Disznófeltámadás

Molnár

Nem, a kutatók nem hozták vissza a halálból a disznókat, vagy legalább is nem úgy. Viszont kétségtelen, hogy egy különleges kezelés révén bizonyos
életfunkciókat képesek voltak viszszaállítani az egy órán keresztül halott
sertések szerveiben és szöveteiben. Bár az eredménynek egyelŌre nincsen orvosi jelentősége, hosszú távon felvetheti, hogy a halál jelenleg használatos definíciója tartható-e, és tényleg véglegességet jelet-e a halál állapota.

Az amerikai Yale Egyetem kutatói ellátogattak egy connecticuti sertésfarmra, és vásároltak né- hány disznót. Az állatokat azon
ban nem a konvencionális módon tervez ék használni (sonkának, szalonnának, kolbásznak), hanem három napon keresztül megfigyelték, majd elaltatták őket. Amikor már mélyen aludtak (tehát nem éreztek fájdalmat, nem szenvedtek), ára mütéssel leállították a szívüket. Egy órán keresztül hagyták őket halottnak lenni, majd lélegeztetőgépre helyezték őket, és újraindították altatásukat is. Az állatok egy részének a kutatók által kifejlesztett, vért és még egy tucatnyi egyéb hatóanyagot (például véralvadásgátlót) tartalmazó oldatot adtak – amit OrganExnek neveznek –, a többieket nem kezelték sehogyan, illetve voltak olyan disznók is, amelyeket úgynevezett műtüdőre (ecmo-készülék re) helyeztek. Ez utóbbi olyan berende zés, amely ellátja a tüdő funkcióját, vagyis oxigén- és szén-dioxid-cserét végez a vér és a külvilág között. Például a végstádiumú covidbetegeknél alkalmazzák, utolsó szalmaszálként. Az elkövetkező órákban az OrganExszel kezelt disznók varázslatos módon elkezdtek életjeleket mutatni. Újraindult a keringésük, a szívük részlegesen újra dobogni kezdett, és a májuk, illetve a veséjük is működni kezdett újra. Ugyanez a kutatócsoport három évvel ezelőtt már elvégzett egy hasonló kísérletet, akkor a halott disznók agyát sikerült beindítaniuk. Ez alkalommal agyi aktivitást nem tapasztaltak, viszont az oldattal kezelt disznók önkén telen mozdulatokat is tettek (de ezek az izom-összehúzódások valószínűleg nem az agyból, hanem inkább a gerincvelőből érkező parancsok következtében indultak be). Tehát nem lehet kijelenteni, hogy új
ból életre keltek volna az egy órával korábban halottnak nyilvánított – leállított szívű és agyi aktivitást nem mutató – disznók,
de számos létfontosságú szervük sejtjei az életre hasonlító aktivitást kezdett mutatni.

Eldönthetetlen definíciós kérdés, hogy ezt az állapotot életnek vagy halálnak tekintjük-e, de egyértelműen a halálhoz áll közelebb. Ugyanakkor mégsem teljesen lett halott a disznók szervezete, hiszen testük számos szövete úgy működött, mintha élnének. Ez egészen csodálatos, hiszen eddig azt hittük, hogy a szív (és ezzel együtt a keringés) leállása miatt ki alakuló oxigénhiány már néhány percen belül végzetes lebontófolyamatokat indít el a szervezet összes sejtjében. Az oxi géntől megfosztott sejtek önnön anyagaik
feláldozásával próbálnak éltető oxigénhez jutni, de ezzel csak végérvényesen lerombolják saját struktúráikat, a szervezet szövetei pedig óhatatlanul tökéletesen működésképtelenné válnak. Vagy legalábbis ezt gondoltuk eddig, és például ezért kellett a halál beállta után azonnal kiemelni az átültethető szerveket az elhunytból.

A Yale Nedan Sestan idegtudós által vezetett kutatói most viszont azt látták, hogy hiába volt a disznó egy órán keresztül teljesen halott, kezeléssel újraindítható volt szervei anyagcseréje is. A máj albuminfehérjét kezdett termelni, és az összes szerv reagált a kívülről adagolt glükózra (vagyis szőlőcukorra), ami arra utal, hogy a sejtjeikben beindultak az energiatermelő folyamatok. Az OrganEx hatása genetikai szintenis megnyilvánult. Az oldattal kezelt halott disznók sejtjeiben aktívabbak voltak a lét fenntartásért, illetve a sejtstruktúra helyreállításáért felelős sejtek, mint azokban a halott állatokban, amelyeket nem kezeltek.

A kutatók nagyon óvatosak az eredményeik konklúzióinak levonásakor, de a Nature által megkérdezett független tudósok úgy vélik, hogy ha az eredményeket meglehet majd a jövőben ismételni az emberben is, annak messzemenő hatása lehet a gyógyászatra, talán ugyanolyan fontos lehet, mint az újraélesztő technikák vagy a lélegeztetőgépek kifejlesztése (amelyek kel meg lehet akadályozni vagy vissza lehet fordítani a máskülönben bekövetkező halált). Felmerülhet lehetőségként, hogy egyszer majd a jövőben az elhunyt betegek szervezetében ezt, vagy egy hasonló oldatot keringtetve „frissen” lehet tartani a szöveteiket a szervátültetéshez, vagy akár ténylegesen is fel lehet támasztani az ideiglenesen meghalt embereket. Ám ez jelen pillanatban inkább spekuláció, mint tényekkel alátámasztott jogos remény.

A kezelés szervátültetésben játszott szerepe sokkal reálisabb lehet. Napról nap ra rengeteg ember azért hal meg a világon, mert nem állnak rendelkezésre megfelelő szervek. Ennek oka sokszor az, hogy hiába halt meg egy alkalmas donor, nem sike rül megszervezni időben az átültetést, így a szerv tönkremegy. Ezt a problémát egyes kutatók disznókból származó szervek módosításával és beültetésével próbálják orvosolni (ahogy lapunk is írt erről nem régiben), de most ezzel az ugyancsak sertések közreműködésével végzett kísérlettel új remény is feltűnt a messzi látóhatáron. Hiba lenne azonban a jelenleg is szervre váró betegeket azzal ámítani, hogy ebből az elkövetkező évtizedekben klinikailag is alkalmazható „újraélesztő” módszer lehet.

A felfedezés etikai vonatkozásai azon ban nagyon is azonnaliak, ugyanis megkérdőjelezik azt, hogy amit megmásíthatatlan halálnak gondoltunk eddig, az vajon
tényleg visszafordíthatatlan állapot-e. Bár ebben a kísérletben nem sikerült agyi aktivitást kicsikarni a disznókból, egy korábbi kísérletben már erre is volt példa, illetve nem lehet kizárni, hogy a jövőben a kezelés fejlesztésével erre is lehetőség nyílik. Ez pedig azt jelentené, hogy sem a szív leállása, sem az agyi aktivitás megszűnése nem jelenti feltétlenül azt, hogy a halott beteg nem lehet-e később jobban (bármennyire is furcsa ezt leírni).

A kutatók nem tudják, hogy most miért nem volt agyi aktivitás, talán túl hideg volt az oldat, vagy az alkalmazott altatószer
blokkolta az idegsejteket. Jelenleg képtelenség megmondani, hogy egy később feltámasztott állat mennyit őrizhet meg az emlékeiből, ugyanaz a személyiség marad-e, ami volt előző életében. Az már most is nagyon valószínűnek tűnik, hogy az eddigi elképzelésekkel szemben a halál nem egy pillanat műve, inkább folyamat. Tehát a „halál beálltának pillanata” értelmetlen. A különböző sejtek, szervek és emberek más-más ütemben halnak meg. Ha ennek egyszer lesz orvosi relevanciája is, akkor a halál jogi definícióját is újra kell majd alkotni.