Befejeződött az első terepi kísérlet az Egyesült Államokban, amelyben génmódosított szúnyogokat engedtek ki a szabadba, hogy azok kiirtsák a veszélyes betegségeket is hordozni képes vad szúnyogokat. Bár az első próbát sikeresnek minősítették, ennél sokkal nagyobb léptékű bizonyítékokra van szükség ahhoz, hogy a közvélemény elhiggye a terv biztonságosságát és működőképességét. De vannak, akik mindentől rettegnek, ami génmódosított, és őket semmivel sem lehet meggyőzni.
Az Oxfordi Egyetem által alapított biotechnológiai spin-off cég, az Oxitec egy évtizeden keresztül küzdött a floridai lakosok egy csoportjával és a hatóságokkal, míg végre tavaly ilyenkor elkezdhette az első amerikai szabad téri kísérletét az általa kifejlesztett szúnyogokkal. A kísérlet célja az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) populációjának csökkentése volt. Az ellen keveseknek lehet ellenvetésük, hogy ezt a szúnyogot irtani kell, hiszen számos veszélyes betegséget terjeszthet, a zikától a dengue-lázon keresztül a chikungunya- és a sárgalázig. Az ellenérzéseket az táplálja, hogy a kiirtásuk módja nemcsak merőben új, de bizonyos emberek számára kifejezetten félelmetesen is hangzik: a génmódosítás.
Az egyiptomi csípőszúnyog adja a Florida Keys-i szúnyogpopuláció 4 százalékát. Ez nem tűnik soknak, csakhogy mégis ő a felelős gyakorlatilag minden embert fertőző és szúnyogok által terjesztett betegségért a régióban (Florida Keys egy szubtrópusi éghajlatú szigetcsoport Florida déli partjainál). A kísérlet során hím (tehát nem csípő) szúnyogokat bocsátottak ki a természetbe – pontosabban szúnyogpete-keltető dobozokat helyeztek el különböző titkos helyszínekre, hogy a néha kifejezetten agresszív tiltakozók ne tudják őket elpusztítani. A hím szúnyogok kikelve párosodnak a vad nőstényekkel, és utódokat nemzenek. A nőstények felelősek az emberek csípéséért és így a betegségek terjesztéséért.
Csakhogy a hímek genomjába építettek egy olyan gént, amit továbbadnak az utódaiknak, és ez a nőstény utódokra már a korai lárvakorban letális, vagyis nem érik meg, hogy csíphessenek. A hím utódok nem pusztulnak el, viszont ők is hordozzák a nőstényekre halálos gént (és egyébként nem is csípnek). Így a felcseperedő hímek újra párzanak, újra továbbadják a gyilkos gént, ami megint csak kiiktatja az összes nőstényt a következő generációból. Az elképzelés szerint ez a beavatkozás tehát egyszerre csökkenti le fokozatosan a nőstények számát a populációban, és terjeszti el a halálos gént a szaporodó hímek körében. Mindkét fejlemény a szúnyogpopuláció összeomlása felé mutat.
Nem véletlenül Florida Keysen kezdték meg az első egyesült államokbeli teszteket, hiszen a térségi szúnyoggyérítésért felelős hatóság szerint 2009-től kezdve megfigyelhető, hogy előfordulnak már helyi dengue-láz- és zikafertőzések is. Ezért 2010-ben megkeresték az Oxitecet, hogy teszteljék a génmódosított szúnyogjaikat náluk. Ezután 11 év telt el, mire a hosszas jogi csatározások után végül zöld utat kapott a teszt. A keltetődobozokból tavaly május első felében kezdtek kikelni a hím szúnyogok, minden dobozból hetente 12 ezren a következő három hónapban. Így összesen mintegy 5 millió génmódosított hím szúnyog indult el Floridában párt keresni magának.
Nem ez volt az első szabad téri kísérlet a génmódosított szúnyogokkal, hiszen például Brazíliában és Malajziában (ahol jóval megengedőbbek a környezetvédelmi szabályok, és sokkal jobban ismerik a szúnyogok által terjesztett halálos fertőző betegségeket) már korábban is végeztek terepi teszteket. De természetesen a technológia csak akkor törhet be a nyugati piacra (és akkor lehet belőle igazán nagy üzletet csinálni), ha az Egyesült Államokban is engedélyezik. Amerikában egyébként már két különböző génmódosított rovar szabadon engedését is engedélyezték korábban, bár azok nem szúnyogok, hanem mezőgazdaságikártevő-molyok voltak, amelyeket ugyancsak az Oxitec állított elő. Csakhogy a csípőszúnyognál az embert támadó rovarról van szó, így sokkal nagyobb az ellenállás vele szemben (hiszen akár az emberbe is fecskendezheti a génmódosítást, vagy valami ilyesmit gondolhatnak).
Eddig – a világ más részeihez hasonlóan – rovarirtó szerekkel gyérítették a szúnyogokat Amerikában, de a mérgek túlzott használata folytán mára kialakultak az irtószerre rezisztens szúnyogtörzsek. A hatóság szerint ezért kellett alternatív módszereket keresniük. Az elmúlt év során az Oxitec és a Florida Keys-i szúnyogfelügyelet együttesen tesztelte a beavatkozás hatását. Folyamatosan csapdázták a szúnyogokat, és azt vizsgálták, hogy a génmódosított hímek milyen messzire jutottak, milyen hatékonyan szaporodnak, és a leány utódaik valóban elpusztulnak-e. E szúnyogokat nagyon egyszerű felismerni, mert a letális gén mellett beléjük ültették egy fluoreszcens fehérje génjét is, ami miatt UV-fénnyel megvilágítva fluoreszkálnak.
A helyi lakosok egy csoportja a kísérlet megkezdésekor azt ígérte, hogy ellehetetleníti a tesztet azzal, hogy a kibocsátás helyszínét lefújják rovarölő szerekkel. Végül ez nem valósult meg (a cég nem árulta el, hol vannak ezek a petekeltető dobozok), és az Oxitec folyamatosan próbálja lakossági fórumok szervezésével meggyőzni (vagy legalább megnyugtatni) az embereket, hogy a génmódosított szúnyogok nem fogják lerombolni az ökoszisztémát. Kérdéses, hogy ennek a PR-kampánynak mi lehet az eredménye, hiszen a génmódosítás elutasítása már rég nem a tudományos bizonyítékokon alapszik, hanem afféle hitvallássá vált az emberek bizonyos csoportjai számára. A génmódosítás a szemükben „mesterséges”, tehát rossz, ami kiirtja a „természetes”, tehát jó szúnyogokat. Bár az e szúnyogok által terjesztett zikavírus is természetes, ami a megfertőződött terhes anya magzatában szörnyű fejlődési rendellenességeket idéz elő.
Az egyéves kísérleti időszak mostanra lezárult, az Oxitec a kibocsátási helyszínek monitoringvizsgálatait gyakorlatilag befejezte. Az előzetes eredmények szerint a kísérlet sikeres volt, bár a konkrét adatokat még nem publikálták. A magánterületeken elhelyezett petekeltető dobozok 400 méteres környezetében csapdázták a szúnyogokat, és azt találták, hogy a génmódosított hímek a vad (tehát átlagos genetikai állományú) szúnyogokkal megegyezően nagyjából egyhektáros területen mozognak. A szúnyogok vizes helyekre szeretnek petézni, ezért a szúnyogcsapdák egy részében kis tavacskát alakítottak ki, amivel ideális petézőhelyet kínáltak fel a nőstényeknek. Ezekből összesen több mint 22 ezer petét gyűjtöttek össze, majd azokat beszállították a laboratóriumba, hogy ellenőrzött körülmények között keljenek ki.
A megfigyelések igazolták a várakozásokat: a petékből kikelő, és a letális gént hordozó (vagyis fluoreszkáló) nőstények mindegyike elpusztult, még mielőtt elérte volna a kifejlett kort (és csípni kezdhette volna az embereket). A hím utódok azonban a várakozásokkal összhangban túléltek, és így a tesztek szerint még legalább két-három hónapig (vagyis három szúnyognemzedék életidején keresztül) fennmaradt a letális gén a populációban. A gént hordozó szúnyogok helyben maradtak, egyetlen egyet sem találtak belőlük a kibocsátás helyétől 400 méterrel távolabb, pedig az utolsó génmódosított szúnyog fellelése után még tíz hétig monitorozták a helyszíneket.
Ez egy meglehetősen szerény léptékű kísérlet volt, és a célja sokkal inkább a technológia működőképességének demonstrálása és a közvélemény támogatásának megszerzése (vagy legalábbis ellenkezésének csökkentése), mint a teljes szúnyogpopulációra gyakorolt hatás bizonyítása. Ezt sokkal kiterjedtebb tesztekben tervezik vizsgálni, amit Florida mellett Kaliforniában akarnak végrehajtani.
A kritikusok egy része nem magát a génmódosítást utálja, hanem nem hisz abban, hogy a szúnyogok populációcsökkentése érezhető módon visszaveti az általuk terjesztett betegségek gyakoriságát. A Nature által megkérdezett Thomas Scott, a davisi Kaliforniai Egyetem entomológusa általában dicsérte a kísérletek tervezettségét, ugyanakkor szerinte így nem lehet majd bizonyítani azt, hogy az efféle beavatkozásnak ténylegesen van közegészségügyi hatása. Ehhez nem történik elég szúnyogok által terjesztett kórokozó okozta megbetegedés az Egyesült Államokban. Hasonló a probléma, mint amikor két éve a covidvakcinák tesztelését az lassította, hogy az oltott népességben nem történt elég sok fertőzés. Ha tényleg bizonyítani akarják, hogy ennek a módszernek valóban van közegészségügyi hozadéka, ahhoz olyan hatalmas léptékű klinikai kísérletre lenne szükség, ami praktikusan megfizethetetlen költségekkel járna.
Emellett az sem valószínű, hogy az összes floridai szúnyog mindössze 4 százalékát kitevő egyiptomi csípőszúnyog genetikai gyérítése csökkentené a rovarirtó szerek használatának mértékét. A floridai szúnyogpopuláció 80 százalékát egy másik Aedes szúnyog, az angolul fekete sósmocsári szúnyognak nevezett faj adja. Ez nem terjeszt betegségeket, mindössze csíp, így mindenhol irtják.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.