Az elmúlt napokban több okból is címlapokra került a magyarok kedvenc körete: a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderült, hogy az utóbbi időben a burgonya a legjobban dráguló termék a boltokban, majdnem harmadával kerül többe, mint egy éve. Sőt, idén további 25–30 százalékos drágulásra számítanak a termelők a kötelező minimálbér-emelés és a megugró energiaárak miatt. Ennek ellenére a kormány nem „jóárasította” a krumplit a hatósági árstop keretében, pedig az alacsony keresetűek étkezésében kiemelten fontos szerepet játszik. Egy átlagos magyar család is havonta csaknem hat kilót, több mint kétszer annyit vásárol belőle, mint például a három hónapos árrögzítés alá vont cukorból.
A dráguláshoz hozzájárul, hogy a tavalyi kedvezőtlen időjárás miatt az átlagosnál 20 százalékkal kevesebb burgonya termett Európában, és ilyenkor a magyar árakat igazából már a nyugat-európai határozza meg, mert importra szorulunk belőle. Hosszú évek óta nem vagyunk önellátók ebből a termékből: valaha 3 millió tonna burgonya termett egy évben hazánkban, 2020-ban azonban már csak 270 ezer tonna.
A termőterület pedig tovább zsugorodik, a hivatalos adatok szerint 2019- ben még több mint 13 ezer, tavaly már csak kevesebb mint 9 ezer hektáron ültettek étkezési burgonyát. Ugyanakkor Európa nyugati felében másfélszer–kétszer több burgonya termelhető egy hektáron, mint nálunk. Mostanra ezért a hazai fogyasztás közel felét import burgonyával kell fedezni, és szokás szerint tél elejére, de legkésőbb tavaszra ellepik a boltokat a francia, szlovák vagy holland termékek.
A Budapesti Nagybani Piacon januárban csak import burgonyára adtak árat, az I. osztályú termék kilójának ára 170 és 230 forint között mozgott. A boltokban már kilónként 300 forint körüli árakkal találkozunk, de akad olyan sárga burgonya, amelyet már most 400 forintért kínálnak. Az Auchanban a minap szinte csak francia krumplit találtunk 300 forint körüli kilónkénti áron, a Sparban még lehetett venni magyar terméket is, kilogrammonként 299 forintért. Emlékeztetőül: 2019-ben ugyancsak drága volt a krumpli, de csak tavaszra érte el az ára a kilónkénti 300–450 forintot az üzletekben.
Annak, hogy miért szorult vissza ennyire a hazai burgonyatermesztés, több oka van. – Mára teljesen egyértelművé vált, hogy vírusfogékony fajtákkal, hazai ökológiai körülmények között és a rendelkezésre álló technológiai színvonalon nem tudnak a termelőink az importtal szemben versenyképes önköltségű és minőségű étkezési burgonyát előállítani – nyilatkozta Polgár Zsolt, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Burgonyakutató Állomásának vezetője és első számú nemesítője a Burgonya Világ című szaklapnak még decemberben. A szakember úgy látja, hogy át kell állni a többször is visszaültethető rezisztens fajtákra, de jelentős technológiai fejlesztésekre is szükség van az öntözés és a tárolás terén.
Szűcs Attila, a Burgonya Terméktanács étkezésiburgonya-szekciójának tagja azt is kiemelte, hogy a tavalyi 40 fokos nyári hőség és a hőhullámok sem kedveztek a termelőknek. – A termésátlag valóban alacsonyabb, mert a klímaváltozással egyre kedvezőtlenebbé válnak a körülmények a burgonyatermesztéshez. Igazából nem a meleggel van gond, hanem a légköri aszállyal, vagyis azzal, hogy nyáron időnként annyira száraz a levegő, hogy egyre nehezebben él meg ez a növény az éghajlatunkon. Így kisebbek lesznek a gumók is, amelyeket nehezebb értékesíteni. Mert az emberek vagy a kifejezetten aprót (korai burgonyaként) keresik, vagy a nagyon nagyot. Pedig sok esetben a kisebb gumók jobb ízűek, mint a nagyok – fejtegette lapunknak Szabó Elemér, a Magyar Gasztronómiai Egyesület tagja, az A fickó a fakanállal blog szerzője. Az emberekben rossz beidegződésként él az, hogy elég, ha a krumpli olcsó és laktató, és sokszor ehhez alkalmazkodnak a termelők is, nehéz tisztes hazai minőséget találni. – Így aztán sokszor előfordul, hogy a magyar gazdálkodó el sem tudja adni a termését az üzletláncoknak, amelyek inkább külföldről hozzák be a jobb minőségű krumplit.
– Pedig van kifejezetten jó minőségű és jó ízű magyar burgonya, több is – hívja fel a figyelmet Szabó Elemér. Ilyen például a kerek, belül hófehér keszthelyi nemesítésű hópehely vagy például a rózsaszín héjszínű démon fajta, de velük csak elvétve találkozhatunk a boltokban vagy a piacokon. A hazai burgonyák közül leginkább a balatoni rózsával, a maestróval és az agriával találkozhat a vásárló, de sokszor nem is tud róla, mit vesz, mert az árusok ki sem írják a burgonyafajta nevét, vagy maguk sem tudják, mit árulnak.
Sajnos a hazai nem mindig jelent minőséget, probléma az is, hogy egy igazán jó ízű krumpli termesztése, tárolása legtöbbször igen költséges, a magyar családok jó részének viszont vagy nincs akkora jövedelme, hogy például ezer forintot adjon ki egy kiló burgonyáért, vagy nem is igényli a minőséget. A különlegességekre persze akad vevő, a Lidlben kapható francia lila (vitelotte) krumplit ennyiért is megveszik.
A gourmet burgonyáknak azonban még csak szűk hazai közönségük van, sokszor el sem jutnak a piacokra vagy boltokba, csak az éttermeknek szállítják őket. Idetartoznak például bizonyos francia fajták (pl. ratte, amandine, charlotte), és idesorolhatjuk a perui származású, Skóciában európai éghajlatra nemesített mayan fajtákat, mint a twilight, a gold, a trixie vagy a queen, de ezeket itthon senki sem termeszti. Az Andok lábánál egész évben ugyanolyan a klíma, így csak ott tudják szinte folyamatosan termeszteni a rövid csíranyugalmú, őshonos, jóízű fajtákat. – Fontos lenne, hogy az emberek megismerjék, éppen milyen krumplit vesznek, de sajnos nem jellemző, hogy kiírják a kereskedők a nevet, netán azt is, hogy mire lehet, és mire nem ajánlatos használni a krumplit – vélekedett Szabó Elemér.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/5. számában jelent meg január 28-án.