– Ezen a héten az úgynevezett hightech szférában foglalkoztatottak számának változását követjük 2008-tól 2020-ig. Kik sorolhatók ide?

– Ezt standard uniós mutatók alapján mérik, az eredményt is az Eurostat adja közre. Azok tartoznak ide, akik bármely gazdasági ágazatban magas szintű technológiát alkalmazva dolgoznak. Nemcsak az iparban vannak ilyenek, a mezőgazdaságban, más területeken is. A szolgáltatási szférában az ilyet tudásintenzív munkakörnek nevezzük.

– Az Eurostat legfrissebb adatai 2020-ra vonatkoznak. Nemzetközi összehasonlításban hol tart Magyarország ebből a szempontból? A huszonhét tagország között hanyadikak vagyunk?

– Minden összevetésben dobogóközelben.

– Kik vezetnek?

– Írország évek óta csúcstartó, ott a foglalkoztatottak majdnem tíz százaléka a high-tech szférában dolgozik. Mögötte van Szlovénia, Finnország, Magyarország.

– Hány százalékkal?

– Nálunk a hig-htech szférában a foglalkoztatottak 6,2 százaléka dolgozik.

– A sereghajtóknál milyen az arány?

– Három százalék körüli. Ciprus, Görögország és Románia tartozik ide, de Portugália vagy Lengyelország sincs sokkal előrébb. A német érték 5,3, a francia 4,6, az osztrák 4.1, az uniós átlag 4,5.

– Az iparban vagyunk jobbak vagy a szolgáltatásban?

– Az iparban, a csúcstechnológia alkalmazásában. Itt az uniós átlagot két és félszeresen múljuk fölül. A német érték a miénknek a fele.

– Több korábbi cikkben foglalkoztunk a nők gazdasági szerepével. Milyen arányban vesznek részt a magyar nők a hig-htech munkakörökben?

– Sokszor halljuk azt a vádat, hogy Magyarországon nincs elég nő a műszaki pályákon. Lehet, hogy valóban nem vagyunk elegen, de az uniós összehasonlításban Észtországgal holtversenyben így is a harmadikak vagyunk, ezen belül a csúcstechnológiai iparban Szlovéniával holtversenyben az elsők a magyar nők. Ebben a szegmensben az uniós átlag háromszorosát teljesíti Magyarország. Németország, Belgium, Hollandia, Franciaország messze lemaradt mögöttünk.

– Nézzük a számsorunkat. A kezdeti csökkenés a gazdasági válság hatására következett be?

– Igen, ekkor az egész foglalkoztatás csökkent. Nemcsak az összeszerelő üzemeket vitték tovább a külföldi befektetők, hanem a high-tech szférában is leépítések voltak.

– A jobboldali kormány hivatalba lépését követően emelkedés látható, de aztán 2015-ig a körülbelül kétszázezres létszám állandósult.

– Ebben az időszakban a foglalkoztatásbővülés nem ide koncentrálódott. Először a munkahelyeknek nem a minőségi, hanem mennyiségi bővülése volt a fontos. 2016-ra értük azt el, hogy inkább munkaerőhiány lett a jellemző, megkezdődhetett az intenzív fejlődés időszaka. A gazdaságban addigra beértek azok a folyamatok, amelyek ezt megalapozták.

– A közgazdászok gyakran emlegetik a közepes fejlettség csapdáját. A hightech foglalkoztatás növekedése lehet a kitörés ebből?

– Így van, már nem a létszám növelésével tudunk bővülni, hanem fejleszteni kell, ehhez a high-tech szféra arányát kell növelni. A 2017-től folyamatos bővülést olyan típusú beruházások alapozták meg, amelyek egyértelműen tudásintenzív területeken jöttek létre. A külföldi tőke, most már nyugatról és keletről egyaránt, egyre inkább a magyar tudást akarja használni. Nagy cégek fejlesztő részlegei jöttek, különleges termékeket kezdtek gyártani, amihez szükség lett az egyébként jó hírű magyar mérnöki tudásra.

– Úgy tűnik, hogy a külföldi tőke az elmúlt harminc év során kezdetben elsősorban a betanított munkásainkra, aztán a szakmunkásainkra számítva hozott ide üzemeket. Ma már a mérnökeinkre építenek?

– Így van. Nem véletlen, hogy az évente kiadott magyar diplomák számában a legnagyobb növekedést a természettudományok és a műszaki tudományok mutatják. A nemzetközi tőkemozgások azt igazolják vissza, hogy Magyarországon jó minőségű szakembergárda van, amelyre a növekvő átlagkeresetek ellenére is megéri magas szintű termelést építeni. Ehhez egy példa. A brexit előtt Nagy-Britanniában komoly kutatásokat végeztek arról, hogy Európa harminc országának nyolcvan városa közül melyik az, ahová egy brit startupnak, ha az unióban akarnak maradni, érdemes költözniük. Budapest végzett az első helyen. Azért, mert van megfelelő tudás, megfelelő, esetenként a nyugatinál jobb infrastruktúra, továbbá számukra megfizethetők a szolgáltatások és a bérek is. Ez az oka, hogy különösen a műszaki és a pénzügyi területen külföldön dolgozó magyar fiatalok közül egyre többen jönnek haza Magyarországra, akár úgy is, hogy távmunkában visszadolgoznak a nyugati cégnek.