Szomszédunkban kitört a háború. Ez az első, Magyarországot közvetlen közelről érintő katonai konfliktus, amely már az online híripar és vele a mindent elöntő dezinformáció korszakában zajlik – a délszláv háborúkat övező médiakörnyezet össze sem hasonlítható a mostanival. Mindannyiunk tudata az okostelefon képernyőjén futó hírfolyamokra gravitál, érthető szorongásunkat csak súlyosbítják az egymásnak ellentmondó jóslatok és értelmezések.

Viselkedésünk a háború napjaiban – amit nem láttunk jönni, s ami tőlünk alig kétezer kilométernyire zajlik – tökéletesen érthető. Mégis lehet, hogy hibás, különösen, ha a pénzügyeinket is átengedjük az érzelmeinknek. Egy új könyv arra tesz kísérletet, hogy segítsen a hideg racionalitás mentén értékelni a világ geopolitikai folyamatait, és azokhoz igazítani a személyes vagyonunkról való gondolkodást.

Szerzőnk, Marko Papic a kaliforniai óceánparton működő „alternatív befektetési tanácsadó”, a Clocktower Group vezetője, korábban a magyar származású elemző, George Friedman mentoráltja volt. Szerbiában látta meg a napvilágot, élt Irakban, Jordániában, Svájcban és Csehországban is. Meggyőződése, hogy az egyes világpolitikai események fölötti aggodalomnak túl nagy, a hosszú távú trendek megértésének – a geopolitikai kontextusnak – pedig túl kicsi szerepet juttatunk a jövőhöz kapcsolódó várakozásaink kialakításakor. A második világháború óta nagyon kevés egyszeri esemény gyakorolt valóban hosszú távú hatást a piacokra – ideértve 2001. szeptember 11-ét és vélhetően a covidjárványt is –, s közben képességünk a tartós folyamatok felismerésére az információs viharban jelentősen megkopott.

Papic befektetőknek ajánlott logikája három pillérre épül. Az első a materialista dialektika, a folyamatokat korlátozó keretek, körülmények számbavétele. A második pillér a diagnoszticitás, a kész elemzői értékelések helyett a jó minőségű adatok felkutatására és értékelésére való összpontosítás. A harmadik a személy kontra helyzet dichotómia, az a szociálpszichológiai megközelítés, amely szerint a személyiség helyett a kontextus határozza meg az emberi viselkedést.

Ideje tehát visszafogni azon ref­lexünket, hogy az újságok szalagcímei vagy a politikai kapcsolatokra hivatkozó elemzők és ismerősök útmutatásai alapján alakítsuk ki a befektetéseinkre vonatkozó stratégiánkat. A jövőt nem a politikai döntéshozók szándékai, hanem az előttük álló korlátok határozzák meg – amelyek ismerhetők és legtöbbször mérhetők is. Ezek a korlátok nem változnak olyan dinamikusan, mint azt az események alapján hihetnénk. Nem a politikai döntéshozók véleménye fontos, hanem az alkalmazkodásra való képességük – a trendek forrása ugyanis nem a vezető, hanem a vele szembeni elvárások változásai. „A fejlett világ választói preferenciái például a piacvezérelt, laissez-faire keretből egyre inkább az intervencionista politika felé mozdulnak el.” Még Kínában is ez a helyzet: a medián szavazó ottani megfelelője a növekvő középosztály, amely ma már a lakosság több mint ötven százalékát teszi ki. „A fő prioritás a gazdasági növekedés biztosítása számukra, mert ez Peking korlátja bármiféle cselekvés előtt. Ami akadályozza Kínát abban, hogy a középosztályt ellássa – beleértve az Egyesült Államokkal való versengést is –, csak a második helyen állhat.”

A geopolitikára úgy kell tekintenünk, mint az élelmiszerre. Naponta csak meghatározott bevitel ajánlott, és távolról sem mindegy, milyen tápanyagértékkel.

Marko Papic: Geopolitical Alpha. An Investment Framework for Predicting the Future. Wiley, 2020ű

 A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója.