Egy álörökösnő igaz története
A semmiből jött
Senkit sem ismert az amerikai felső körökben, pénze és lenyűgöző diplomája sem volt, mégis megkopasztotta a New York-i elitet az orosz származású Anna Sorokin, akinek igaz történetéről Az örökösnő álarca mögött címmel a Netflix készített minisorozatot.
Matalin Dóra
„Ennek a narratívának a népszerűsítése, egy szociopata, narcisztikus, elítélt bűnöző ünneplése helytelen” – így nyilatkozott a csalásért, szélhámosságért elítélt Anna Sorokin (születési nevén Anna Szorokina) egyik áldozata, Rachel DeLoache Williams egykori munkaadójának, a Vanity Fairnek. Az amerikai magazinnál 2019-ig képszerkesztő Williams a Netflix nemrég bemutatott, Az örökösnő álarca mögött (Inventing Anna) című sorozatát kritizálta ilyen hevesen. A kilencrészes film Sorokin igaz történetét mutatja be, aki Anna Delvey álnéven, magát német örökösnőnek hazudva csalt ki dollárszázezreket a New York-i felső tízezer tagjaitól 2013 és 2017 között. A kritikák ellenére a műsor rendkívül népszerű: az Egyesült Államokban ugyanúgy, mint Magyarországon is vezeti a Netflix legnézettebb tartalmainak listáját. Williams szerint a széria készítője, Shonda Rhimes – aki A Bridgerton családdal hatalmas sikert aratott – „különleges, sőt inspiráló személynek” állítja be a börtönből tavaly szabadult, és még mindig csak 31 éves Sorokint.
Williams szavait árnyalja, hogy korábban könyvet írt barátságáról Sorokinnal, és arról, hogy az álörökösnő hogyan károsította meg közel 70 ezer dollárral. Sorokin marokkói luxusnyaralásra hívta a barátait, de a hitelkártyáit fedezet híján nem tudta használni, így Williams fizette ki a számlát munkahelye, a Vanity Fair céges kártyájával. Amikor visszakérte a pénzt, Sorokin nem fizetett. Williams mégis jól járt: a My Friend Anna: The True Story of a Fake Heiress of New York City (Barátom, Anna: Egy álörökösnő igaz története) című könyvéért 300 ezer dollárt kapott a kiadótól, és további 35 ezer dollárt az HBO-tól, amely azt tervezte, hogy adaptálja a könyvet. A Netflix gyorsabb volt, így érthető, hogy Williams nem szíveli a sorozatot.
Az örökösnő álarca mögött fontos szereplője Sorokin (Julia Garner) mellett az az újságíró, aki először írt a bűnügyről. A sorozatban más néven szereplő Jessica Pressler 2018-ban számolt be a csalássorozatról, amelyben a Williams megkárosításához hasonló történetek csak morzsák voltak. A legmeglepőbb, hogy a huszonéves, kapcsolatok, pénz, iskolai végzettség nélkül New Yorkba érkezett nő majdnem elérte, hogy neves bankok és befektetők 40 millió dollárt kölcsönözzenek neki társasági és művészeti központja, a saját magáról elnevezett Anna Delvey Foundation létrehozásához. Nem voltak gátlásai: egyszer még magánrepülőt is lopott, mert stílusosan akart megérkezni Warren Buffettnek, a világ egyik leggazdagabb emberének üzleti konferenciájára.
nem voltak gátlásai: egyszer még magánrepülőt is lopott
Ahogy Pressler a cikkében megjegyezte, Sorokin nem volt különösebben csinos, de még kedves sem. Mégis bekerült a legfelső körökbe, mert el tudta hitetni, hogy ő is gazdag. Bemesélte, hogy 60 millió dolláros örökség vár rá, amint betölti a 25. életévét. Utólag mindenki azt mondta, hogy nem gyanakodott, mert Sorokin gazdagnak tűnt, hiszen értett a borokhoz, a festményekhez, és különösen az öltözködéshez. Luxusszállodákban lakott, a legdrágább éttermekben fordult meg, és mindenhol hatalmas borravalót osztogatott. Közel négy éven át, a lebukásáig finanszíroztatta luxuséletvitelét a New York-i társaság krémjével. Nem kedvességből fizették a számláit: hasznot reméltek majdani örökségéből.
Vitatható, hogy mennyire rajzolja megnyerőnek a szegény sorból származó, szüleivel kamaszkorában Oroszországból Németországba költözött Sorokin karakterét a sorozat, de az biztos, hogy Pressler nem járt jól. Bár a széria egyik producere is ő volt, a karaktere majdnem annyira gátlástalan lett, mint a szélhámosé. Mindenáron meg akarja írni Sorokin történetét, hogy jóvátegye korábbi szakmai baklövését. Ezért rendszeresen megzsarolja a forrásait, hogy ha nem nyilatkoznak neki, akkor a saját verzióját írja meg. Még a szülése előtti órákban is – az elfolyt magzatvíz miatt törülközőn kuporogva – az élete nagy sztoriján dolgozott. Presslernek a szintén gazdagokat lehúzó csalókról írt cikkéből készült Jennifer Lopez főszereplésével A Wall Street pillangói is.
Bár a sorozat tovább növeli Sorokin hírnevét, az álörökösnő története korábban is ismert és népszerű volt. A cikk megjelenése után internetes mémek, Fake German Heiress (német álörökösnő) feliratú pólók, rajongói oldalak jelezték, hogy sokan az elkövető és nem a gazdag áldozatok pártján állnak. „Ki érdemli meg a gazdagságot? Senki és mindannyian, ezért szeretjük Anna Delvey-t” – írta a The Wire amerikai magazin. Sorokin szimpatizánsai szerint a története leleplezte a kapitalista rendszert övező hazug mítoszt, hogy kemény munkával alacsony sorból is bármire lehet vinni. Mint hangoztatják, valójában a feudalizmushoz hasonlóan a születés meghatározza a lehetőségeket és a hozzáférést a pénzhez, márpedig pénzt manapság is elsősorban pénzzel lehet keresni.
„Vajon Anna Sorokin kevésbé érdemelte meg, hogy magánrepülőgépen üljön vagy jachton nyaraljon, mint egy gazdag ember?” – kérdezi a The Wire szerzője, aki szerint a nő kreativitásban, ambícióban, művészeti tudás, jó ízlés tekintetében semmivel sem maradt le azoktól, akiket megkárosított. Sőt ha sikerült volna becsapnia a bankokat és a tőkealapokat, megkapja a 40 millió dolláros kölcsönt, és elindítja a vállalkozását, senkit sem érdekelt volna, hogy nem is igazi német örökösnő. „Még mindig meghívást kapna az összes buliba” – állítja a magazin.
Sorokin gazdagnak tűnt, hiszen értett a borokhoz, a festményekhez, és különösen az öltözködéshez
Sokan éreznek hasonlóan, ez magyarázza a jómódúakat átvágó csalók igaz történeteit feldolgozó dokumentumfilmek és sorozatok óriási népszerűségét. A Netflix kínálatában jelenleg szerepel a gazdagoknak egy magánszigeten meghirdetett zenei fesztivál, a Fyre történetét bemutató dokumentumfilm, ahol a méregdrága jegyekért cserébe végül nemhogy fellépőket, de elég nyilvános vécét sem biztosítottak, és amelynek egyik szervezője egy ideig éppen Sorokin lakótársa volt. Nem is szólva a nagy port kavart A Tinder-csaló című dokumentumfilm főhőséről, Simon Levievről, aki társkeresőn megismert vagyonos nőket károsított meg több millió dollárral. Már készül a befektetők becsapásáért idén januárban elítélt Elizabeth Holmes történetének megfilmesítése is. Ő 900 millió dollárt csalt ki kamu vérteszteket készítő, Theranos nevű cégének a működtetéséhez milliárdosoktól, például Rupert Murdochtól.
Anna Sorokin végül börtönbe vonult, négytől tizenkét évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki rá, de jó magaviseletéért tavaly feltételesen szabadult. Ám ezután újra őrizetbe vették a lejárt vízuma miatt, jelenleg azért küzd, hogy az Egyesült Államokban maradhasson. A Netflixtől kapott 320 ezer dollárból kártalanította az áldozatait és kifizette az ügyvédi költségeket. „Sajnálom a döntéseimet. Határozottan nem érzem úgy, hogy a világ jobb hely lenne, ha az emberek megpróbálnának hasonlítani hozzám” – mondta nemrég a The New York Timesnak. Hozzátette, hogy tele van tervekkel: az Anna Delvey-sztoriról szóló dokumentumfilm, könyv és podcast előkészítésén dolgozik.