Már kisorsolták az idei katari labdarúgó-világbajnokság csoportjait, az esemény kapcsán azonban továbbra sem a fociról folyik a közbeszéd. Éles vitákat szül, miért is rendezhet világbajnokságot egy olyan ország, ahol az stadionokat éhbérért, életveszélyes munkakörülmények között dolgozó munkásokkal építtetik, és ahol lábbal tiporják az emberi jogokat. Ráadásul a helyszín miatt az egész futballszezont át kell időzíteni, csak hogy a sivatagi körülmények között november és december vége között tarthassák meg tornát.

A FIFA 2010-ben elfogadhatatlan módon ítélte oda a világbajnokságokat, ami elfogadhatatlan következményekkel járt. Az emberi jogok, az egyenlőség és a demokrácia – a futball alapvető értékei – nem szerepeltek a kezdő tizenegyben. A nemzetközi szövetség foglalkozott ugyan ezekkel a problémákkal, de még hosszú út áll előttünk – ezekkel a kemény szavakkal illette a szövetséget és a vb szervezőit a csoportok sorsolása előtt a norvég szövetség vezetője. A korábbi 73-szoros női válogatott Lise Klaveness kijelentette, hogy gondoskodni kell a megsérült vendégmunkásokról vagy a világbajnokságra való felkészülés során elhunytak családjairól.

Katart gyakorlatilag a vébé odaítélése óta folyamatos kritikák érték a vendégmunkások munkakörülményei és emberi jogainak megsértése miatt. Az öböl menti monarchiában a becslések szerint csaknem 2 millió vendégmunkás dolgozik, közülük nagyjából félmillió indiai, de sokan érkeztek Pakisztánból, Bangladesből, Nepálból és a Fülöp-szigetekről is. Külföldiek az országban csak úgy vállalhatnak munkát, ha egy katari „kezességet” vállal értük, ez a személy a legtöbb esetben a munkaadójuk. A kafalarendszerként is emlegetett munkáltatási mód sok visszaélésre adott okot. Sajtóhírek szerint a munkások kiszolgáltatottak, gyakran elveszik az útlevelüket, munkahelyet nem válthatnak, munkakörülményeik pedig embertelenek. A fizetések a katari nívóhoz mérten arcátlanul alacsonyak, a brit Daily Mirror egyik 2019. májusi cikke szerint 28 ezer stadionépítő munkásnak havi 750 riál (úgy 153 font, mai árfolyamon nagyjából 68 ezer forint) volt a bére, ami 48 órás munkaheteket figyelembe véve az 1 fontot sem érte el óránként.

 

Arról is cikkeztek, hogy a rossz körülmények miatt sokan haltak meg az építkezéseken. A brit The Guardian egy évvel ezelőtti tényfeltáró riportja szerint a nagykövetségek és a vendégmunkásokat nyilvántartó nemzeti irodák adatait felhasználva arra jutott, hogy 2010 és 2020 között 6500 indiai, bangladesi, pakisztáni, nepáli és Srí Lanka-i halt meg Katarban. A szerző hozzátette, ugyan bizonyítani nem lehet, de ezen elhunytak túlnyomó többsége a világbajnoksághoz köthető építkezéseken vesztette életét. Az indiai kormány egyébként korábban ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy évi 250 haláleset egy 500 ezres munkáspopulációban nem ördögtől való adat. (Legalábbis nekik nem az – a szerk.)

Katar folyamatosan visszautasította a vádakat, 2020 őszére pedig elvileg megszüntették a kafalarendszert, és bevezettek egy 1000 riálos (körülbelül 90 000 forint) havi minimálbért is, amihez 300 riálos élelmezési és 500 riálos lakhatási támogatás is jár, ha azt nem biztosítja automatikusan a munkáltató.

A sorsolás előtt az előkészületekért felelős katari szervezet vezetője ugyancsak a bérek fejlődéséről és a munkakörülmények javulásáról beszélt, egyúttal visszautasította az erre vonatkozó megjegyzéseket. „A világbajnokság legfontosabb öröksége az lesz, hogy korrigálja azokat az előítéleteket, amelyek az arab világra a konfliktusok vidékeként tekintenek” – jelentette ki Haszán al-Tavadi, hozzátéve, hogy a nemzetközi szakszervezetek is elismerték a munkavállalói jogok fejlesztését.

 

 

Ami a csoportbeosztást illeti, 29 hely kelt el eddig, a maradék három sorsa pótselejtezőn dől majd el. A D csoportba Franciaország, Dánia és Tunézia mellé még a Costa Rica–Új-Zéland, míg az E csoportba Spanyolország, Németország és Japán mellé az Arab Emirátusok–Ausztrália–Peru-sorozat győztese kerül be. Az utolsó európai kvóta sorsa igen problematikus, ugyanis a párharcokban még Ukrajna is érdekelt. Az orosz invázió miatt a Skócia elleni meccsüket júniusra halasztották, ugyanakkor az ukrán szövetségi kapitány, Olekszandr Petrakov arról beszélt, hogy amíg a háború tart, nem képesek a mérkőzésre koncentrálni, így nem tudja, mi lesz júniusban. A párharc győztesének egyébként még egy fordulót kell játszania Wales válogatottjával a kijutásért, hogy aztán a B jelű kvartettbe kerülhessen valamelyikük Anglia, az Egyesült Államok és Irán mellé.

Közben a futballtársadalom már előre is tekint, a következő, 2026-os világbajnokság ugyanis több újítást is hoz. Először rendez majd közösen három ország világbajnokságot (Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó), és a jelenlegi 32 helyett 48 csapat vehet részt a tornán 16 háromcsapatos csoportba sorsolva.

Európai szemmel nézve a bővítés nagy vesztese ismét egyértelműen az öreg kontinens, pedig a világ topligái és a játékosok krémje Európában játszik. És ez a tendencia, vagyis az európai országok visszaszorítása régóta tart. Az 1978-as argentin világbajnokságig tartó 16 csapatos lebonyolítási rendszerben legtöbbször 10 európai csapat vehetett részt. Az azt követő három 24 csapatos tornán (1982 Spanyolország, 1986 Mexikó és 1990 Olaszország) 14, míg az 1994-es amerikain 13 európai ország válogatottja szerepelt. Az 1998-as francia vb-től kezdve – amikor 32-re növelték a létszámot – pedig 13–15 európai ország játszhatott attól függően, hol rendezték az adott eseményt. Ha Európában, akkor a rendező jogán eggyel több európai csapat vehetett részt. Katarban 13 európai nemzet lehet ott. Ez a létszám 2026-ban mindössze hárommal emelkedik. Közben Ázsia 4, Afrika 5, Észak- és Közép-Amerika 3, Dél-Amerika 2, míg Óceánia egy pluszhelyet kap a 48 csapatból. Külön érdekes, hogy Dél-Amerika 10 országából 6 biztos vb-résztvevő.

Csak hogy lássuk, milyen súlyosan torzulnak így az erőviszonyok: a FIFA jelenlegi világranglistájának első 48 helyezettje között 26 európai, 7 dél-amerikai, 7 afrikai, 4 észak- és közép-amerikai, 3 ázsiai és 1 óceániai válogatott van.

E trendeket figyelembe véve nehezebb lehet megnyerni egy 24 csapatos Európa-bajnokságot, mint egy 48-as vb-t. Arról nem beszélve, hogy ez el is idegenítheti az öreg kontinens szurkolóit a világbajnokságoktól, hiszen miközben erős, patinás válogatottak (lásd a regnáló Európa-bajnok Olaszország) nem jutnak ki a vb-re, addig más kontinensekről a kötelező kvóták miatt sokkal gyengébbek igen, amire a lelkes szurkolókon kívül egyre kevesebben lehetnek kíváncsiak.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/15. számában jelent meg április 8-án.