Ez mégsem díj lenne, hanem kitüntetés
Örökrefogadás
Árulkodnak az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár darabjai: a szenvedélyesen olvasó író tisztelte a könyveket. Egyetlen ceruzavonás sincs bennük, pedig sok vendégszöveggel dolgozott.
Mátraházi Zsuzsa
„Luther kérdése az volt: találok-e egy irgalmas Istent. Az én kérdésem: találok-e egy irgalmas embert” – áll párban az Esterházy Péter-idézet az evangélikus egyház országos központjának udvarán a Luther-mellszobor előtt a XVI. századi teológus intelmével: „Nincs nagyobb ellenségünk önmagunknál.”
A két térkő 2017-ben került oda, amikor még senki sem tudhatta, hogy ebben a Szentkirályi utca és Üllői út sarkán álló épületben kap majd helyet Esterházy Péter és Gitta könyvtára. A család dönthetett volna úgy, hogy mind a négy gyerek kiválaszt ezer-ezer, számára fontos kötetet, de nem akarták megbontani a gyűjteményt, amelyet a Gitta asszony által a házasságba vitt könyvek alapoztak meg, majd mindezt férjével együtt építették tovább, mígnem tizenkétezer kötetesre duzzadt, mondta el idősebbik fiuk, Marcell. Az első ötlet az volt, hogy a rómaifürdői házukat fordítóközponttá alakíthatnák két-három lakrésszel, ahol külföldről érkezett alkotók, tudósok kutathatnák a hagyatékot. Erre nem találtak támogatókat, és nem is bizonyult erősnek az elhatározás, hogy föladják a régi lakhelyüket.
Érdekes látni az író törökre, görögre, japánra, kínaira fordított műveit
Felmerült, hogy a hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM) kerüljön, de Prőhle Gergely menesztése után egyik fél sem kereste a másikat. Szóba jött őrzőhelynek a piarista rend, amelynek gimnáziumában az író tanult. A felajánlással végül először a pannonhalmi bencéseket keresték meg, ahol Várszegi Asztrik addigra visszavonult főapáttal Esterházy Péter lelki kapcsolatot ápolt. Ott akkorra már két hagyaték várta, hogy helyet szorítsanak neki. Viszont Pannonhalmán találkozott Esterházy Gitta a magyarországi evangélikusok elnök-püspökével, Fabiny Tamással, aki jelezte, hogy megvizsgálná kollégáival a befogadás lehetőségét. „Pannonhalmán, a világ legkatolikusabb helyén született meg a csodálatosan paradox gondolat, hogy az evangélikusokhoz kerüljenek ezek a könyvek” – fogalmazott Prőhle Gergely, az egyház világi vezetője. Ez a lépés azért is szokatlan volt, mert az Esterházy család évszázadok óta köztudottan katolikus, bár volt protestáns periódusa is.
Csak az evangélikusok hajdani vendéglakásának könyvtárrá alakítása, a polcok kivitelezése is több tízmillióba került. A végső szót ilyen nagy beruházásnál az Országos Presbitérium mondja ki. „A húsz főt számláló testületben voltak, akiket meg kellett győznünk, hogy ez az ügy megéri a ráfordítást – említette Zászkaliczky Zsuzsanna, az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár egyik kurátora. – Érveltünk, hogy e gyűjteménnyel a kortárs magyar irodalmat fogadjuk örökbe.”
A levéltárként 1812-ben alapított, később könyvtárral és múzeummal bővült intézmény részlegeinek egyesítésével kialakult Evangélikus Országos Gyűjtemény elsősorban a Kárpát-medencei evangélikusság anyagát őrzi. De ott pihen trezorban Luther Márton kézzel írott végrendelete is 1542-ből, amelyet a műgyűjtő gróf Jankovich Miklós adományozott az egyháznak 1804-ben. E helyütt őrzik a Balassa-kódexet, amelyben Balassi Bálint világi költeményeit fedezték fel. A székház 1938-ban fogadta be Podmaniczky Géza báró és felesége, Degenfeld Berta grófnő 30 ezer kötetes egykori kiskartali könyvtárát.
Minden jelentős írónak volt és van köze hozzá
„A presbitérium előtt a másik indokunk az volt, hogy Esterházy Péter évtizedeken át, főleg a rendszerváltást követően megkerülhetetlen viszonyítási ponttá vált – mondja a kurátor. – Minden jelentős írónak volt és van köze hozzá, és ez a hálózatosság gyönyörűen kirajzolódik a könyvtárában. A kötetek hozzávetőleg egyhatodát pályatársak dedikálták, és ott sorakoznak Esterházy Péter idegen nyelven kiadott kötetei is.” A harmadik fontos érvnek azt hozták fel, hogy ez a modern kialakítású könyvtárterem találkozási hely, közösségi tér lehet. Középiskolásokat, egyetemistákat várnak ide könyvtár-pedagógiai és irodalomórákra. E célból támogatta az építkezést az Emmi kultúráért felelős államtitkársága.
Profi költöztetők 2020-ban csomagolták össze a családi könyvtárat. Egypolcnyi kötet került egy dobozba, hogy majd ugyanilyen rend szerint lehessen kicsomagolni őket. Összesen 400 doboznyi könyvet szállítottak el először a Szilágyi Erzsébet fasori evangélikus püspöki hivatalba, ahol egy megürült irodahelyiség födémje elbírta a tonnás súlyú adományt. Tavaly nyáron kezdték a Szentkirályi utca új polcaira kipakolni a 12 118 kötetet. Érdekes látni az író törökre, görögre, japánra, kínaira fordított műveit vagy Borisz Akunyinnak a magyar íróhoz címzett cirill betűs dedikációját. A németek közül persze több író, például Peter Handke és Ingo Schulze hívta fel így a maga munkájára a magyar pályatárs figyelmét. Irodalmi adalék, hogy Bartók című regényének dedikált példányából Temesi Ferenc kihúzta ezt az Esterházy Péterre vonatkozó mondatot: „Azt, hogy ha egyet fingik, azt is bekeretezik, még a mi barátságunk sem tudta elviselni.”
A szekrényekben néhány kinyitott kötet mutat párat a gyűjteményben ezerszám fellelhető ajánlásokból. Többségük jól olvasható, de Tandori Dezső rajzokkal tarkított bejegyzése szinte hieroglifikus. Néhány idézet, megőrizve az eredeti írásmódot: „Esterházy Péternek éveleji tűzszünetben, barátsággal, Csoóri Sándor 1995. I. 10.” (A Hattyúkkal, ágyútűzben című kötetben.) „Esterházy Péternek – hetek óta olvasom minden éjszaka, nem szűnő gyönyörűséggel a Harmonia Cælestist – ezer öleléssel Faludy Gyurkád 2000 junius.” (A Kínai költészet című Faludy-átiratban.) „Gittának & Péternek ajánlom e sok finom pesti szcénát, barátsággal: [Térey] János Pest, 2014. jan. 13.” (Lelőhely: Átkelések Budapesten.) „Esterházy Péternek és Gittának egy nő (vagy egy férfi?) helyett szeretettel Somlyó György 1993. június 6.” (A Füst Milán vagy a Lesütöttszemű Ember című emlékezés- és tanulmánykötetben.) Friderikusz Sándor hosszan írt első könyve, a Szigorúan nyilvános előoldalára: „Ez egy konvencionális könyv, belátom. Mint tudod, szakítok a korszerűtlen hagyományokkal. Addig is remélem, ezért sem kell oly’ nagyon szégyenkeznem. Kelt ’988. augusztus 23dikán Pesten P. S. Ami téged érdekel, az úgyis a végén van. Friderikusz Sándor A Jövő” A datálás Esterházy Péter szokásos írásmódját követi.
Az ünnepi megnyitón Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár egy dobozból a PIM állományába tartozó focilabdát varázsolt elő, amely az Esterházy Péter halálakor az intézmény udvarán tartott virrasztásról származik. Mozdulatát Fekete Péter a következő szavakkal kísérte: „Megszokhatták már, hogy ha valahova meghívnak, akkor egy másik intézményből, egy másik polcról leemelek valamit és elviszem magammal.” Jelezte, hogy ott is van már kiszemelt darabja. Szavait országos felháborodás kísérte, de Zászkaliczky Zsuzsanna az első megrökönyödés után ráébredt, hogy a poénkodó szavak és a tények között ellentmondás feszül: „Láttam, hogy az államtitkár savmentes csomagolásból, kesztyűvel veszi elő a labdát. Tőlünk ugyanígy, hivatalos szerződéssel kért kölcsön egy Örkény-kötetet.” Az otthon című egypercest olvasta fel belőle a Nemzeti Táncszínház Habiszti című produkciója előtt.
Az Esterházy-könyvtár árulkodik arról, hogy a szenvedélyesen olvasó író nagy becsben tartotta a könyveket. Hiába dolgozott folyton vendégszövegekkel, még csak ceruzapöttyel sem jelölte meg ezeket, inkább talán kicédulázta az idézeteket. A kötetekben csak néhány alkalmi könyvjelzőt, villamos- vagy színházjegyet, az édesapjáról felskiccelt karikatúrát találtak. Személyes tárgyait, köztük a szemüvegét, az aktatáskáját és a Prima Primissima díjjal kapott Zsolnay porcelánlovat ugyancsak kiállították.
A megnyitón a pályatárs Kemény István olvasta fel személyes hangú írását. Kitért arra, hogy azért állhat ott, mert 1956-ban az édesapját ez az épület védte meg egy golyózáportól. (Egyébként orvostanhallgatóként e házban, a Luther Otthonban lakott Maléter Pál, a forradalom mártír honvédelmi minisztere.) Talán egyszer valóra válnak Kemény zárószavai: „Milyen méltó lenne egy díj íróknak. Vagy akár más művészeknek. Vagy tudósoknak. Művészettörténészeknek, gondolkodóknak. Nem pénzzel járna, hanem egy ággyal, amit alkalmilag beállítanának oda középre, és a díjazott ott alhatna egyszer, és persze egy olvasólámpa állna az ágy mellett. Elnézést, ez mégsem díj lenne, hanem kitüntetés.”