¬ Édesapja Kárpátalján maradt, a családja többi része Budapestre menekült. Hogy vannak most?

Apukámnak rengeteg háziállata van, sertések, szárnyasok, nem tudott csak úgy otthagyni mindent, de hozzá még nem ért el a háború. A családomnak új feladat, hogy itt is megtalálják önmagukat. A 11 éves keresztlányomat is győzködni kellett, de már az első nap után olyan boldogan jött ki a budapesti iskolából, amilyennek régen láttam. Mindenki vissza akar menni, ha vége lesz ennek, de azt az életet már soha nem fogják visszakapni, ami a háború előtt volt.

¬ Mire gondol?

Kárpátalján körülbelül 120 ezer magyar él, jelentős részük átjött Magyarországra. Az a félelmem, hogy nem fognak mind visszamenni. Ha a háborús helyzet elhúzódik, munkát találnak itt, elkezdenek beilleszkedni. A magyarok száma meg fog csappanni Kárpátalján, ami nem jó, mert fontos a határon túli magyarság. Az ízes beszédük, a kultúrájuk, a gasztronómiájuk mind érték.

¬ Az ukrán–magyar együttélés nem volt harmonikus, elég csak a nyelvtörvényre gondolni. Az ön családja, barátai mit tapasztaltak ebből?

Én még úgy nőttem fel, hogy az ukrán nyelv és irodalom kivételével magyarul tanulhattam mindent. A hivatalokban magyarul intéztük az ügyeinket, a nyelvtörvénnyel ez megváltozott. Az ukránt kevesen beszélik a magyarok közül, így a törvény valóban megnehezítette az életüket. Érték más atrocitások is a magyarokat, pár éve például Beregszászban felvonultak ukránok, hogy az az ő földjük, holott 900 éves magyar településről van szó. De ez nem igazolhatja a háborút, ahol fiatal emberek halnak meg. Akik annak idején felvonultak Beregszász főterén, most harcolnak, elestek vagy elmenekültek. Én őket is sajnálom.

¬ Miért szólalt fel az ellenzéki tüntetésen?

Nem politikáról, hanem a kialakult helyzetről és a gyerekkoromban tapasztaltakról beszéltem, amikor ukrán, magyar, lengyel, orosz még békében élt egymás mellett. Ha a másik oldal hív el háborúellenes tüntetésre, ugyanúgy elmegyek, és ugyanazt mondom.

¬ Soha nem volt megosztó alkat, nem tart attól, hogy a fellépése miatt most az lesz?

Nem, de ha mégis, az nem engem minősít, mert én egy ügy mellett álltam ki. Ráadásul a követőim már hozzászokhattak, hogy ha Kárpátaljáról van szó, akkor megszólalok, cselekszem.

¬ Az SZFE-n végzett, Vidnyánszky Attila beregszászi színházában is játszott korábban. Nem érezte két tűz között magát?

Ugyanúgy mentem őrt állni az egyetemhez, mint bármelyik osztálytársam, mert az volt a második otthonom, az ott töltött időszak életem legjobb négy éve, megalapozta a pályámat. Nehéz, mert Attilát régóta ismerem, dolgoztunk együtt, de kiálltam, mert úgy éreztem, hogy az a szellemiség, amiben én is tanultam az egyetemen, nem veszhet el.

¬ A Barátok köztben lett országosan ismert. Dilemma volt elvállalni egy napi sorozatot?

Kértem egy kis gondolkodási időt, mert nyolc éve, amikor elkezdtem, még kevés kőszínházi színész játszott napi sorozatban. Szakmai lehetőséget láttam benne, és azt, hogy ha már a munkám miatt ritkán tudok hazamenni a családomhoz, legalább a tévében minden este ott tudok lenni velük. Nem bántam meg, népszerűséget és sok új lehetőséget adott nekem.

¬ Az ön által játszott meleg karakter, Tóbiás ma már nem lehetne főműsoridőben képernyőn.

Már a szerződtetéskor tudtam, hogy ki lesz a karakterem, és egy pillanatig sem volt bennem rossz érzés emiatt. Érzékenyíteni szerettem volna a szerepem által, hogy a melegek, leszbikusok pontosan olyan emberek, mint bárki más. Sok levelet kaptam fiataloktól, hogy köszönik, hogy a sorozat segített nekik elfogadni önmagukat.

¬ Marton László halálakor érzelmes posztban emlékezett meg róla. A botránya nem változtatta meg az érzéseit iránta?

Amikor tanított, és később, a Vígszínházban sem láttam semmi olyat, ami a vádakban elhangzott. Ezzel nem azt mondom, hogy nem történtek meg, de én sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudom őket. A posztot arra a szeretetre, biztonságérzetre és szakmai segítségre emlékezve írtam, amit tőle kaptam. Mélyen elítélek minden visszaélést a hatalommal, de úgy éreztem, nem fordíthatok hátat neki.

¬ Eszenyi Enikő esetében hasonló dilemmát élhetett át.

Enikő igazgatóként az elsők között szerződtetett engem, így neki is sokat köszönhetek. De ebben az esetben nem tudom azt mondani, hogy nem láttam és nem voltam elszenvedője a vádakban megfogalmazott visszaéléseknek. Sok lelkierő kellett túlélni, ma is nehezen beszélek róla, mert sem megbántani, sem felmenteni nem akarom őt. Utólag be kell valljam, akkor nem voltam elég bátor, hogy odaálljak a többiek mellé. Ezt ma is sajnálom.

¬ Milyen most a légkör a Vígszínházban?

A háború gyakori téma, de ha ezt leszámítjuk, akkor nyugodt, kiegyensúlyozott. Ez már nagyon kellett, mert görcsből nem lehet fogalmazni, alkotni. Saját tapasztalatom, hogy amit görcsből csináltam, azzal meg is buktam, kiegyensúlyozott légkörben viszont egy színész szárnyal, és olyanokra is képes, amiket korábban el sem tudott képzelni.