A Szinva partján álló 424-es bisztró mellett jókora felirat hirdeti, hogy „Magyarország előre megy, nem hátra”. A hely azonban zárva van, úgy fest, mint egy szellemtanya, ezért nem tudom a vendégeit megkérdezni arról, hogy Miskolcon mégis merre van az előre meg a hátra. Még találok pár bezárt kocsmát a környéken, végül a Tiszai Sasba térek be.

– Szerintem az egészségügy az döntő téma lesz. Az nagyon gyenge, folyton csak helyettesítés van, elmentek innen az orvosok. Számít majd a munkahelyek kérdése, az is komoly gond itt. Három hónap gyakorlat után, fizetés nélkül tettek ki egy boltból, mondván, lejárt a próbaidő. Az élettársamnak pedig 650 forintos órabért adnának, miután elvégezte a vagyonőrtanfolyamot. Drága a lakhatás is, még albérletre sem telik, úgyhogy most a dédanyámnál lakom Diósgyőrben. De az biztos, hogy a Márki-Zayra nem fogok szavazni – mondja a két betérő vendég közül az egyik. A másikuk egyébként az élettársa, az állás nélkül maradt vagyonőr.

– És miért nem Márki-Zayra?
– Mert amiket ígérget, attól a szegény ember még szegényebb lesz – állapítja meg az asszony, ezért aztán ő úgy van vele: „akkor inkább maradjon a Fidesz”.

 Itt valami kisiklott

Másnap reggel Varga Lászlót, az MSZP és a Párbeszéd előválasztáson nyertes jelöltjét kérdezem arról, hogy mégis mivel győzné meg a hölgyet, elvégre az ő körzetében, „Borsod 2-ben” fog majd szavazni tavasszal.

– Szét kell nézni, hogy az elmúlt tizenkét évben mit tudott a Fidesz bemutatni a miskolciak számára. Látványberuházások ugyan épültek, ám ezek egyrészt terhelik Miskolc költségvetését, másrészt aligha javítanak a szerényebb jövedelmű lakosok élethelyzetén; nekik a hétköznapokban az élelmiszerárak is kihívást jelentenek. Varga ezért többek között a nem megfelelő a bérpolitikát okolja: tragédiának tartja, hogy Magyarország a térségben sereghajtónak számít, és „mindez az országnak ezen a felén különösen érzékelhető”.

Erről beszélt Farkas Zoltán István is lapunknak. A Miskolci Kossuth Kör korábbi vezetőjének elmondása szerint Borsodban elsősorban a „munkahelyek minőségével és a fizetések színvonalával van a probléma”. – Rabszolgamunkát hoznak csak ide – jönnek is az ukránok –, ám ettől nem lesz jobb a város megtartó ereje – mondja Farkas, majd kis szünet után csak ennyit fűz hozzá: „Itt valami kisiklott.”

Hogy ez miért alakult így, ahhoz vissza kell mennünk a rendszerváltásig, amelynek folyamata Varga szavai szerint alaposan „elbánt” a várossal: összeomlott a gépipar, a bányászat, és noha a fideszesek rendre lerakták a kohászat újrakezdését szimbolizáló alapköveket, azokból a beruházásokból sem lett semmi.

– Pedig itt megvolt a kultúrája annak, hogy a pártpolitizálással járó ellenségeskedést félretegyék a városatyák. A XIX. század végén, XX. század elején történt mindez, amikor harminc év alatt két és félszeresére nőtt Miskolc lakossága. Kevésbé demokratikus keretek között, de gyarapodott a XX. század második felében is a város. Most az ilyen gesztusokat nem látom. A kormánypárti képviselők egész pályás letámadást alkalmaznak az ellenzéki városvezetéssel szemben, és annak csinálnak ideológiát, hogy kevesebb bevétele van a városnak – fejti ki a szocialista Varga. Ő arra számít, hogy „nehéz és kifeszített” helyzetben lesz Miskolc, ha ez a kormány marad.

 

 

Szinte szó szerint erről beszélt a Magyar Hangnak a borsodi 1-es körzetben induló jobbikos Szilágyi Szabolcs is. – Miskolcon csak akkor lesz változás, ha kormányváltás lesz, mert különben mindegy, kit küldenek a parlamentbe, csodát nem fog tudni tenni – mondja Szilágyi, aki önkormányzati képviselőként második ciklusát tölti a megyeszékhely közgyűlésében.

Név nélkül nyilatkozott az egyik önkormányzati képviselő is, aki kérdésemre úgy fogalmazott: a rendszerváltás óta ez a legkilátástalanabb korszaka Miskolcnak, és mint szinte mindenki, ő is Debrecent hozta fel példának, mint az „elhúzó” versenytársat. A cívisváros kapcsán első körben a BMW-gyár odaköltözése merül fel, amit riportalanyaim mind a 2010-től 2019-ig hivatalban lévő, fideszes városvezetés gyenge lobbierejének számlájára írnak. Emellett pedig érdemes megnézni, mondják, hogy mára Miskolc kevesebb mint 40 milliárdos összköltségvetésből gazdálkodik, Debrecen pedig több mint négyszer ennyiből, 162 milliárd forintból.

Ez nem vigasztal senkit, amikor várni kell a buszra

Így aztán nem csoda, hogy az egyik legfontosabb kampánytéma mindkét körzetben a tömegközlekedés lehet. Egyrészt a kormányzati elvonások miatt jelentős járatritkításokat kellett bevezetnie a városnak, másrészt Varga szerint ebben az előző, fideszes városvezetésnek is van felelőssége: 2016 óta éves szinten egymilliárdos közszolgáltatási díjat nem fizetettek ki az üzemeltetőnek, ez érkezett a plafonjához, amikor 2019-ben az addigi ellenzék nyert az önkormányzati választáson. Ehhez jöttek még 2020 után a kormányzati elvonások. – Persze ez nem vigasztal senkit, amikor várni kel a buszra. De ismétlem, mindez a kormány hibája, amit be akarunk mutatni a kampányban a miskolciaknak – mondja Varga, aki szerint a miskolci szavazóknak azt a kérdést kell majd megválaszolniuk, hogy mi hasznuk származott a fideszes képviselők tizenkét éve tartó szervilizmusából.

– Ha ez előremozdított volna minket, akkor én is bajban lennék – mondja a képviselő, aki győzelemre számít április 3-án, ahogy Szilágyi Szabolcs is. Optimizmusukat – ahogy egyébként a miskolci közéletre rálátó forrásaimét is – az adja, hogy már 2018-ban is bőven többségben voltak az ellenzéki szavazatok mindkét körzetben, ráadásul nemcsak a megyeszékhelyen található szavazókörökben, hanem a választókörzetben szereplő kisebb településeken is, csak ugye, nem volt összefogás. Beszédes az is, hogy a 2019-es önkormányzati választáson nem született egyéni kormánypárti győzelem Csöbör Katalin körzetének miskolci részén, pedig a képviselő asszony erős kampányt vitt. Például az Avas-lakótelepen is, ahol egyetlen pozitívumot kötnek helyben a Fidesz-érához: a Gyurcsány-kormány idején meghirdetett Fészekrakó-program keretében a panellakásokat apokaliptikus környezetté alakító beköltözők kiebrudalását.

Semmit nem tettek, ami nekem jó lenne

– Akármit csinálunk, sose lesz itt jó – mondja a tízemeletesek tövében egy büszke avasi. Büszke, de megtört. Nevét nem árulja el.
– Szavazni se megy akkor el? – kérdem.
– Szavazni el kell menni, mert ha nem megyek, azzal a Fideszt segítem.
– Mi a baja a Fidesszel?
– Elég volt belőlük. Csak azt látom, hogy ők gazdagodnak meg. Semmit nem tettek, ami nekem jó lenne. Mert például szeretem a csirke far-hátat, de nem tervezem, hogy életem végéig abból egyem a levest. Csak a nyugdíjasokat támogatják, azt látom, én meg ötvenöt éves leszek, de szerintem én a nyugdíjat már nem fogom megérni.

Egy szavazója tehát már biztos van az összellenzék listájának. Aminek kapcsán sem Varga, sem Szilágyi nem látja problémásnak, hogy azt Márki-Zay Péter vezeti, aki nem szerepelt jól az előválasztáson egyik miskolci körzetben sem – náluk még az első háromba sem jutott be a miniszterelnökjelölt-jelöltek csatájában az előválasztás első fordulójában. A jobbikos jelölt szerint az ellenzékiek Borsodban is tudják, hogy 2022 nagy kérdése az lesz, hogy „Fidesz vagy nem-Fidesz”, a szocialista politikus pedig azt gondolja, elfogadta az ellenzéki közeg, hogy „együtt megyünk tovább”.

A helyi ügyek mellett, ahogy minden megyeszékhelyen, az országos témák is alakíthatják a mandátumok sorsát. 2002-ben például nem sok babér termett itt a Fidesz–KDNP-nek, 2010-ben viszont mindent vittek a jelenlegi kormánypártok az önkormányzati választáson is, a kormányváltó hangulatnak köszönhetően. Ennek kapcsán egyik nyilatkozóm megnyalta az ujját, levegőbe tette, és úgy mondta: jó lenne most is tudni, hogy milyen szél fúj az országos politikában. Szilágyi mindenesetre bizakodó ennek kapcsán: felidézi, hogy a Fudan Egyetem kapcsán indított aláírásgyűjtésnél sorok álltak a standoknál, és bár szívesen elmagyarázta volna, hogy miért is kell egy miskolcinak tiltakoznia egy budapesti beruházás ellen, sokan le is állítottak, mert „pontosan tudták, hogy miért fontos ügy ez”.

 

 

Címlapok, százezrek, szavazatvásárlás

Szerettem volna megszólaltatni az egyes körzetből a kormánypárti Csöbör Katalint is, ám a képviselő nem talált számunkra időpontot. Hívtam dr. Kiss Jánost is, aki Hubay György helyén indul a kettes körzetben a Fidesz–KDNP színeiben. Irodájában munkatársa visszahívást ígért, de ez nem történt meg a mai napig. Ebből persze nem következik, hogy Kiss és Csöbör rejtőzködő jelölt lenne, sőt mi több: igencsak pörgős kampányt visznek. A korábban kilenc évig alpolgármesterkedő Kiss például egy hét alatt annyit költött Facebook-hirdetésre, hogy csak Orbán Viktor, Márki-Zay Péter és Dúró Dóra előzte meg. Csöbör pedig – akit több forrásom is az egyik legjobban beágyazott megyei képviselőnek nevezett – 665 ezer forintért igényelt fotóeszközöket parlamenti munkájához. És noha egy helyi ügyekben jártas forrásom szerint a Miskolc város által üzemeltetett helyi portál, a Minap.hu „már nincs a Fidesznek csőre töltve, ahogy eddig”, az Észak-Magyarország című regionális lap címlapján azért egyik nap Csöbör, a másikon Kiss János ügye volt a címlapon.

– Az el nem végzett munka a világ legdrágább objektívjén keresztül sem látszódik – mondta ennek kapcsán jobbikos kihívója. Szilágyi szerint, ha valaki „munka előtt beül a kocsijába, megtankol, és megnézi, mennyi a benzin literje, akkor bizony szembesül a rideg valósággal”. Farkas Zoltán István is hibának tartja, hogy a kormánypártiak nem állnak szóba a független médiumokkal, hiszen így nehezebb a bizonytalan szavazókat megszólítani. Ám úgy véli, az ellenzék részéről sem lehet kizárólag a saját tábornak játszani: a jelölteknek ki kell majd menniük az utcára, és szinte egyenként, személyesen megszólítva kell megnyerniük a szavazókat a kormányváltás ügyének. Mégpedig azért, mert sok helyről hallotta, hogy „minden szempontból” a legdurvább kampány következik.

– Csak lefizetik itt az embereket minden választáson. Gyere szavazni, ha kell egy tízes – ezt szokták mondogatni – meséli egy férfi Miskolc peremén, a Lyukó-völgyben. Közben egy kisebb placcra mutat, ahol a fagyott földről moslékszerű folyadékot nyaldos egy görnyedt fekete korcs. El nem tudom képzelni miért fontos lokáció ez.
– Itt szokták osztogatni a kaját – mondja névtelen kísérőm, akiből csak úgy dől a panasz. Hogy a „30 százalék normális nem tud mit kezdeni magával, és továbblépni 70 százalék mocsok” miatt.
– Mocsok?
– Jönnek ide mindenhonnan faluról, feltörik a lakásokat, és már költöznek is be – magyarázza. A Lyukóban egyébként többen is nyílt titokként beszéltek nekem arról, hogy leplezetlenül zajlik választásokkor a szavazatvásárlás.

Két hétre talán elég lesz az ajándék tüzelő

Ahogy a Lyukóban szemét, úgy Arnóton forgács van az utak mentén. A minap ugyanis fát osztott itt 160 rászorulónak Csöbör Katalin.

– Na de nem ő adta azt, hanem az állam – pontosít Bodnár Gyula. Ő is kapott az adományból, keserűen számol be, hogy szerinte jó, ha két hétre elég lesz. Épp a forgácsokat takarítja, vaslapátja néha nagyot csattan a fagyott udvaron. – Fával fűtök, de áttérek gázra lassan. Mondjuk, nem tudom miből fogom fizetni, 125 ezerből élünk hárman – mondja, nekem meg kicsúszik a számon a varázsszó: rezsicsökkentés.
– Uram, az kész átverés. Meg lehet, hogy emeltek a nyugdíjon, de 15 százalékot fognak a kaján.
– És mi lesz addig, amíg nem lesz gáz a háznál?
– Hat órakor gyújtok be, kilencig teszek rá, aztán fagyoskodunk. De nem tudunk mit csinálni, ennyit ér a tisztességesen ledolgozott élet – állapítja meg Bodnár Gyula, aki nem szavaz senkire. Szerinte „tolvaj mind”.

Az arnóti faosztás utolsó rönkjei még ott állnak a Dankó Pista utcával szembeni üres téren. Az itteni romos házak udvarának mindegyikén frissen felvágott hasábok. Csak Horváth Emilén nem. Neki ugyanis megemelték a nyugdíját, így ő nem kaphatott. – Idáig is a Fideszre szavaztam, most is rájuk fogok. Csalódtam a régi pártban. Tudja, a kohászatban dolgoztam huszonegy évet, és annak idején Horn Gyula azt mondta, hogy megmentik. Hát nem mentették meg – veti oda a végét, majd mesélni kezd a kilátástalan kilencvenes évekről. Közben a Dankó utcán pitbullok kergetnek egy macskát. Eltűnnek az utca mögötti romokban, majd Horváth Emil udvarán sompolyognak végig.

– Szóval 2010 óta beindult a munkahelyteremtés. Az emberek jobban kezdtek el élni.
– Jók itt a fizetések? – kérdem Emiltől, aki először kibök egy tétova „hát…”-ot, majd hét másodperc hallgatás után közli az összeget.
– Olyan 200 ezer körül. Aki akar, talál munkát – jegyzi meg, majd büszkén megjegyzi, hogy harminc család állt már tovább Arnótról a jobb fizetés reményében.
– Hasonló a mostani a régi rendszerhez, amit a Fidesz teremtett?
– Idegenek ugyan a gyárak, de legalább vannak, igen.

– Tudja, régóta fideszes falu ez, elkezdődött már a Horn idejében. El is jött, és csodálkozott nagyon, hogy már akkor a 80 százalék fideszesnek mondta magát.
– És Orbán Viktor? Ő is járt Arnóton?
– Erre nem emlékszem – mondja Emil.

Mire visszaérek a Dankó Pista utca elejére, egy kisteherautó elvitte az utolsó farönköket is.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg, január 28-án. Választási felvezető sorozatunkban több körzetet is bemutatunk, ahol érdekes küzdelem várható.