Sokáig volt ezer forint a macskaalom, nem emelték az árát – kezdi nyugodtan a drogéria pénztáránál előttem fizető nő, egyelőre nem sejtek semmit, csak markolászom a tízes papír zsebkendőt és a félliteres ásványvizes palackot. Nem merem a mellettem állót feltűnően méregetni, úgy látom, a harmincas évei végén járhat, összecsomósodott fekete spirállal kihúzott műszempillát és katonai kimenőnadrágot visel, talán tetoválása is van, de a túlméretezett khakiszínű pufidzseki nem hagy szabad bőrfelületet, hogy megfigyelhessem.

– Most a macskaalomra is rákerült a sor – folytatja, miközben lassan kiguberálja a futószalagra a fizetendő összeget apróban. Akkor még nem tudom, hogy ennek jelentősége van, hogy nem kártyával fizet. – Ez a vég kezdete. Két hónap múlva úgyis bedől a forint, szépen bedöntik majd nekünk ezek. Én már kivettem a bankból minden pénzemet, mert biztos forrásból hallottam, hogy államcsőd lesz, megvannak az ismeretségeim a legfelsőbb szinteken.

Püff neki. Pihenőállásba helyezkedem, mert megérzem, hogy itt rám is csak sokára kerül majd sor, mint a macskaalomra. A kártyámat meg visszadugom a tárcámba, nehogy gyanút keltsek, hogy velük vagyok, akárkik is legyenek.

Hát persze. Annyi mindenről hallok „biztos forrásból” én is. Egyszer, egy hosszadalmasabb áramszünet alkalmával majd összeírom a gyertya fényénél mindet: miben egyezett meg Gyurcsány és Rogán a választások előtt, kik szerepelnek a kormánytagok közül a titkos szexvideókban, hová olvasztják be az ELTE-t, mikor államosítják a legnagyobb könyvkiadót, hogyan vezetik be az abortusztörvény szigorítását, ki küldi a migránsokat, hány bevándorlót fogad be valójában Magyarország, és persze azt is, hogy kik és miért mozgatják a forintot. Amit az előttem fizető macskabarát komótosan rendez el a pénztárcájában, mert mozgása egyre csak lassul, pedig már szinte semmi teendője nincs a kasszapultnál, mondandója viszont még továbbra is töméntelen.

 

 

– Minden éppen ugyanúgy zajlik majd, mint száz évvel ezelőtt! Akkor is a spanyolnáthajárvány volt az első jel, először el kellett hullania a gyengéknek. Aztán jött a gazdasági világválság, a teljes összeomlás. Csőd. Munkanélküliség. Éhezés. Pusztulás. Ezzel fitogtatják a hatalmukat.

Megmarkolja a macskaalom zsákját, és lassan maga felé mozdítja, de egyelőre túl korai lenne felemelni. Elég, ha a hangját emeli meg, hogy bezengje a fogyasztás templomának tágas tereit: – Közeleg a világvége. Olyan bolygóállások vannak, amilyenek ezer éve nem voltak, a Jupiter pontos együttállása a Neptunusszal, ráadásul a Halakban!

A fenti bolygókonstelláció felállása, mondjuk, igaz, szeretném közbevetni, én is olvastam erről a csillagászati eseményről, legutóbb 1856-ban történt ilyesmi az égbolton, mondhatni a legutóbbi világvége alkalmával, de amikor összenézek a pénztárosnővel, az ő szemében azt látom, hogy semmiképpen se javítsuk ki a hölgyet. Az őszinte rémületet egyelőre csupán az eladó tekintetéből olvasom ki, a szája még mosolyog. Megkövülten ül a pénztárgép előtt, pislogni sem mer, és a lélegzetét is visszatartja. Mögöttem egyre hosszabb sor kígyózik, ami motiválóan hat a sarki dm Kasszandrájára. Úgy érzi, tartozik még annyival, hogy pontos iránymutatást osszon meg velünk a jövőre nézve:

– Ezek a rohadékok akarnak tönkretenni minket, már a járványt is ők hozták a nyakunkra, aztán az úgynevezett védőoltásokat is ők találták ki. Most a háborúban is ők mozgatják a szálakat, minden az ő kezükben fut össze. A vesztünket akarják, ránk omlasztják az egészet, a mocskok… – mondja sistergő haraggal, aztán egyszer csak fürgén felkapja a futószalagról a zsákot, és sarkon fordul.

– Atyaisten, azért ennyire nem érdemes kiborulni az áremelés miatt – suttogom részint a dermedt eladónőnek, részint magamnak, részint a távozónak, de mire megfordulok, már zárul mögötte a fotocellás ajtó. Micsoda? Most meg csak egyszerűen kisétál a macskaalommal, és el sem árulja nekünk, járványtól, háború közelségétől, választási harcoktól és inflációtól megfáradt embereknek, akik mögötte felsorakoztunk, hogy kik akarják tönkretenni az életünket?

 

 

Ugyan kicsodák? Bill Gates? Sion bölcsei? Soros György? Vagy úgy általában a bankárok? A NER? A meleglobbi? Az internacionalista liberálbolsevikok? A világuralomra törő Kínai Kommunista Párt? A szabadkőművesek? Putyin vagy inkább az ukránok? A Quanon aktivistái, vagy ellenkezőleg, a sátánista pedofilok? Esetleg a gyíkemberek? Vagy netalántán a macskák?

Legfontosabb szabadságjogunk továbbra is az maradt, hogy mindezt teljesen önállóan dönthetjük el…

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/17. számában jelent meg április 22-én.