Éledező fesztiválvilág
Minden újrakezdés nehéz
Az éledező fesztiválvilágban a szervezők egyik legnagyobb kihívása, hogy magukat is újjá kell szervezniük.
Rég nem látott ismerősök újbóli találkozása jár olyan izgalommal, mint amilyet a fesztiválszervezők éreznek ezekben a hetekben. „Eljönnek-e egyáltalán? Még mindig szórakoztatónak találnak?” – tehetik fel a kérdést a vendégeikre gondolva, de az elmúlt három évben annyira felfordult a világ ebben a szektorban, hogy talán maguk a szervezőcégek sem ismernek magukra. A bevételek két évvel ezelőtti nullára zuhanását kényszerű leépítések követték, a magyar fesztiválok a belsős alkalmazottak akár 50–80 százalékától is megváltak, és mire újrakezdték volna az ipart, sokan közülük már olyan messze jártak a buliszervező szakmától, hogy vissza se néznek.
A magyar fesztiválok próbáltak ugyan a karanténidőszakban valamilyen szektorális segítséget kérni az államtól, de nem kaptak, ahogyan az sem látszik valószínűnek, hogy a most felvetett áfacsökkentési javaslatukat meghallgatnák. A HVG által megkérdezett szakmabeliek olyan könnyítésről sem tudtak beszámolni, hogy a helyszínül szolgáló települések önkormányzatai adtak volna valamiféle kedvezményt a területfoglalási díjból a rendesen megtépázott fesztiváloknak. De legalább a korábbi szerződéseket megújították.
Ha megnézzük a fesztiválok idei jegyáremelését, az nem tűnik látványosan nagynak, különösen nem egy zöldség-gyümölcs áruséhoz képest. A Művészetek Völgye az idén nem emelt árat 2021-hez képest – e rendezvény gazdái azon kevesek közé tartoztak, akik nemcsak tavaly, de még 2020-ban is belevágtak a rendezésbe –, a Szigeten pedig 10-12 százalékkal drágábbak a napijegyek, mint három éve, bár a heti bérlet ára ennél meredekebben nőtt, és most csak hat napra szól. A kisebb és olcsóbb könnyűzenei fesztiválok belépődíja viszont az elmúlt három-négy év alatt nagyobb arányban nőtt, akár duplájára is emelkedhetett.
A dolgozók és a vendéglősök egy része eltűnt
Miközben úgy tűnik, hogy a sztárfellépők gázsija az idén nem folytatta a Covid előtti idők félelmetes emelkedését, a jöttüket kísérő egyéb kiadások – az utaztatás, a catering, a zenészeknek és stábjuknak foglalt szállások – mind drágultak. És ugyanez mondható el a fesztiválokon szolgálatot teljesítő több ezer dolgozóról, a biztonsági őrökről, takarítókról, színpadi munkásokról. Az infláció, a forintgyengülés és a bérek emelkedése együtt röpíti a magasba a költségeket.
Csak nehézségeink vannak – mondja Tóth Tibor, a több hazai fesztivál infrastruktúrájának összerakásáért felelős Tranz-Org Kft. vezetője; ez az a cég, amely a szaniterektől kezdve a színpadi állványzatokon át a műanyag járólapokig bezárólag felépíti a fesztiválhelyszíneket, sok esetben bel- vagy külföldről bérelt eszközökből. „Naponta szembesülünk azzal, hogy a megszokott beszállítóink bezártak, nyugdíjba mentek, felszámolták őket. Aztán kiderül, hogy nincs munkaerő, vagy sokkal drágább. Továbbá nincs nyersanyag, csak drágábban és távolabb, így a szállítása annyira megemelné az árát, hogy úgy már egyik fesztivál sem fogja kibérelni” – sorolja Tóth Tibor, aki szerint a fesztiválok újraindítása közben is azt tapasztalták, amit az egész gazdaságban az elmúlt másfél évben: csak az biztos, hogy semmi nem biztos. A Sziget és a Művészetek Völgye szervezői mindenesetre ígérik, az effajta nehézségek ellenére egy program sem marad el.
Sok vendéglátós 2019 óta leépítette a fesztiválokra kitelepülő ágát, vagy irányt váltott, de kézművesek is mentek tönkre a pandémia alatt – mondja Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye szervezője. Ezzel együtt annak örül, hogy a Kapolcsra és környékére érkező vendéglátósok és boltosok számát így is sikerült feltölteni. Hasonló tendenciákról számoltak be a Szigetnél is, ahol a 100-120 vendéglátó egység 60-70 százalékát olyan vállalkozók üzemeltetik, akikkel előtte nem dolgoztak a Hajógyári-szigeten. Igaz, itt a kicserélődés egybeesett a szervezők azon tervével, hogy megújítsák a fesztivál street food kínálatát.
Mindehhez jött tehát az, hogy az elmúlt két évben a színpad-, hang- és fénytechnikai beszállítók mellett a rendezvényszervezők közül is sokan választottak más foglalkozást – volt, aki projektmenedzser lett, más Covid-teszt-állomást kezdett működtetni. „Rájöttek, hogy úgy is lehet élni, ha az ember reggel elmegy a munkába, és este hazajön” – mondja róluk a Tranz-Org vezetője, az infrastruktúrát építő cég pedig eközben maga is elkezdett másfelé kacsingatni: sok szakemberhez hasonlóan a mindenkit felszívó és jó megélhetést kínáló építőiparban próbálták ki magukat. A pályaelhagyás már olyan mértékű, hogy a Magyar Turisztikai Program Alapítvány ösztöndíjprogramot hirdetett: szeptembertől a tervek szerint több mint száz embert képeznek ki színpadi munkásnak, technikusnak, szervezőnek.
A Covid miatti lezárások időszaka egészen meglepő területeken is rajta hagyta a nyomát. „Az országban egy ponton elfogytak a bérelhető konténerek csakúgy, mint a lakókocsik, amikből sokat használunk a backstage-ekben. Utóbbiak kifejezetten a megváltozott nyaralási szokások miatt váltak hiánycikké” – magyarázza Tóth Tibor. De szűkösebb a géppark, kevesebb a hozzáférhető furgon és teherautó is, amikkel dolgoznak, a WC-k, zuhanyzók, állványzatok szállítása a benzinár megugrása miatt vált időnként tervezhetetlenül drágává, a színpadok felállítása-lebontása pedig az ezekhez használt daruk és munkagépek bérleti díjának emelkedése miatt.
A vendégek és a tulajdonosok elvárása persze az, hogy mintha mi se történt volna, jól szervezett szolgáltatásokkal, zökkenőmentesen induljon újra minden. Pedig ez a szezon – ahogyan arra a Sziget szervezőirodáját vezető Kádár Tamás felhívja a figyelmet – még sokkal inkább tekinthető a Covid-időszak lezárásának, mint az igazi újraindulásnak. Egyrészt az olyan tovagyűrűző hatások miatt, mint amilyen a jegyvásárlási döntés halogatása: miközben a szervezők éppen a vendégektől várnak mielőbbi megerősítést, hogy jönni fognak, az elmúlt két évben elmaradt bulikból okulva sokan közülük elővétel helyett az utolsó pillanatra hagyják a jegyek beszerzését. Másrészt a jelenlegi nyári programdömping – az, hogy minden hétre jut egy világsztár a budapesti arénakoncerteken – inkább a Covid miatt elmaradt koncertek pótlása. Félő, hogy a magyarhoz hasonló piacon ez hosszabb távon nem volna fenntartható. Ez is belejátszhatott abba, hogy a szezont hagyományosan megnyitó Volt Fesztivál a korábbiaknál kevesebb vendéget mozgatott meg. Az elsősorban a magyarokra fókuszáló soproni rendezvénysorozat szerepét át kell gondolni – ezt jelezheti az is, hogy pár nappal az indulás előtt lemondott posztjáról a két alapító-szervező, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert.
Van olyan pénzügyi vállalat, amely az idén búcsút intett a Szigetnek
Azt még túl korai megítélni, mondják a HVG-nek nyilatkozó szervezők, hogy például az újabb különadóknak milyen hatásuk lesz a szponzorvállalatok marketingbüdzséjére és így arra, hogy kitartanak-e egy-egy fesztivál támogatásánál, hiszen az idei szezonra szóló szerződések már régen megköttettek. Máris van azonban olyan pénzügyi vállalat, amely az idén búcsút intett a Szigetnek, miután az Oroszország elleni szankciók miatt egyszerre odalett egy óriási piaca.
A jegyárak nem emelhetők az égig, így viszont a minden irányban elszabadulni akaró költségeket muszáj megfogniuk a szervezőknek. A Sziget-hét hatnaposra rövidítése, valamint a Balaton Sound négynaposra kurtítása csak egyike az ilyen lépéseknek, bár ez is komoly megtakarítást jelent bérköltségben, az infrastruktúra bérleti díjában és működtetési költségeiben. „Mindenesetre – mondja Oszkó-Jakab Natália – mi nem idén hoztuk el a legdrágább, kockázatosan megtérülő produkciókat.” „Apróságnak tűnik, de a Sziget léptékeit tekintve komoly tétel, hogy a kiszolgálószemélyzet komfortfokozatát alacsonyabbra vettük, vagyis az idén olcsóbb eszközöket bérelünk a kint dolgozóknak” – teszi hozzá Kádár Tamás. És azoknak az időknek is vége, amikor minden akkreditált vendég a VIP-ben lógott, ezért a lehetőségért már külön tízezreket kell fizetniük a bérleteseknek.