Szemétsör

A kraft (vagyis minőségi, évekig eltartható kézműves) sörök világában ma már hovatovább az a szokatlan, ha a malátából erjesztett ital receptjében nincs valami szokatlan hozzávaló. A meghökkentően egyedi íz- vagy aromajegyeket például olyan különlegességekkel igyekeznek kiváltani, mint a kávébab, a csokoládé, a vaníliafagylalt, a fánk, a homár, az osztriga, a háztartási keksz, a pizza, a kecskeagyvelő vagy a tintahal tintája. Arra azonban még a legfanatikusabb kraftsör-rajongók is felkapták a fejüket, amikor tavaly nyáron egy kis finn főzde bejelentette, hogy különféle hulladékokból és vadlúdürülékből készít imperial stoutot. Ezt a közepesen keserű fekete sörfajtát eredetileg Nagy Katalin cárnő számára főzték a XVIII. századi Londonban, és azért lett olyan magas az alkoholfoka (7–12 százalék), hogy kibírja a tengeri utat a brit fővárosból Szentpétervárig.

A 2015-ben Lahtiban alapított Ant Brew kézművesfőzdében gyártani kezdett új sörbe persze nem kevernek madárürüléket: a fekáliát arra használják, hogy a segítségével füstöljék és szárítsák a végtermékhez szükséges malátát. De a vadludakkal való riogatás mégsem pusztán blikkfangos reklámfogás volt (bár a nemzetközi szaksajtóban kétségkívül nagyot ment a hír), vagy ha mégis, akkor sem a székleten volt a hangsúly. Lahti vezetése ugyanis szeretett volna valami eredetivel előrukkolni, amikor tavaly az Európa zöld fővárosa címet viselte, ezért megbízta az Ant Brew-t, hogy készítsenek egy olyan sört, ami a körkörös gazdaságot szimbolizálja.

Így született meg a Wasted Potential (nagyjából: kihagyott, elfecsérelt lehetőség) nevű sorozat, aminek egyes tagjai a környezettudatosság jegyében valamiképpen mind újrahasznosítanak szemétnek gondolt szerves anyagokat. Ezekbe a helyi szupermarketek élelmiszer-hulladéka (például narancshéj vagy száraz kenyér) éppúgy beletartozik, mint útszéli gyomnövények, zuzmók vagy az ominózus lúdürülék. Természetesen semmit sem dobnak csak úgy a főzőüstökbe, mindent kezelnek, tisztítanak, mielőtt a frissítő fekete nedűvel kapcsolatba kerülne. Ami pedig a madarak székletét illeti, azzal, hogy a cég munkatársai összeszedik a parkokat igen nagy mennyiségben beterítő bogyókat, nemcsak a sörfőzde jár jól, hanem a piknikezni (és békésen sörözni) vágyó városlakók is.

A Wasted Potentialbe mára tízféle sör tartozik, olyan fantázianevekkel, mint Kukabúvár, Vadkupac vagy Füves hipszter. A szortiment ugyanakkor a 120 ezres város zöldszemléletének jelképévé is vált. Lahti már tavaly 99 százalékban feldolgozta a településen keletkezett háztartási hulladékot, 2050-re pedig teljesen szemétmentes várossá akar válni. A sörök ebben a folyamatban az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem jelképei.

Az Ant Brew cégként és baráti társaságként is funkcionáló kis kollektívája számára egyébként nem csupán egynyári gondolat volt a környezettudatosság. Idén tavasszal egy újabb itallal „üzentek”. Ezúttal egy „halas” sörrel rukkoltak ki, amihez szárított süllők úszóhólyagját használják. A Finnországban ételként nem fogyasztott halfajtának Lahtiban azért van különleges akusztikája, mert a városhoz tartozó Vesijärvi tó vize az 1970-es években még erősen szennyezett volt. Akkor ez a süllő volt az egyetlen hal, amely fenn tudott maradni a piszkos, algákkal fertőzött tóban. Mára újra megtisztult a Vesijärvi, visszatelepedtek bele a különféle élőlények, a parton sorakozó vendéglők pedig ismét felszolgálhatnak helyben horgászott halakat – akár a halas sör mellé.