Drasztikus hatásai is lehetnek Ukrajna orosz inváziójának a kárpátaljai magyar populációra, a demográfiai folyamatok alakulása pedig leginkább az időtől függ, azaz minél tovább tart a háború, annál súlyosabb következményekkel kell számolni – nagyjából így lehetne összefoglalni az elmúlt hónapokban tapasztalt migrációs trendeket. Tátrai Patrikkal, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete (ELKH CSFK) tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Nagyon nehéz pontos adatokkal szolgálni a kárpátaljai magyarság létszámával kapcsolatban. A 2001-es népszámlálás 157 ezres magyar lélekszáma egy nagyszabású 2017-ben elvégzett magyar demográfiai felmérés, a Summa 2017 szerint akkorra 125-130 ezer főre csökkent. Hasonló a helyzet egész Kárpátaljára nézve, a megyét ugyanis a 2001-es népszámlálás szerint 1,2 millió lakták, ám az elmúlt két évtized elvándorlási trendjeit figyelembe véve a valós lakosságszám a háború kitörése előtt inkább 1 millió körül lehetett. Még nehezebb a helyzet, ha a február 24-én megindult orosz invázióhoz köthető népesedési folyamatokról van szó, ugyanis a magyar kisebbségre vonatkozóan nincsenek hivatalos statisztikák, adatok. A szakemberek csak a helyi politikum, közigazgatás hivatalos szóbeli közléseire, illetve a kutatók helyszíni és hozzájuk beérkező beszámolóira, helyzetjelentésekre hagyatkozhatnak.
Ami a Summa 2017 felmérés témavezetője, Tátrai Patrik szerint ezek alapján szinte biztosra vehető, hogy a magyar populáció jelenleg százezer fő alá csökkent. „Falvak, városok ürültek ki. Másfél hónappal a háború kitörése után volt olyan becslés, amely szerint a mintegy 208 ezres beregszászi járás lakosságának harmada, fele elmenekült. Főként az idősebbek, a hadköteles férfiak maradtak otthon, illetve leginkább azok, akiknek a megélhetése – föld, bolt, stb. – odaköti őket, vagy akik a beteg, ápolásra szoruló családtagjukra vigyáznak” – mondta lapunknak Tátrai Patrik.
Ugyan a kárpátaljai magyar populációra mindig jellemző volt a magas fokú mobilitás, ingázás – nemcsak Magyarország, hanem Csehország és az EU több tagállam felé –, ám az eddig megszokott trend megfordult, a férfiak mellett ugyanis immár a nők és a gyerekek is nagy számban hagyták el a régiót. És a nők azok, akiket ki-be engednek az ukrán határon, így ha kell, ők tudnak ingázni. A szakember szerint most egy teljesen aszimmetrikus társadalom van kialakulóban mind életkor szerint, mind pedig nemi megoszlásban. A fiatalok esetében külön problémát jelent, hogy egész családok jöttek át a határon gyerekestől, s ahogy arról Tátrai Patrik a Magyar Tudományos Akadémián rendezett témába vágó konferencián is beszélt, ez azért különösen aggasztó, mert a kieső gyerekszám kamatostól fog hiányozni. A szakemberhez eljutott információk szerint a háború miatt felpörgő folyamatnak van egy társadalmi státuszhoz is kötheti vetülete: „A kárpátaljai magyar elit – például a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola oktatóinak és hallgatóinak – jó része átjött Magyarországra, így lényegében, ha őket tartjuk az ottani populáció fejének, akkor azt is mondhatjuk, hogy a kárpátaljai társadalom lefejeződött”.
Tátrai Patrik szerint a demográfiai folyamatok alakulása leginkább az időtől függ, azaz minél tovább tart a háború, annál súlyosabb következményekkel kell számolni. „A családok szempontjából az igazán meghatározó az lesz, hogy nyár végéig befejeződik-e ez a háború. Ha nem, akkor elég valószínű, hogy a szeptemberi tanévkezdés közeledtével sokan magyarországi iskolába íratják be a gyereküket, és ha ez megtörténik, onnan már nem nagyon mozognak, nem fognak visszamenni. Sokan vannak persze, akik úgy tartózkodnak Magyarországon, hogy árgus szemekkel figyelik az ukrajnai, kárpátaljai eseményeket, és kivárják, hogyan alakulnak a dolgok, ám az teljesen egyértelmű, hogy minél több idő telik el, annál kisebb hányaduk fog visszamenni” – véli a szakember.
Ugyancsak fontos jelenség a belső menekültek nagy száma, egyes becslések szerint Kárpátaljára a több százezer távozóval párhuzamosan mintegy 4-500 ezer ember érkezett Ukrajna középső és keleti feléből, akik között jelentős az orosz ajkúak aránya is. „Ez pedig kulturálisan is komoly kihívás elé állíthatja a térséget – főleg, ha e népesség hosszabb távon ott marad és állandó lakhatásra rendezkedik be. De jogi szempontból is érdekes kérdés lesz, hogy hogyan viszonyul majd az ukrán állam az olyan helyzetekhez, amikor egy tartósan Kárpátalján berendezkedni akaró családnak olyan ingatlant »utaltak ki«, amelynek tulajdonosa elmenekült, ám idővel visszatérne az otthonában” – mutatott rá egy esetleges konfliktusforrásra a geográfus.
Ukrajna magyarországi nagykövete, Ljubov Nepop szerint a menekültek 90 százaléka vissza fog térni a hazájába, ami Tátrai Patrik szerint azonban mivel súlyosak a háborús pusztítások, ez nehezen kivitelezhető. Kárpátalja esetében fontos kérdés lesz, a keletről érkezettek több éves távlatban mennyien maradnak, mennyire tömbösödnek a régióban, és hogy jönnek majd ki a helyiekkel. (Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint a háború február 24-i kitörése óta 7,3 millióan menekültek el Ukrajnából – közülük 741 ezren Magyarországon át hagyták el az országot –, és akárcsak időlegesen is, de 2,4 millióan tértek vissza azóta Ukrajna területére.)
A háború demográfiai vonatkozásairól egy népszámlálás adhatna igazán képet, ám jelen helyzetben ez egy huszadrangú kérdés, főleg, hogy az ukrán állam talán épp a drasztikus elvándorlást, vagy a nemzetiségi arányokat elkendőzendő korábban sem forszírozta a kérdést. Tátrai Patrik szerint ugyanakkor „a háború után elengedhetetlen lenne egy népszámlálás, már amennyiben persze lesz rá pénz, mert e nélkül az ukrán állam sem fog tudni lényegében semmit a saját területéről, népességéről, úgyhogy muszáj lesz neki megcsinálnia előbb-utóbb; bár elég valószínű, hogy erre nem az elkövetkezendő pár évben fog sor kerülni”.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/23. számában jelent meg június 3-án.