Felfutottak a dizájnerdarabokkal foglalkozó kölcsönzőcégek
Luxus kölcsönbe
Bár az emberek home office-ba kényszerültek, és elmaradtak a társasági események, a Covid nem döntötte be a luxusruhák, -ékszerek, -órák és -táskák kölcsönzésének felívelő trendjét.
Az első Szex és New York mozifilmben a főszereplő, Carrie Bradshaw rácsodálkozott asszisztense luxustáskáira. Nem értette, hogy a fiatal nőnek miből futja ilyen drága holmikra, mire ő elmagyarázta, hogy ezek kölcsöntáskák. Egy cégtől bérli őket, így hetente más luxustermékkel parádézhat, amit megvásárolni soha nem tudna. 2008-ban, a film bemutatásakor még újdonságnak számított a luxusruhák, -táskák, -ékszerek, -órák kölcsönzése, de néhány év alatt – elsősorban az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában – szépen felfutottak a dizájnerdarabokkal foglalkozó kölcsönzőcégek. Az egyik legismertebb amerikai vállalkozásnak, a 2009-ben indult Rent the Runway online ruhakölcsönzőnek a 2010-es évek végére már évi 100 millió dolláros bevétele és közel kétezer alkalmazottja volt.
Egyfajta Airbnb, csak ruhákra
A luxuskölcsönzéssel foglalkozó cégek többféle modellben működnek. Vannak klasszikus kölcsönzők, ahol a dizájnertermékeket a cég készletéből meghatározott időre, általában néhány napra ki lehet bérelni, vagy előfizetési díj ellenében lehet havonta több darabot kölcsönözni. Más cégek, mint például a brit By Rotation, csak összekötik a dizájnerdarabok tulajdonosait és a bérlőket. „Egyfajta Airbnb, csak ruhákra” – a divatsajtóban így emlegetik őket. A szintén brit My Wardrobe HQ tárolja is a bérbeadók termékeit, miután megbizonyosodott róla, hogy valódiak. Emellett helyet biztosít bizonyos luxusmárkák eladatlan készleteinek, valamint gondoskodik a kiszállításról és a tisztításról. Cserébe százalékot kér a bérleti díjból.
Nem nehéz megérteni, hogy miért futottak fel ezek a vállalkozások a 2010-es években. Luxustermékekre sokan vágynak, de kevesen engedhetik meg maguknak ilyenek vásárlását. Sacha Newall, a My Wardrobe HQ vezérigazgatója és társalapítója szerint a kölcsönzőcégek a luxus demokratizálódásáról szólnak. Egy náluk elérhető steppelt Chanel kézitáska kiskereskedelmi ára 3000 font (körülbelül 1,3 millió forint), egy Valentino blúz 1590 font (700 ezer forint), ezt kevesen tudják megfizetni. De előbbit napi 18 fontért (8000 forint), utóbbit napi 26 fontért (12 ezer forint) ki lehet bérelni – említ pár példát a The Guardianben.
A táskákhoz és ruhákhoz hasonlóan sokan vágynak arra, hogy luxusórákat viselhessenek, azonban ezt sem mindenki engedheti meg magának. 2013-ban a New York-i alapítású Eleven James volt az első olyan cég, amely férfi- és női luxusórákat kínált kölcsönzésre. A cégnél tagsági díj fejében lehetett ilyen, karon hordható luxust kölcsönözni, akár hónapokra is. Aztán ha a bérlő másik órára vágyott, visszaküldés után választhatott egy újat, így az órák folyamatosan rotálódtak a tagok között. Az Eleven James 2018-ban finanszírozási problémák miatt megszűnt, de azóta több másik cég kezdett hasonló üzleti modell alapján luxusórák bérbeadásába.
A Borrowed Time-nál a márka és a típus kiválasztása után a bérlő eldöntheti, hogy mennyi időre kéri az órát, a lehetőségek skálája négy naptól egy hónapig tart. Tagságival olcsóbban, anélkül némileg drágábban lehet kölcsönözni: egy Breitling Chronomat 44 például tagoknak 48 dollár (16 600 forint), tagsági nélkül 60 dolllár (20 750 forint) naponta. A cégnél feltüntetik az órák eladási árát is, ez esetben ez körülbelül 1,8 millió forint lenne. Egy Rolex Submariner 80 dolláros (28 ezer forint) áron bérelhető naponta tagsági nélkül.
Az anyagiakon túl a luxuskölcsönzés felfutásának másik oka a környezettudatos életmód terjedése volt. Mára közhellyé vált, hogy a divatipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Az ENSZ fenntartható divatért dolgozó szervezetének 2019-es jelentése szerint a divatipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 8-10 százalékáért felelős, ami szerintük több, mint a nemzetközi repülőjáratoké és a tengeri hajózásé együtt. A fiatalabb generációkat egyre jobban nyomasztja a divatos öltözködés környezeti ára, amire a ruhabérlés jó megoldásnak tűnt. Árnyalja azonban a képet, hogy a bérlés – különösen a ruhák esetében – ugyancsak jelentős környezeti terhekkel jár. A termékek folyamatos oda-vissza szállítása a bérlők és a raktárak között, valamint az állandó vegytisztítás legalább annyira káros a környezetre, mint a vásárlásra szánt fast fashion holmik tömeges előállítása.
A Covid tehát egy nem minden hibától mentes, sokak által kritizált, mégis felfutóban lévő trend idején csapott le. Logikus lett volna, hogy a luxusruhákat, -táskákat, -ékszereket kölcsönző cégek bedőlnek, hiszen a home office-ba kényszerült embereknek már nem kellett mindennap divatosan felöltözniük, és elmaradtak azok a társasági események, bulik is, ahová a dizájnerruhákat felvehették volna. Az amerikai Rent The Runway meg is szenvedte a járványt: 2019-ről 2020-ra aktív felhasználói száma 134 ezerről 55 ezerre csökkent. A brit cégek azonban arról számoltak be, hogy átmeneti visszaesés után újra megélénkült az érdeklődés a luxustermékek kölcsönzése iránt.
Az emberek rádöbbentek, mennyire kevés helyük van a lakásban
„Azt hiszem, hogy az embereknek a lezárások alatt volt idejük sokat olvasni, és rájöttek, hogy valami nincs rendben a fogyasztásukkal. Elkezdték keresni azokat a módokat, amelyekkel helyettesíthetik a fast fashion termékeket” – nyilatkozta Sacha Newall, a My Wardrobe HQ vezetője. 2021 júniusában Carrie Symonds, Boris Johnson brit miniszterelnök felesége is tőlük kölcsönözte az esküvői ruháját, Christos Costarellos görög divattervező alkotását. A hímzett tüllruha megvásárlása 2870 fontba (1,2 millió forint) került volna, így azonban Symonds állítólag megúszta 45 fontból (20 ezer forint).
Eshita Kabra-Davies, a 2019-ben indult By Rotation alapítója is az érdeklődés élénkülését tapasztalta a platformján. 2020-ban a lezárások ellenére 350 százalékkal növelték felhasználói adatbázisukat. Az alapító szerint az anyagiakon és a környzettudatosságon túl ennek prózai magyarázata is van: a lezárások alatti kényszerű otthonlét során az emberek rádöbbentek, mennyire kevés helyük van a lakásban. „Sok ember észrevette, milyen kicsi a helye, és ehhez képest mennyi holmit halmozott fel. Rájött, hogy valójában nincs is szüksége ennyi mindenre” – mondja.
A kölcsönzőcégek nem azt hirdetik, hogy senki ne vegyen többé saját ruhákat. Eshita Kabra-Davies inkább azt javasolja, hogy legyen egy tartós, minőségi alapdarabokból álló, nem túl nagy ruhatáruk, és ezt egészítsék ki alkalmanként a bérelt darabokkal. „Hamar megszokjuk azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak nekünk, de a kezdeti öröm ereje idővel kimerül. A divat változása az újdonság iránti igényünkből fakad, a bérlés pedig kielégítheti ezt az igényt” – magyarázza. Szerinte az lenne az ideális, ha a fogyasztók minden ruhavásárlás előtt átgondolnák a bérlés lehetőségét is. A Rent the Runway cég kutatása szerint ez egyre inkább így van: előrejelzésük alapján 2025-re a kiskereskedelmi ruházati piac 20 százaléka bérbeadás lesz.