Tombol a nyár, ilyenkor vágyakozunk igazán a hűsítő finomságokra. A sör után a legtöbben a jégkrémért vagy a fagyiért rohanják meg a boltokat, amiből bőséges a kínálat a hiper- és szupermarketekben. Ám alig tért magához a pandémia éveiben megtorpanó jégkrémpiac, az energia- és a klímaválság, a geopolitikai konfliktusok, az akadozó ellátás, a minden jégkrémre, így a cukormentesre is kivetett népegészségügyi termékadó (neta) valamint a forintgyengülés következtében elszálló árak miatt a jégkrémválaszték szűkülhet, az innováció pedig lassulhat – figyelmeztet a Magyar Édességgyártók Szövetsége.
A jégkrém története a fagylaltéval kezdődik, amelyet valószínűleg először Kínában állítottak elő, nagyjából ötezer évvel ezelőtt. Az első ízesített jégkása és jeges-vizes keverék hosszú gasztronómiai evolúció során vált a ma ismert krém állagú, hűtött édes készítménnyé. A jégkrém tulajdonképpen a fagylalt „iparosított” változata, először Amerikában állították elő, amikor a XIX. század második felében elkezdte termelését az első hivatalos jégkrémgyár. Magyar földre olasz közvetítéssel került a fagylalt, Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix gazdag udvartartásának udvari sütő- és cukrászmestereinek közreműködésével.
A jégkrémek többsége manapság három fő stílusban készül. Az egyik az amerikai, vagyis a Philadelphia-típus, amikor döntően tejből és tejszínből, valamint cukorból, s néhány kisebb mennyiségben hozzáadott összetevőből állnak a jégkrémek. A francia stílusban készült termékek megkülönböztető jegye, hogy a tejhez, tejszínhez tojássárgát adnak, leginkább a madártejre asszociálhatunk belőle. A harmadik az olasz gelato, amelynél testesebb, sűrűbb krémre számíthatunk. Miután világszinten változatlanul a vanília a nyerő íz, Csíki Sándor gasztronómiai szakíró, a Food & Wine gasztroblog házigazdája segítségével nyolcféle, a szupermarketekben kapható dobozos vaníliás jégkrémet kóstoltunk végig. Ebből volt olyan, amelyik a Bourbon-vonalon mozgott, de belecsempésztünk egy-két kakukktojást, amelyben a csokiréteg jelentette az extrát. A tesztből kiderült, hogy az olcsó jégkrémben leginkább levegő, mesterséges aroma, színezék és stabilizátor (köztük guargumi és karragén) van bőséggel, de a drágábbak tényleg jobbak.
Félig levegőt nyalunk
A Lidl saját márkás, Ballino vanília ízesítésű jégkréme mindössze 549 forintért kapható az áruházban. Az ízesített szó már megkongatja a vészharangot, s valóban: frissen kibontva is elég lágynak, krémesnek tűnik a jégkrém, a színe halványsárgába hajlik, illata intenzíven vaníliás, ízre „műédes” (a címke szerint is tele van mesterséges adalékanyagokkal) és levegős. Ez utóbbi nem véletlen: a jégkrémek gyártása során gáznemű légbuborékokkal habosítják a terméket, ennek arányát akár száz százalék fölé is lehet vinni. Így a legtöbb termék térfogatának a fele levegő, ezt egyébként a dobozról le is olvashatjuk. Amikor azt látjuk, hogy egy 1000 milliliteres (1 literes) űrtartalmú dobozban 500 gramm termék van, az azt jelenti, hogy a felhasznált alapanyagokkal megegyező űrtartalmú levegőt vettünk. A Ballinónál még kevesebb a valós tömeg, 440 gramm. – Az olcsó jégkrémek, fagylaltok nagy mennyiségű levegőt tartalmaznak, idehaza az albán fagylaltozók szoktatták rá az embereket az ilyen jó vételnek tűnő, nagyon krémes fagylaltokra – jegyezte meg a szakértő. A legrosszabb esetben cukrot, levegőt és jeget eszünk, amit mesterséges adalékanyagokkal turbóznak fel.
Az Algida egyliteres kiszerelésű Smile nevű kakaós-vaníliás terméke is csupán 500 grammos, és 1169 forintba került. – A tejszínes íz dominál benne, a vaníliaíz nem túl intenzív, eléggé karakter nélküli – vélte Csíki Sándor. Minél apróbbak, finomabbak egyébként a jégkrémben fellelhető jégkristályok, annál krémesebb, selymesebb a termék. A jégkristályt cukros folyadék öleli körül, és mellette apróbb, szilárdabb részecskéket is találhatunk, feltéve, ha nem aromákkal operálnak a gyártók valódi, ám drága vanília vagy gyümölcs darabok helyett. Szakértőnk az első két jégkrémtől annyira nem volt elragadtatva, leginkább egy alkalmi, egyéjszakás kalandhoz hasonlította őket.
A Lidl 2,5 literes Bourbon vaníliás jégkrémét 1799 forintért vásároltuk meg, ami nem rossz ár, igaz, ez esetben is a térfogat fele levegő. No de mit kapunk érte? A Bourbon vanília az orchideafélék családjába tartozó vanília egyik leggyakoribb fajtája. Madagaszkáron illetve Réunion szigetén termesztik, s mivel ez utóbbi neve sokáig Íle Bourbon volt, innen származik a név is. Ennek használata karakteresebb vaníliaízt ad a készítményeknek, az intenzívebb aroma pedig annak köszönhető, hogy őrölt formában tartalmazza a vaníliarúd magjait és magát a vaníliarudat. A vizsgált jégkrémben valóban felfedezhetők apró fekete szemcsék, de nem magot, hanem 0,05 százaléknyi őrölt Bourbon-vaníliahéjat tartalmaz. – Talán kicsit túl édeskés, behízelgő, és az utóíze nem tetszik, de simán veri az első két kóstolt terméket – állapította meg Csíki.
A népszerű márkák hozták a formájukat
A Viennetta márka az egyik legismertebb hazánkban, ennek 1149 forintos vaníliás jégkrémét kóstoltuk, amely már inkább jégkrémdesszertnek tekinthető. A 650 milliliteres doboz 320 gramm terméket tartalmaz. A termék ízre határozottabban jobb, mint az előzőek, de a kellemesebb élményhez sokat adnak hozzá a benne található, étvágygerjesztően ropogtatható csokoládédarabkák, amelyek jobb állagot és egy kis kesernyés ízt kölcsönöznek neki.
A Carte d’Or jól ismert, népszerű márka, van is nálunk becsülete és mindenhol kapható. Az egyliteres dobozos vaníliás jégkrém tömege 490 gramm, és 1869 forintért vettük az Auchanban. – Talán kicsit tojásosabb, teltebb az íze, mint az eddigieknek, összességében rendben van a termék – összegezte a szakértő. Voltak benne vaníliadarabkák, ugyanakkor glükóz-fruktóz szörppel is édesítették, ami nem túl egészséges, de ebből szinte mindegyik jégkrémbe raknak.
Brandjét tekintve talán a Carte d’Or fölé pozícionálható egy kicsivel a Schöller, melynek vaníliás jégkréme (szintén 1000 milliliteres kiszerelésben, tömege 550 gramm) 2099 forintért kapható a Sparban. Már a címkén is szerepel, hogy magas (30 százalékos) tejszíntartalmú termékről van szó, amelynek külön piros pont jár azért, mert nem tartalmaz glükóz-fruktóz szörpöt. Szakértőnk szerint az íze természetesnek tűnő, teljes tojásos, angolkrémes, ami nem is csoda, hiszen vaníliamag-kivonatot is tartalmaz. – Az utóíze édes, kis szárító hatással, ettől függetlenül ezt már fenntartások nélkül venném – tette hozzá.
Amikor tényleg a drága a legjobb
A Milka is gyárt jégkrémet, vaníliás-csokoládésat sikerült belőle beszerezni, 1799 forintért. A 480 milliliteres, 319 grammos termék papírdobozba került, ami már magasabb minőséget, igényességet sugall a fogyasztóknak. – A Milka a jégkrémben is elsütötte a tejcsokoládéját, és ezt nem csak azért mondom, mert 9 százalékban tejcsokoládé-darabok (alpesi tejből) vannak benne – szögezte le Csíki, aki szerint a termék ennél fogva inkább tejcsokoládénak minősíthető, semmint jégkrémnek. Némi műízt is felfedezni vélt benne, így ezt inkább csak annak ajánlotta, aki vanília jégkrémnek álcázott tejcsokit szeretne enni.
A kóstoló utolsó, egyben legmárkásabb és legdrágább terméke a Häagen-Dazs Duo 2519 forintos belga csokoládés, vaníliás jégkréme. Ebben 6,1 százalékos a belga csokoládé, és 4 a csokoládédarabok aránya, a tejszíntartalom is közel 30 százalékos. Igazi cukorral ízesítették, vagyis nem tartalmaz semmiféle szirupot. A Häagen-Dazs jégkrémek valóban arról is ismertek, hogy természetes összetevőkből készülnek, így nem tartalmaznak stabilizátort, mesterséges színezéket, tartósítószereket, adalékanyagokat. Ha összevetjük a címkéjüket az előző jégkrémekével, szembetűnő, hogy mennyivel rövidebb az összetevők listája. – Ízre is a legtermészetesebb a tesztelt termékek közül. Sőt, alacsony a termék levegőtartalma is, a 420 milliliteres dobozban 353 gramm terméket kapunk. Ha literes dobozban lenne, akkor 840 grammra jönne ki a tömege, szemben az általános 500 grammal. Mindenféle sznobizmus nélkül kijelenthetjük, hogy a Häagen-Dazs lenyomta az összes többit, igaz árban is – állapította meg a szakértő. Tesztünkön a második helyre a Schöller, a harmadikra a Carte d’Or terméke futott be, a Vienetta pedig megelőzte a Milka jégkrémét. Az utolsó helyre a Ballino fantázianevű termék került. – Ha menet közben úgy éreztük, hogy a termékek többsége azért egy kaptafára készült, nagyot nem is tévedünk, hiszen az élelmiszeripar hajlamos egy kaptafára menő dolgokat gyártani. Egy biztos: ami olcsó, attól ne várjunk sokat, és ne is fogyasszunk belőle nagy mennyiségben – tanácsolta Csíki Sándor.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/30. számában jelent meg július 22-én