Emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, házi rabszolgaság – a szakemberek szerint a következő hónapokban előfordulhat, hogy sok menekült kerül ilyen csapdahelyzetbe. Hogyan előzhető meg mindez, és mi lehet a hosszú távú megoldás?
Lengyelország felé menekült az a 19 éves ukrán nő, aki a háború borzalmai után végre biztonságot és megnyugvást remélt. Ott azonban újabb rémálom várt rá: a lengyel férfi, aki otthonába fogadta, rátámadt és megerőszakolta. A világsajtót a közelmúltban bejárt hír sajnos nem egyedi, egyre több hasonló eset jut a segélyszervezetek tudomására, egyre sürgetőbb a háborús menekültekre, főként a nőkre és gyermekekre leselkedő veszély tudatosítása.
Stricik a határon
„Kérek mindenkit, akik a határra mennek, mondják meg a menekülteknek, hogy csatlakozzanak szervezetekhez! Ne menjenek el akárkivel! A lányok ne vállaljanak kedves, gazdagnak tűnő férfiak felajánlására munkát, és szállást se fogadjanak el! A stricik megjelentek a határon, és nagy a veszély! A kizsákmányolás minden munkaterületen veszélyezteti a sérülékeny csoportokat!” – tette közzé a napokban Facebook-bejegyzésében De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni munkáját vezető szakértője.
A magyar rendőrség, határőrség ilyen, az emberkereskedelemre utaló esetet még nem jelentett. A szakember azonban fontosnak tartja a prevenciót, hogy minél több szó essen arról, a jórészt férfiak nélkül érkező lányokat, asszonyokat, gyerekeket nagy veszély fenyegeti. – A menekülők kiszolgáltatott helyzetben vannak, elvesztették biztonságérzetüket, s előfordulhat, hogy nem tudnak megfontoltan dönteni. Minden lehetőségbe belekapaszkodnak, ami végre biztonságot, gyámolítást ígér. Fontos felhívni a figyelmüket: ha egy felkínált lehetőség túl kecsegtető, túl sok jót ígér, kezdjenek el gyanakodni! – De Coll Ágnes szerint bár az önkéntes segítők és magánfelajánlók nagy része jó szándékkal közeledik, vannak olyan gátlástalan emberek, akik az elesettek tragédiájában lehetőséget látnak a haszonszerzésre, a kizsákmányolásra. Éppen ezért a legbiztonságosabb, ha a menekültek inkább a segélyszervezeteken keresztül próbálnak szálláshoz, fuvarhoz jutni.
– Vannak figyelmeztető jelek: például ha jelentkezik egy önkéntes, hogy csak fiatal lányokat fogadna, esetleg nem akar együttműködni a segítséget ajánló civil szervezettel, titkolja, milyen címre szállítaná a menekültet, vagy túl sok pénzt kérne a szállításért cserébe – ez mind gyanús lehet. A szakember szerint a Baptista Szeretetszolgálat a Belügyminisztériummal, valamint a Miniszterelnökséggel együttműködve dolgozik azon, hogy szórólapokat készítsenek, amelyet az érkező menekültek kezébe adnának. Ezeken felhívnák a figyelmet a veszélyre, a gyanújelekre, illetve olyan elérhetőségeket tüntetnének fel, amelyeken a bajba jutott menekült segítséget kaphat.
Veszélyben a nők és a gyerekek
Az emberkereskedelemmel összefüggő bűncselekmények kapcsán az elmúlt napokban több európai országban megkongatták a vészharangot. Nem véletlen: a második világháború óta nem látott menekülthullám söpör végig a kontinensen. Az ENSZ migrációval foglalkozó szervezete (International Organisation for Migration, IOM) március 14-ei adatai szerint eddig több mint 2,8 millióan menekültek el a háború sújtotta Ukrajnából, ebből több mint egymillióan gyerekek.
Az Európai Bizottság már 2020-as jelentésében felhívta a figyelmet, az emberkereskedelem leggyakoribb formája az unióban a szexuális kizsákmányolás, az áldozatok több mint háromnegyede nő, és minden negyedik áldozat gyermek. A háború elől menekülőket kiszolgáltatott helyzetükben nem csupán a prostitúció, de a kényszermunka, a házi rabszolgaság, sőt a szervkereskedelem és a kényszerbűnözés veszélye is fenyegeti. A segélyszervezetek már most több európai országban figyelmeztetnek: számos esetben előfordul, hogy a kétségbeesett szülők kísérő nélkül indítják útnak gyermekeiket, akik egyedül kóborolnak, és segítség híján előfordul, hogy eltűnnek. Nem egyedi annak a Szlovákiába érkezett és nagy visszhangot kapott ukrán kisfiúnak az esete, akit csupán útlevéllel, egy nejlonzacskóval és a kézfejére írt telefonszámmal indítottak nyugat felé a szülei. Szerencsére ő azóta biztonságba került.
Szigorodó büntetések, civil ruhás rendőrök
Az aktivizálódó bűnbandák, magányos elkövetők ellen több ország már most igyekszik hatékony eszközökkel fellépni. Lengyelországban a bevezetőben említett, nagy port kavart eset kapcsán a Büntető törvénykönyv szigorítása mellett döntöttek: az embercsempészet minimális büntetési tételét tíz évre emelték, a gyermekek elleni szexuális célú emberkereskedelem bűntette esetén pedig mostantól akár 25 év börtön is kiszabható. Az ukrán határ menti lengyel faluban, Medykában tudósítások szerint volt francia idegenlégiósok járnak az érkező menekültek között, és igyekeznek kiszűrni a rossz szándékkal érkező „önkénteseket”. Szórólapokat osztanak, felhívva a figyelmet a veszélyre, és vész esetén hívható telefonszámokat adnak.
Romániában is megkezdődött az ukrán határ mentén szolgálatot teljesítő rendőrök, határőrök érzékenyítése, a szórólapok kiosztása. Sőt, civil ruhás rendőröket is bevetnek a bűnözök kiszűrésére. A román hírportálok jelentése szerint a nők figyelmét felhívják az ún. loverboy jelenségre, vagyis, amikor hamis szerelmi ígérgetéssel próbálja a férfi magához vonzani a gyanútlan lányokat, hogy aztán kizsákmányolja őket. Számtalan, nyugat felé továbbutazó menekült köt ki a berlini főpályaudvaron, ahol a német rendőröket szintén kiképezték az emberkereskedők lefülelésére, illetve arra figyelmeztetik a menedéket keresőket, hogy nem csupán férfiak, de nők is elkövethetik ezt a bűncselekményt.
Állami regisztráció, csoportos utazás
Luxemburgban is állami szerepvállalással kezelik a kérdést: a kül- és Európa-ügyi minisztérium szabályozása alapján a befogadó családokat a Karitász és a Vöröskereszt közreműködésével regisztrálják. Ilyen állami regiszterbe kell csatlakoznia annak is, aki felajánlja, hogy Kelet-Európából ukrán menekültet szállít Luxemburgba.
A civil szervezetek világszerte sokat tesznek a probléma tudatosítása érdekében. Az amerikai székhelyű Footage Foundation például úgy próbál segíteni, hogy online szemináriumot ajánl önkénteseknek arról, hogy miként lehet fellépni hatékonyan az emberkereskedelem ellen. A tanfolyam vezetője, dr. Aiden McQuade, a világ legrégebbi emberi jogi szervezetének (Anti-Slavery International) volt igazgatója lapunknak elmondta, nagyon fontos a társadalom széles köreiben tudatosítani ezt a problémát. A luxemburgi példát ő is követendőnek tartja, sokat segít a bűnözők elriasztásában, ha az önkéntes segítőknek előírnak egy központi, kormányzati regisztrációt – akár a karitatív szervezeteken keresztül. Sőt, szerinte a segítőket célszerű lenne előzetesen szűrni is, nincs-e a múltjukban olyan esemény, amely kizárja, hogy kiszolgáltatott emberekkel dolgozzanak.
S hogy mire kellene figyelnie egy menekültnek, ha magánszemélytől fogad el segítséget? – Aki megpróbálja őt a többiektől elszigetelni, személyi okmányait elvenni, esetleg a fenyegetés, erőszak bármely jelét mutatja, azt nagy ívben kerülni kell. Jobb, ha csoportban utaznak, segítséget pedig inkább szervezettől kérjenek. Ha mégis magánszeméllyel kerülnek kapcsolatba, minél pontosabb adatokat szerezzenek be a segítőről, például egy fuvar esetén a vezető neve, címe, rendszáma hasznos lehet. Ezeket célszerű például telefonon másokkal is megosztani, hogy a segítségnyújtás folyamata követhető legyen – hangsúlyozta a szakember.
„Most már illene viszonozni a segítséget”
De Coll Ágnes szerint a menekültek magánszállásokon való hosszabb távú elszállásolása is számos probléma forrása lehet. – Van, hogy néhány nap vagy hét eltelte után felveti a szállásadó, hogy akkor most már illene viszonozni a segítséget. Ilyenkor előfordul, hogy a fiatal lányokat szexre, az idősebbeket pedig ház körüli vagy más fizikai munkára kényszerítik. A menekült csapdahelyzetben van, főleg, ha nem beszéli jól a helyi nyelvet, nincs pénze, helyismerete, úgy érzi, nincs kihez fordulnia. Abban is bizonytalan, hol vannak a határok, mi az, amivel valóban tartozik, és mire mondhatna nemet. Ezt gyakran a bántalmazók is erősítik: „mi lenne veled nélkülem?”; „ugyan hová mennél?”, vagy arra utalnak, a segítségükért cserébe a szexuális együttlét igazán nem nagy kérés”.
A szakértő a hosszú távú megoldást az edukációban, a társadalom érzékenyítésében látja.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/12. számában jelent meg március 18-án.