Ez a projekt megdöglött
Paks II. halott
Kiszámíthatatlan a helyzet a magyar és az európai energiapiacon, nemcsak a magas árak, hanem a volatilitás is lehetetlenné teszi a tervezést – mondja Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa. A szakértő szerint az viszont biztos, hogy a Paks II.-projektnek befellegzett, s hogy felgyorsul Európában az orosz földgáz kivezetése.
Németh András
¬ Bár most úgy tűnik, az EU nem vezet be importtilalmat az orosz földgázra és kőolajra, változatlanul a csillagokban van az energiahordozók ára. Az egész világ megbolydult. Meddig tarthat a teljes káosz?
Rövid távon minden piacot felforgattak az események, az ilyen árugrások borzasztóan megnehezítik a piaci szereplők életét. Nem is az árszint a legfontosabb, hanem a hatalmas volatilitás: az, hogy nap mint nap két számjegyű változások történnek, egyik nap felfelé, másik nap lefelé. De már az is komoly átrendeződéseket okoz, hogy az ár magasabb szinten fog stabilizálódni, így megváltozik, hogy mire érdemes földgázt felhasználni. Az első jelek már látszanak, az energiaintenzív iparágakban sorra állnak le üzemek, világszerte komoly fennakadások vannak például a műtrágyagyártásban. Más ágazatokban is hasonló kockázatokkal kell számolni, ilyen árak mellett sok termék és szolgáltatás értékesíthetetlen lesz. Persze az új árszint mellett is ki fog alakulni valamiféle egyensúly, de annak egy teljesen más kereslet-kínálati viszonyrendszer lesz az alapja.
¬ Fenntartható például a rezsicsökkentés?
A rezsicsökkentés teljesen független ügy, a hatósági áras modell nem is értelmezhető piaci jelenségként. Ott egyedül az a kérdés, hogy amennyiben magasak az árak, akkor meddig tartható fenn az a szubvenció, ami a beszerzésinél alacsonyabb hatósági ár előírásához szükséges. Elvben ez sokáig működhet, a kérdés az, hogy van-e honnan kitermelni az ehhez szükséges támogatást. Viszont semmiképpen sem a szektoron belül kell keresni a választ.
¬ Miközben Európa szabadulni próbál az orosz gáztól, Magyarország büszkén lobogtatja a Gazprommal kötött 10 + 5 éves gázszerződést. Ki lehet táncolni egy ilyen megállapodásból?
Holoda Attila energiaügyi szakértő szerint a magyar kormány rövidlátó politikája felelős azért, hogy az utóbbi évtizedben nem csökkent Magyarország Oroszországtól való energiafüggősége. „A kormány tagjai széttárják a kezüket, és azt mondják, nem tudunk mit csinálni, ezek az adottságaink. De ők voltak azok, akik nem kerestek újabb forrásokat, sőt még jobban elköteleződtek Oroszország mellett. Tavaly nagy melldöngetés közepette bejelentették, hogy megkötötték az újabb 15 éves gázszerződést. Ez ostobaság volt, hiszen azért teremtettük meg a szomszédokkal a kapcsolatokat, hogy több lehetőségünk legyen. De egyszerűbbnek tűnt az orosz út, ezért elmaradt a diverzifikáció” – vélekedik a szakértő.
Szijjártó Péter külügyminiszter, emlékeztet Holoda, azt ismételgeti: Magyarország mindent megtett annak érdekében, hogy meggyőzze az amerikai Exxont, termeltesse ki a Fekete-tenger romániai területén lévő gázlelőhelyet. „Szijjártónak ehhez semmi köze. A román szabályozás nem teszi lehetővé az exportot Romániából. Ez még a Ceausescu-korszak maradványának tekinthető, de akkor is így van. Egyébként van, aki el is hiszi, hogy ha ott kitermelnek 4 milliárd köbméter gázt, azt azért teszik, hogy Magyarország megvehesse? Ez nem így van, majd annak adják el, aki megfizeti az árát” – magyarázza.
Holoda Attila szerint az oroszok változatlanul teljesítik szállítási kötelezettségeiket, és Ukrajna is átengedi a területén az orosz kőolajat. „A földgáz is jön, de az ukrajnai útvonalról leterelték délre, a Török Áramlatra” – magyarázza. Szerinte nem az a cél, hogy nullára csökkenjen Európa oroszgáz-importja. „Már az jó lenne, ha a jelenlegi 40 százalékos importkitettség 20-25 százalékosra mérséklődne. Ez az arány kezelhető egy esetleges kimaradás esetén is, a tárolókból, illetve más forrásokból” – teszi hozzá.
Európában sok olyan gázmező van, amelyeket az alacsony árak korszakában nem lehetett nyereségesen kitermelni. Most felmerült ezek újbóli termelésbe állítása. Komoly palagázkészletek is vannak a földrészen, ám sokan úgy gondolták, erre nem lesz szükség, mert akkora volt a gázbőség. Ekkoriban, 2018–2019-ben a kereskedők is elkényelmesedtek, és nem töltötték fel sok pénzért a tárolókat. Most viszont mindenki rádöbbent, hogy ezeket használni kell, s a hatóságok kötelezővé teszik majd a tárolók meghatározott mennyiséggel való feltöltését.
Nem ismerem a hosszú távú szerződés részleteit, így a felmondási lehetőségeket sem. Viszont különbséget tennék rövid és középtáv között a gáz kiválthatósága tekintetében. Rövid távon nem nagy a mozgástér: tény az, hogy a felhasznált gáz elsődleges forrása Oroszország. Függetlenül attól, hogy az energiahordozó északról, keletről, délről vagy nyugatról jön be hozzánk, a felhasznált molekulák jórészt orosz molekulák. Rövid távon pedig nincs olyan beszerzési forrás, amivel kiváltható lenne az orosz gáz. Középtávon két módon oldható a függés. Egyrészt a szállító lecserélésével és cseppfolyósított gáz, LNG vásárlásával, másrészt a gázhasználat visszafogásával. Magyarországon ez nagy kihívás, a háztartások háromnegyede használ gázt. Ha csak annyit elindítanánk, amennyit Hollandia vagy Nagy-Britannia, ahol 2025-ig kivezetik a gáz főzőlapok használatát, az Magyarországon évi 60 millió köbméter megtakarítást jelentene, ez a lakossági fogyasztás 2 százaléka. Lehetne azt is ösztönözni, hogy a gázfűtést váltsák ki más módokkal, például a geotermikus energia szélesebb körű felhasználásával.
¬ Ez jól hangzik, de honnan lesz ehhez a váltáshoz elég villanyáram?
Tovább kell ösztönözni a megújulóenergia-felhasználást. Ez nem csak pénzkérdés, Magyarországon gyakorlatilag be van tiltva a szélenergia hasznosítása. Most, miután bebizonyosodott, hogy az orosz gázszállításra nem érdemes hosszabb távon alapozni, kiderült, hogy a gáz valószínűleg nem tudja betölteni azt az átmeneti energiahordozó szerepet, amelyet szántak neki: hogy még 20-25 évig az pótolja ki a növekvő megújulóhasználat mellett keletkező energiakeresletet. Csodák nincsenek, ebben a helyzetben végig kell gondolni a többi lehetőséget. A nap- és szélenergia Magyarországon nem fogja öt év alatt stabilan átvenni a teljes villamosenergia-termelést. Két opció maradt: a nukleáris energia és a szén. A szenet dobjuk ki, indokoltnak tartanám viszont, hogy induljon egy kulturált beszélgetés a nukleáris energia használatáról. Új társadalmi vitát kellene nyitni arról, hogy ki mit gondol a nukleáris energiáról, és addig kellene beszélgetni, amíg ki nem alakul egy konszenzushoz közeli állapot.
¬ Azaz épüljön meg Paks II.?
Az a probléma, hogy a nukleáris energiát összekapcsoljuk Paks II.-vel. Márpedig az szerintem nagyon problémás projekt: a fővállalkozó orosz Roszatomnak nagyon sok elemre nincs az uniós szabványoknak megfelelő megoldása. A vezérlés kiépítését a Siemens nyerte, a turbinákat pedig a General Electric szállítaná. Azt gondolom, hogy ezek a cégek nem maradhatnak, és nem is maradnak bent egy, a Roszatom fővállalkozósága mellett zajló projektben. Innentől kezdve ez a projekt megdöglött, csak a kormányzat nem meri bevállalni.
¬ Finanszírozni sem lehet, hiszen a hitelt nyújtó orosz bankot is szankciók sújtják…
Így van. De ha meg is próbálnák, egy General Electric és egy Siemens nem vállalja azt a reputációs kockázatot, hogy benne maradjon egy orosz projektben. Nem hiányzik nekik, hogy a viszonylag kis profitért cserébe Németországban arról cikkezzenek, miképpen mutyiznak az oroszokkal Magyarországon. Erre az a magyarországi válasz, hogy mindenre van megoldás, de én nem szeretném, ha valami orosz kazánkovács gyártaná a turbinákat.
¬ Említette, hogy a megoldás egyik útja a gázfelhasználás kivezetése, más energiahordozók keresése. De mennyire vagyunk pazarlók a felhasználással?
Változatos a kép. Az iparban, amelyre mindig is rá volt terhelve a költség, nem rossz a helyzet, igyekeznek jó megoldásokat keresni. A lakásállomány terén van sok probléma, és ezeket nem lehet egy-két év alatt megoldani. A legambiciózusabb tervek is csak arról szólnak, hogy évente 100 ezer lakást kellene energiahatékonnyá tenni, miközben az országban több mint kétmillió otthon van.
¬ Az ellenzék programjában lát adekvát válaszokat az alapvető energetikai kérdésekre?
Nagyon sok jó gondolat van benne. A programnak Holoda Attila az egyik gazdája, ő pedig ért a dologhoz. Az a baj, hogy amikor a program megszületett, még más volt a helyzet. Három hete új időszámítás kezdődött, nagyon sok, stabilnak gondolt dolog megváltozott. A gázszektoron belüli függőség csökkentése egyébként már régóta napirenden volt. Ennek sok eleme megvalósult, a magyar gázhálózat jelentősen átalakult 2007 óta. Mostanra az ország sokkal nagyobb mértékben össze van kötve a szomszédokkal: nőtt az ausztriai betáplálási kapacitás, megvalósult a szlovák és a szerb kapcsolat, s megindult a kétirányú forgalom Romániával is, így Szlovéniát leszámítva mindenkivel létrejött a gázösszeköttetés.
¬ Az EU szintjén is felpezsdült az energiavita. Hogyan állnak az ügyek?
Korábban az volt az elképzelés – és azért nem támadta a Greenpeace sem a gázt –, hogy miközben növekszik a nap- és a szélenergia felhasználása, a gáz adhatja a rugalmasságot abban a 20-25 évben, amíg bejön a zöldhidrogén, és hatékonnyá válik az energiatárolás. Most látszik, hogy fel kell gyorsítani a hidrogéngazdaság kiépítését és a tárolás feltételeinek megteremtését. Marad a diverzifikálás és a gázról való leválás gyorsítása.