Két kutató: mindketten Amerikában dolgoznak, és mindkettejüknek vannak kínai kapcsolataik. Ezek a kapcsolatok a Trump-adminisztráció idején hozott „Kína-kezdeményezés” néven ismert jogszabályok szerint sok esetben tudományos kémkedésnek minősülnek. A vádak nyilván a kínai származású tudósokat találják meg gyakrabban. Egyiküket, Gang Chent egyéves meghurcoltatás után felmentették, egy másikat, Charles Liebert viszont elítélték, mert elfelejtette megemlíteni az adóhatóságnak, hogy Kínából többek között 50 ezer dolláros havi fizetést kap (plusz költségtérítést).
Január 20-án Gang Chen megaláztatása véget ért (legalábbis jogi értelemben). A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) gépészmérnök professzorát 2021. január 14-én tartóztatták le, és vitték el bilincsbe verve. A vádak szerint eltitkolta a tudományos pénzügyi támogatásokat odaítélő hatóságok, illetve a kormány elől kínai kapcsolatait, és ezzel megsértette a Kína-kezdeményezés rendelkezéseit. A kezdeményezést a Trump-adminisztráció indította 2018-ban, a Kína által Amerika ellen folytatott tudományos és gazdasági kémkedés letörésére. Természetesen az indoklás nem alap nélküli, hiszen Kína valóban nagyon érdeklődik az amerikai tudományos és műszaki vívmányok iránt.
A kémfilmekkel ellentétben ezeket a titkokat nem úgy a leghatékonyabb megszerezni, ha szmokingos kémek besurrannak a szigorúan őrzött tudományos objektumokba, hogy ott feltörjék a számítógépeket, és pendrive-ra másolják az adatokat.
Sokkal egyszerűbb, ha úgynevezett tehetségtoborzó programok révén hatalmas (a nem túl jól fizetett kutatók számára hatalmasnak látszó) fizetésekért, kutatási ösztöndíjakért magukhoz csábítják az amerikai tudósokat. Ők pedig a kollaboráció keretében önként átadják a titkokat. Legalábbis ez az elgondolás.
Arról már sokkal kevesebb adat kerül nyilvánosságra, hogy a gyakorlatban mennyire hatékony ez a stratégia. A Kína-kezdeményezés propagandacélja ugyanis a kínai származású amerikai kutatók (mert természetesen ők kerülnek leggyakrabban célkeresztbe) megbélyegzése és az ellenségkreálás. A szenzációs kémleleplezések helyett a kezdeményezés nyomozói általában csak pénzügyi visszaélésekkel tudják meggyanúsítani a kutatókat, vagyis azzal, hogy a tudósok nem számolnak be őszintén a külföldi (kínai) pénzügyi kapcsolataikról.
Gang Chen esetében még ez sem állt meg, mert egyéves nyomozás után a (többek között az atomenergia felügyeletét is ellátó) Energiaügyi Minisztérium arról értesítette a Kína-kezdeményezés ügyészeit, hogy Chennek nem is kellett beszámolnia azokról a kínai kötődéseiről az amerikai támogatási pályázatban, amelyekre az egész eljárást alapozták. Emiatt minden vádat ejtettek a kutató ellen. Korábban már megegyezést ajánlottak neki: ha elismert volna néhány apróbb vétséget, akkor minden más vádat ejtettek volna vele szemben. Ő azonban nem ment bele semmibe, és végül győzött.
Ha ezt győzelemnek lehet nevezni. Bár Chen visszatérését az MIT-re nagy ünnepség kísérte, mindenki a vállát veregette, hívták, hogy kapcsolódjon be sok kutatásba, és látszólag hirtelen rengeteg barátja lett, ő végérvényesen megkeseredett. „Az ember keményen dolgozik, jók az eredményei, jó reputációt épít magának. De a kormány megszerzi, amit akar, nem? Végül az embert már kémként kezelik. Ettől megszakad a szívem, és megtört a magabiztosságom” – nyilatkozta a New York Timesnak. Ezért el is hárította a kollaborációra vonatkozó felkéréseket, mert úgy érzi, nem biztonságos számára újra állami forrásokra pályázni.
Az amerikai igazságügyi minisztérium bejelentette, hogy a Biden-kormány áttekinti a Kína-kezdeményezést, ami akár a reform előszele is lehet. Kérdés, hogy ez hogyan fogja megváltoztatni a kínai származású kutatókat Amerikában körüllengő bizalmatlanságot.
Talán még Chen ügyénél is nagyobb hullámokat vert egy valóságos tudományos szupersztár, a Harvard Egyetemen dolgozott Charles Lieber elleni eljárás. Ez a felhördülés nem feltétlenül független attól, hogy Lieber fehér. Lieber kémikus, és a nanotechnológia úttörőjeként tisztelik (tisztelték korábban). Neki még hosszabban húzódik az ügye, hiszen két éve tartóztatták le – és a fellebbviteli szakasz miatt még senki sem láthatja a végét. Első fokon az esküdtszék bűnösnek találta Liebert a kutatási pályázatokban tett hamis nyilatkozataiért, illetve adócsalásért (amit azzal valósított meg, hogy az adóbevallásában nem tüntette fel a Kínától kapott jelentős pénzeket).
Charles Lieber (Fotó: Harvard University)
Lieber ügyében a tudományos közösség erősen megosztott, bár támogatói sem azt hangoztatják, hogy a vádak nem állnak meg ellene, hanem azt, hogy egyébként milyen zseniális kutató. A kritikusai viszont azt mondják, hogy az ítélet egyértelmű jelzése annak, a kutatók sem titkolhatják el, ha egy potenciálisan ellenséges (rivális) állam szolgálatában állnak – még ha szerintük ez a szolgálat nem is minősül nemzetbiztonsági szempontból problémásnak.
Lieber helyzetét az sem segítette, hogy a letartóztatása előtti években az amerikai hadügyminisztériumtól is dollármilliókat kapott a kutatásaira. A minisztériumnak viszont nem számolt be a kínai tudóstoborzó programban játszott szerepéről (ezt Ezer tehetség programnak nevezik). Ennek keretében a Vuhani Műszaki Egyetemtől havi 50 ezer dolláros (16 millió forintos) fizetést, költségtérítést és lakást kapott egy labor alapítására, ebben természetesen a labor költségei nem voltak benne. Még kellemetlenebb Liebernek, hogy ezt az adóbevallásában sem tüntette fel, és arról sem számolt be, hogy Kínában is van bankszámlája, amelyen több mint tízezer dollárt tart. Lieber harvardi kutatócsoportja az elmúlt két évben szétesett, az emberek elhelyezkedtek máshol. Az elsőfokú ítélet után az ügyvédei azt nyilatkozták, hogy „folytatják a harcot”, vagyis fellebbeznek.
Lieber támogatói azt hangoztatják, hogy nagy veszteség lenne, ha a kémikus nem folytathatná a kutatásait. A független elemzők szerint ez a megítélése nem feltétlenül használ majd neki, ha kiszabják az ítéletet (ami börtönbüntetés is lehet). Ugyanis itt nem egy szegény emberről van szó, akinek kellett a pénz, de nem ismerte a törvényeket. Lieber nyilvánvalóan átlátta a helyzetet, ismerte a törvényeket, mégis elfogadta titokban a pénzt, ami nem az éhhaláltól mentette meg. Ráadásul a kiemelkedő tudományos eredményei miatt a bíróság úgy ítélheti meg, hogy a titokban folytatott együttműködése egy nem baráti országgal még sokkal veszélyesebb lehetett.
A Harvard is igyekszik eltávolodni Liebertől. Bár általában fizetik az alkalmazottak ügyvédi költségeit, ha a perük az egyetemi munkájukkal függ össze, Liebertől ezt megtagadták, mert az egyetem szabályait is megsértette. A kémikus beperelte az egyetemet is, hogy kikényszerítse tőlük az ügyvédei finanszírozását, de ezt a keresetét is elutasították.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/6. számában jelent meg, február 4-én.