Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban

Talán halogatható lett volna a transzgenderjelenség kontra női versenysport téma alapos kitárgyalása, ha egy Will Thomasként biológiailag férfinak születő, ma Lia Thomasként a nők között versenyző transzgender úszó nem írja újra idén márciusban az amerikai Egyetemi Atlétikai Nemzeti Szövetség (National Collegiate Athletic Association – NCAA) bajnokságának női úszórekordjait. De mivel amerikai női olimpiai és világbajnoki érmesek eredményeit taszította a feledés homályába, kongani kezdtek a vészharangok. Hazánkban először a Mandiner vette a bátorságot, hogy egy exkluzív videófilm és egy tudományos, valamint sportdiplomáciai megközelítésű kerekasztal-beszélgetésen mélységében foglalkozzon a kikerülhetetlen és a nők sportjára nézve hatalmas veszélyeket rejtő transzgenderjelenséggel.

A Mandiner riportfilmjében a magyar riói olimpiai úszócsapat egy tagja, az amerikai egyetemi bajnokságok legjobbjai közé tartozó György Réka beszélt tapasztalatairól. Ő volt az a lány, aki azután írt tiltakozó levelet az NCAA vezetőségének, hogy lemaradt a márciusi bajnokság B döntőjéről is, miután Lia Thomas – kihasználva férfitestéből fakadó fizikai fölényét – a szövetség engedélyével beszállt a versenybe, maga mögé utasítva korábbi olimpiai és világbajnoki érmeseket. Lia Thomas győzelmével mindenki eggyel lejjebb sorolódott a bajnokság ranglistáján, így György Réka is átkerült a tartalékok közé. Réka levelében leszögezte és e cikk szerzőjének adott exkluzív interjújában is elmondta: tiszteletben tartja mindenki nemi identitásához való jogát, és elismeri Lia úszóteljesítményét, de nem tartja igazságosnak, hogy a férfinak született versenyző akár az egyetemi, akár a professzionális sportban nőként indulhat, tisztességtelen versenyelőnyre téve szert a biológiából adódó különbségek miatt.

György Réka írására sosem érkezett hivatalos válasz, sőt – olyan kivételek mellett, mint a levelét a közösségi médiában is megosztó Hosszú Katinka – a legtöbben inkább csak privátban álltak ki a nézetei mellett, mivel mindenki tartott attól, hogy transzfóbnak bélyegzik, és jönnek majd az ebben a környezetben oly jellemző retorziók. Akadt olyan is, akit a Pennsylvaniai Egyetem vezetősége tartott vissza a nyilatkozattól, nehogy a jelenlegi politikai légkörben az a kép alakuljon ki, hogy az úszók elégedetlenek a transznemű Lia Thomas indulása miatt. Pikánssá teszi a helyzetet, hogy Thomas egyébként még tényleges nem­átalakító műtéten sem esett át, mindössze tesztoszteronszupresszív készítményeket szedett egy éven keresztül, amelyek azonban semmilyen érdemi változást nem hoztak 185 centi magas, kifejlett férfialkatán, hosszabb karjain és lábain, szív- és tüdőkapacitásán. Haját megnövesztette, s a rajtkőre női úszódresszben állt, amelyet – sokak legnagyobb megrökönyödésére – a női öltözőben vett magára. Amikor a legtöbb női úszó, számos jogász és aktivista tiltakozott az ellen, hogy a férfi nemi szervekkel bíró sportoló együtt öltözködjön a cisz nőkkel, az NCAA válasza meglehetősen cinikusan annyi volt, hogy Lia Thomas esetében nincs helye diszkriminációnak, és ha a cisz női versenyzőknek bajuk van ezzel, akkor forduljanak az egyetemen ingyenesen elérhető pszichológus tanácsadóhoz.

Ha nők szednek tesztoszteront, az dopping

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Virginia Állami Műszaki Egyetemen egyszerre két diplomát szerző, a jövőben pszichológus szakemberként autista gyerekek terápiájával foglalkozó György Réka volt az egyetlen bátor versenyző, aki nem törődve a várható – jellemzően karaktergyilkosságba torkolló – következményekkel, nyíltan vállalta véleményét. Ahogy a videófilmben kifejtette: „Valakinek fel kellett állnia, és ki kellett mondania, amit ki kellett.” A bélyeget persze ő is megkapta, és a médiafigyelmet is, de a nagy amerikai tévécsatornák zaklatásig menő interjúkéréseit visszautasította, és csak a Mandinernek nyilatkozott.

Fontos megemlíteni, hogy a videóban exkluzív nyilatkozatot tett Donna de Varona olimpiai bajnok, korábbi világcsúcstartó úszónő és sportújságíró. A nők fair playhez való jogát szegezte szembe a transzlobbival, rámutatva, hogy ha női sportolók szednének tesztoszteront, az azonnal doppingnak minősülne, ezért szerinte a sportvilág működését mindenképpen újra kellene gondolni.

A videóvetítést követően Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagja és Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora, a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) orvosi bizottságának tagja is készségesen megosztotta nézeteit a nagyszámú hallgatósággal a sportdiplomácia és az orvostudomány, elsősorban a biológiai természetű sportélettani versenyelőnyök szemszögéből. Schmitt Pál felidézte, hogy az olimpiai eszme hívószava, a „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” olyan szlogen, amely mögött egyértelműen felfedezhető a fizikumból adódó biológiai versenyelőny a férfiak oldalán. Például a női rúdugrás világcsúcsa majdnem egy méterrel kisebb, mint a férfiaké. Visszaemlékezett, hogy a vívásban tízből tízszer a férfiak voltak gyorsabbak. Elhangzott: maximálisan egyetért azzal, hogy a NOB szempontjából a fair versenyzés megteremtése a cél, más kérdés, hogy a szervezet egyre inkább igyekszik hátralépni és minden további szabályozási folyamatból kimaradni a transzgenderkérdésben, mondván, ez a nemzetközi sportági szakszövetségek kompetenciája. (Persze onnan is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést, hogy a Thomas Bach vezette NOB nem attól tart-e valójában, hogy egy olyan globális testületnek, amelynek egyik legfőbb finanszírozója a televíziós közvetítési jogokért dollármilliárdokat fizető amerikai NBC tévétársaság, túl rizikós szembehelyezkednie az Egyesült Államokból terjeszkedő woke ideológiával.)

Ha nem lép a NOB, megteszik a nemzetközi szövetségek

Elsőként épp a 19. vizes világbajnokság ideje alatt Budapesten ülésező FINA-kongresszus szakmai testülete rukkolt elő egy úttörő javaslattal, amely valójában kitiltotta a felnőtt transzgender nőket a női vizes sportok világából, új kategória létrehozását javasolva a nemváltó versenyzők számára.

Érdemes megvizsgálni Merkely Béla tudományos megközelítését. A professzor maga is aktívan bekapcsolódott a FINA orvosbizottsági előkészítő munkájába a budapesti kongresszuson nagy vihart kavaró és bátornak nevezett döntés előtt. Merkely professzor a nők fair playhez való jogát, valamint a női sport megmentését említette mint legfőbb küldetést, hiszen a nők sokáig küzdöttek azért, hogy hasonló számú sportágban, hasonló eséllyel mérethessék meg magukat, mint a férfiak. Ezek nagy veszélybe kerültek. Hozzáfűzte: úszásban – úszásnemtől függően – 100 méteren 5 és 7 másodperc között van a különbség, a legjobb kétszáz időeredmény közé egy nő sem tud bekerülni – csak a leghosszabb gyorsúszószámokban, 800 és 1500 méteren, ott is pusztán azért, mert kevesebb az induló. Kiemelte, a legjobb női úszók a 14 év körüli fiúk csúcsteljesítményét tudják hozni, a felnőtt férfiakét nem, itt látványosan szétválik a férfi- és női úszás. A FINA a pubertásnál, vagyis tizenkét éves kornál húzta meg a határt: ha az előtt volt nemátalakító műtétje egy versenyzőnek, akkor részt vehet a nők közötti futamban, ha utána, akkor nem – emlékeztetett. Azt is hangsúlyozta, hogy a legtöbb országban a pubertás előtti nemátalakító műtétet nem engedélyezik, a FINA nem is ezt akarja támogatni, csak kijelölte, mi az a helyzet, amelyben a transzgender sportoló nem veszélyezteti a női sport fair playét; „hasonlóan a paralimpiához, ahol a különféle sérültségi szinteknek megfelelően alakítják a kategóriákat a fair verseny érdekében”– szögezte le. A fair play szempontjából – visszautalva a videóban látott Lia Thomas- jelenségre – aggályosnak nevezte, hogy „egy közepes férfi úszóból hamar lehet világcsúcsot úszó transznemű nő”. A nem genetikailag meghatározott tulajdonság – tette hozzá –, még az átmeneteknél is megjelenik egy fenotípus a másodlagos nemi jellegek szintjén.

A rektor elmondta, a Nemzetközi Úszószövetség orvosi bizottságának tagjai között nem volt egyetértés abban a kérdésben, hogy mi legyen a transzgender nők esetében az elfogadott tesztoszteronszint. Végül a FINA legfelső szerve döntött arról, hogy nem lehet más szabályrendszert alkalmazni a nőknél – nem fogadják el az emelt tesztoszteronszintű transznőket a női versenyzők között. Elegendő számú transznemű jelentkező esetében viszont külön versenyt rendeznek nekik, ahol az esélyek nagyjából azonosak.

Gyerekek a műtőasztalon?

Aggodalmak a FINA bátor döntése ellenére is felmerülnek. Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a kerekasztal- beszélgetésre reagálva így fogalmazott: „Nekem ezzel egy bajom van: ha megnézem a rendszerünkben a korosztályos versenyeket, hatévesen már jobbak a fiúk, vagyis már a pubertás előtt is jobbak a lányoknál. Ne az legyen, hogy hoznak egy szabályt, kőbe vésik, és sok nemzet részéről – láttuk anno, hogy két keletnémet ruhásszekrény állt Egérke mellé – lehet nemátalakító kezdeményezés, amikor már súlyos másodpercelőnyük van a fiúknak a lányokkal szemben.” Merkely Béla leszögezte: egyáltalán nem támogatandó dolog a gyerekkori nemváltás, különösen, ha ilyen céllal hajtják végre, Magyarországon ilyet nem is lehet végezni.

A FINA-döntést követően megindult a mozgolódás más nemzetközi sportági szövetségben is. A leggyorsabban a Sebastian Coe vezette Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) reagált. Az atlétika teljesítmény-versenyszámai szempontjából különösen érzékeny kérdés a nemek közötti biológiai előny, vagyis a Merkely professzor által pubertás utáni tesztoszteronhagyatéknak nevezett fizikai fölény a férfiak javára. A WA vizsgálni kezdte saját transzgenderszabályzatát, akárcsak a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA). A Nemzetközi Jégkorongszövetség (IHF) és a Triatlon- világszövetség (WT) is azonnal lépett a FINA-döntés után, és a transzgender-szabályozás kidolgozását kéri erre dedikált saját bizottságaitól.

Az Egyesült Királyságban a triatlon lett az első olyan sportág, amely megtiltotta a transznemű sportolóknak a női kategóriában való versenyzést az elit és az alulról építkező szinten, indoklása szerint „a fair versenyhez való jog a legfontosabb”. A brit szakszövetség 2023. január 1-jén életbe lépő szabályozása értelmében a tizenkét év feletti transznemű sportolóknak ezentúl egy „nyílt kategóriában” kell versenyezniük, amely nyitott „minden egyén előtt, beleértve a férfiakat, a transzneműeket és azokat a nem bináris versenyzőket, akik születésükkor férfiak voltak”.

A „második női kategória” – szól a szabályzat – csak azokra vonatkozik, akik nőnek születtek. Az előírás minden mért idejű, díjazásos versenyre vonatkozik – ezzel arra a fontos körülményre reagálnak, hogy a hobbi- és tömegsportban ilyen megkülönböztetés nem lehetséges, ott az inkluzivitás elve érvényesül.

Nyitókép: GETTYIMAGES / ICON SPORTSWIRE