos, nyugatra került és ott a lábát megvető rokon. Ez benne van a türk államok oktatási rendszerében, alapfokú tankönyveikben már az 1880-as évek óta. Nem csupán az Oszmán Birodalomban tanították ezt így, de a közép-ázsiai, főként a tatár nyelvű iskolákban is. Ezt semmiféle változás, politikai széljárás nem tudta megváltoztatni. Ahány türk államban és közösségben csak jártam, az orosz egyenruhás csuvas katonatiszttől a gazdag isztambuli kereskedőig, a szegény anatóliai parasztoktól a kazanyi könyvtárosig, bárkivel is, akivel beszéltem, ezt mind tudta.
Másrészt ezekkel az országokkal a magyar kereskedelmi forgalom jelentős, ennek fejlesztése pedig minden ország számára kívánatos. Hazánknak az elmúlt években 1 milliárd dollárt meghaladó exporttöbblete volt a türk világ vonatkozásában. Fejlettebb gazdasági struktúránknak nagy szerepe lehet – persze saját súlyához mérten – a türk világ modernizálásában. A magyar mezőgazdasági szereplők például biztatóan jelen vannak Üzbegisztánban, ahol a vezetés a gyapotmonokultúra felszámolásán dolgozik. Nagy büszkeséggel töltött el, amikor megtudtam a közelmúltban, hogy egy fél magyar megyényi üzbég területet magyar burgonyával vetettek be. Számtalan efféle együttműködésünk van, csak remélni tudom, hogy ezeket nem sodorja el az orosz–ukrán háború oldalszele.
– A türk–magyar együttműködés tehát gazdasági jellegű?
– A tudományos, kulturális kapcsolatokat is erősítjük. Magyarországon a turkológia sajátos válságkorszakán van túl az iranisztikával, a klasszika filológiával, szlavisztikával és más mélybölcsész szakokkal együtt. Az elmúlt húsz évben az egyetemek a tömegtermelésre álltak át. A pénzhaszon-szemlélettel nehezen fért össze, hogy egy professzor két diákot tanítson ujgur szövegolvasásra. Lehetőségem nyílt arra, hogy a turkológiai képzésnek a problémáit közvetítsem a kormányzat felé, és dolgozunk különféle megoldásokon. Fontos történelmi örökségünk a türk rokonság a hozzá kapcsolódó vitákkal és ellentmondásokkal együtt. Lehetővé kell tennünk a magyar fiatalok számára, hogy ha érdekli őket a terület, tanulhassanak róla. Emellett támogatjuk a középiskolai török nyelvoktatást is. Fontos, hogy egyetemi ösztöndíjakat adjunk a Közép-Ázsiából érkező fiataloknak. Ők lesznek azok, akik majd tartós kapcsolódási pontokat hoznak létre a két térség között.
– Mit szól azokhoz az észrevételekhez, melyek szerint Magyarország az utóbbi időben a keleti kapcsolatok preferálásával eltávolodik nyugati szövetségeseitől?
– A kettő nem áll egymással összefüggésben. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország számára az Európai Unió a meghatározó partner; gazdaságunk több mint 70 százaléka az unióval való kereskedelemben realizálódik. Keletről jöttünk, de nyugati nép lettünk. Hazánk alapvető érdeke, hogy exportképességeit növelje minden világtáj irányába. Örvendetes, hogy a türk világgal az elmúlt évtizedben kereskedelmi forgalmunk közel megduplázódott. A szomszédaink is erre törekszenek, sőt Németország, Franciaország is. A lengyelek kereskedelme a türk államokkal fajlagosan akkora, mint a miénk, a csehek hozzánk képest kétszeres forgalmat bonyolítanak le velük. A szlovákok számtalan törökországi helyszínen jelen vannak, ahol a magyarok korábban erőműfejlesztéseket végeztek. Szükség van a türk államokban a magyarokkal, a csehekkel, lengyelekkel és a szlovákokkal való együttműködésre is, ezért szorgalmazzuk a V4-ek és a Türk Államok Szervezete közötti kapcsolatok erősítését. Mi meg tudjuk érteni őket, talán tudunk segíteni, hogy a zavaros kommunista örökségből, ami a mai napig velünk van, hogyan lehet működőképes XXI. századi rendszereket létrehozni.
– Csakhogy a visegrádi együttműködés mélypontra zuhant, ami a türk relációban is érezteti hatását. Tavaly novemberben Orbán Viktor bejelentette, hogy 2022 tavaszán Magyarország lesz a házigazdája egy magas szintű türk–V4-es találkozónak. Erről van azóta hír?
– A Visegrádi Együttműködés a kelet-közép-európai térség egyik nagy értéke. Ez az én nemzedékemnek a sikeres rendszerváltozás egyik vívmánya, amely azonban már többször került válságba, de mindig túljutottunk rajta. Jelenleg az orosz–ukrán háború következtében különféle vélemények fogalmazódnak meg, amelyek rövid távon az együttműködést zavarják. A V4-es együttműködésre azonban minden érintett államnak szüksége van. Adja a Jóisten, hogy ezt ismét mindenki így lássa s ennek ideje mielőbb eljöjjön. De a Türk Államok Szervezetének munkáját mások is követik. Dél-Korea, Mongólia és más államok például komolyan fontolgatják a szorosabb együttműködést.
– Úgy tűnik, a budapesti irodára a szervezet európai hídfőállásaként is tekintenek. Magyarországnak szánták a közvetítő szerepet a türk világ és Brüsszel között?
– A főtitkárság Isztambulban van, a budapesti képviseleti iroda az ő irányításuk mellett működik. Minden tagállam, vagyis Azerbajdzsán, Kazaksztán, Kirgizisztán, Törökország és Özbegisztán egy-egy diplomatát delegált a magyar irodába, akik a helyi munkatársainkkal dolgoznak együtt. Mivel földrajzilag Európában vagyunk, feladatunk, hogy az unió egyes intézményeivel tartsuk a kapcsolatot. Ennek részleteit kidolgoztuk, ám a megvalósítás előtt röviddel tört ki a covidjárvány, így ez az együttműködés és kapcsolattartás még nem alakult ki úgy, ahogyan szerettük volna.
– Van fogadókészség Brüsszelben a türkök irányába?
– Az EU intézményeiben nincs mindig megfelelő és naprakész ismeretanyag ennek a térségnek a valós helyzetéről és mélységi problémáiról. Nyilván Törökországot a vámunió és egyéb okok miatt Brüsszelben kiemelten kezelik. Azerbajdzsán a megrekedt keleti partnerség politikájának áldozata lett, de újabban, főként a Baku–Jereván-közeledés miatt biztató szelek fújnak. A közép-ázsiai viszonyok értelmezése komoly regionális ismeretet igényel. Enélkül nehéz megérteni, hogy az ottani történések menynyiben következményei egy több évszázados történelmi lemaradásnak, amelyek hátterében az orosz kolonizálás, szovjetizálás és egyéb okok állnak. Brüsszelből több megértésre lenne szükség a közép-ázsiai viszonyokat illetően. A törökökkel fennálló régi húzd meg-ereszd meg hozzáálláson túl az EU-nak a türk államokról nincs különösebb stratégiai elképzelése. Igaz, aláírták a kibővített partnerségi megállapodást a kazakokkal, folynak hasonló tárgyalások az özbégekkel és a kirgizekkel. Én azonban azt látom, ezekből a szerződésekből hiányzik az az erő, az a felfogás, amely érdemi változást hozhatna a közép-ázsiai országokkal való kapcsolatokban: annak kellő megértése, hogy Közép-Ázsia is fontos kapcsolati peremvidéke az EU-nak.
– Miért lenne érdeke az EU-nak ezeken túl is együttműködni a türk államokkal?
– Mindkét fél érdeke lenne az építőbb jellegű kapcsolat. Az EU-nak ez a térség sajátos hátországa a nyersanyagok tekintetében: olaj, gáz és ritkafémek vannak itt, amelyekért nemzetközi küzdelem zajlik. Itt halad át a Selyemút középső korridorja, ami Kínát összeköti Európával. Ez most a háború miatt felértékelődött, hiszen az északi útvonal teljesen leállt. A közép-ázsiai népek a középső korridoron keresztül növelhetnék exportjukat, az európai térség pedig a fejlettebb technológiának találhatna arrafelé piacot. De említhetem a klímaváltozás kérdését is, illetve az annak nyomán a türk országokban terjedő szárazságot. A termőterületek csökkennek, a lakosság nő, egyre nehezebb lesz a szükséges élelmiszerkészleteket biztosítani. Ha nincs összefogás, nemzetközi segítség az Amu- és a Szír-darjánál és másutt, annak jelentős hatása lesz az élelmiszerárak nemzetközi alakulására. De beszélhetünk az emberi erőforrásokról is: Özbegisztán a világ egyik legfiatalabb országa, szükség lenne arra, hogy felnőjön a régióban egy olyan új típusú értelmiség, amely tisztában van az európai felfogással az ipar, a gazdaság és társadalom területén. Több európai ösztöndíjat kell kínálni ezeknek a fiataloknak, kölcsönösen többet kellene tudnunk egymás kultúrájáról, értékeiről. Közép-Ázsia alapvető gondja, hogy hol fog dolgozni a jövő nemzedéke, hogyan lesz munkájuk, miként vezetik be a XXI. századi technológiákat. Mit kezdenek a terjedő szárazsággal, hogyan fogják majd kezelni az afganisztáni kérdést, a drogkereskedelemmel, a radikális iszlám terjedésével. Miként tudnak értelmes, XXI. századi öntudatot kialakítani, amelyben, Kölcsey szavaival, benne van a haza és a haladás. Mindehhez azonban az unió támogatása is szükséges lenne. A türk világ nyugat-európai szakértői ezzel tisztában vannak, persze a döntéseket nem ők hozzák. De a most zajló háború talán rávilágít olyan, korábban mellőzött evidenciákra, amelyek mind Brüsszel, mind pedig a türkök hosszú távú érdekeit szolgálják.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.