– Gratulálok a főmeccshez! Hogyan fogadtad a hírt? Mégiscsak a pályafutásod egyik mérföldköve.

– Köszönöm! Hogy őszinte legyek, nem érzek extra nyomást a meccsel kapcsolatban, ugyanolyan szellemben készülök fel, mint bármely más mérkőzésre. Másfelől persze büszke vagyok rá, hogy sikerült idáig eljutni, és próbálom majd Magyarországot is büszkévé tenni a teljesítményemmel.

– Ellenfeled, Mads Burnell megjárta már a UFC-t (Ultimate Fighting Championship) is, amely a Bellator után a világ legnagyobb MMA-szervezete, tehát nem jelentéktelen ellenfélről van szó.

– Talán nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, ezen a szinten már csak világszínvonalú harcosokkal tudok és akarok bunyózni. Előző ellenfelem, Jeremy Kennedy, akit utoljára legyőztem, szintén a UFC kötelékében harcolt. Ő három meccsből kétszer nyert, míg a mostani háromból egyet ugyanott. Igazából nem ez a lényeg, hogy ki hányszor és hol kapott ki, hanem hogy milyen ellenfelekkel játszott. Ettől függetlenül természetesen pluszelismerés számomra, hogy egyre nemesebb bunyósokkal tudok kiállni.

– A 17-1 es mérleged azért nem számít rossznak ebben a sportágban…

– Valóban nem, de ahogy mondtam, nem ez a lényeg. Ha megnézzük a UFC könnyűsúlyú bajnokát, a világrekorder Habib Nurmagomedovot, aki 29-0-val vonult vissza és a nála sokkal ismertebb, korábbi pehely- és könnyűsúlyú bajnokot, az ír sztárbunyóst, Conor McGregort a maga 22-6-os mérlegével, látjuk, hogy a bajnoki címhez vezető út nem ettől függ.

– Számodra mi a tétje ennek a meccsnek?

– Előttem most egy cél lebeg, a bajnoki öv megszerzése. Eredetileg úgy volt, hogy már tavaly a címért fogok harcolni, de sajnos rajtam kívül álló okok miatt, amiket most nem szeretnék részletezni, változtak a dolgok, de maradjunk annyiban, hogy mint minden más sport, ez is részben a show-bizniszről szól… Így hát elvállaltam ezt a mérkőzést, de ha megnyerem, ezután már tényleg csak a címmeccs jöhet szóba.

– 2017 óta élsz Amerikában és versenyzel a Bellator kötelékében. Mesélj egy picit arról, hogyan jutottál egy Eger melletti kis faluból oda, ahol most vagy!

– A harcművészetek gyerekkorom óta mindig is érdekeltek, de sajnos elég későn, 16 évesen fogtam csak bele. Eleinte thai bokszra, utána kempóra jártam és versenyeztem, majd ezután 17 évesen mentem el Egerbe egy MMA-edzésre, ahol gyorsan eldöntöttem, hogy profi szeretnék lenni. Elsőként a HFC (Hungarian Fight Championship) keretein belül mutatkoztam be mint MMA-s, megnyertem, majd következett a horvátországi székhelyű Final Fight Championship, az első nagyobb nemzetközi szervezet, ahol sportoltam. Ennek égisze alatt bunyóztam Horvátországban, Boszniában, Ausztriában. A legnagyobb igazolás 2017-ben történt, amikor a Bellator eljött Magyarországra. Akkor ajánlottak nekem egy egymeccses szerződést, amit szintén megnyertem. Ezután lehetőségem volt arra, hogy három hétre kiutazzak Amerikába edzőtáborba, és csatlakozzak Henry Hooft csapatához, a Sanford MMA-hoz, ahol felfigyeltek rám. A Bellator ajánlott egy hosszabb távú szerződést, természetesen elfogadtam, és folyamatosan megújították. Ekkor kaptunk vízumot és költöztünk ki a feleségemmel, azóta is itt élünk.

– Aki látott már felkészülő vagy akár csak egy profi MMA-edzésről készült videókat, az láthatja, hogy emberfeletti munka zajlik a termekben. Hogyan készülsz a mérkőzésekre?

– Napi 2-3 kemény edzés, hétfőtől szombatig. Szerencsére szuper edzőtársaim vannak, akik rendesen megdolgoztatnak. Olyan sztárokkal csinálhatom együtt, mint például Gilbert Burns, aki jelenleg a második helyen áll az UFC félnehézsúlyú ranglistáján vagy Michael Chandler, aki háromszoros Bellator könnyűsúlyú bajnok. Úgy szoktuk mondani, hogy a mérkőzés előtti nyolc-tíz hét egy „fight camp”, egy edzőtábor. Ekkor természetesen sűrűbb és intenzívebb az edzésprogramom, mint az év többi időszakában. Éppen ezért évi két-három mérkőzésnél többet nem is tudunk vállalni, nem kaphat ugyanis ilyen megterhelést az ember szervezete az év 365 napján.

– Miért éppen az MMA?

– A sport szeretete mindig is végigkísérte az életemet, nem tudom megmondani, hogy miért éppen a küzdősport. Az MMA számomra több, mint a verekedés. Ahogy volt is róla szó, itt nagyon komoly edzettségi állapotot kell elérni, sokat kell gondolkodni, dolgozni. És pont ezt tetszik benne, hogy rengeteg munkát kell beletenni, hogy az ember eredményeket érjen el, én pedig szeretem feszegetni a határaimat. Másfelől a gyermekkori példaképeim is küzdősportolók voltak.

– Például?

– Az MMA-ban nincs nagyon példaképem, gyerekként Kovács Kokó Istvánra néztem fel, az volt az álmom, hogy ha majd bunyózok, engem is annyira szeressenek majd Magyarországon, mint őt. Nagy büszkeség számomra, hogy többször is találkozhattam vele itt, Miamiban, az pedig pláne, hogy legutóbb ő keresett meg, hogy találkozzunk újra. Nekem ő az etalon, mind a ringen belül, mind a ringen kívül, nagyszerű ember.

– Az MMA a világ egyik leggyorsabban fejlődő sportága, szakemberek szerint pár év múlva a bokszot is indexre teszi. A magyar jelenlét azonban mintha kevésbé lenne látványos. Hol vannak a Borics Ádámok?

– Én úgy látom, hogy már itthon is népszerűbb az MMA, mint a boksz. De valóban, sem a tudás, sem – egy-egy csapat kivételével – a megfelelő edzőgárda sincs még meg Magyarországon, de szerintem csak idő kérdése. Ahhoz, hogy kineveljünk egy profi MMA-s generációt, elengedhetetlen, hogy létrejöjjön a magyar szervezet. Például Szlovákiában az elmúlt öt évben robbanásszerű fejlődés ment végbe, amióta megalapították az Oktagont. E mögé a szervezet mögé beállt egy tévé, csináltak egy valósághsow-t, és tíz-tizenötezres nézőközönség előtt zajlanak a gálák. Korábban Magyarországon is volt egy nagyon jó kezdeményezés, a HFC (ahol Ádám is harcolt – a szerk.), amit a Sport TV is közvetített, azonban – tudomásom szerint a vezetőségen belüli konfliktusok okán – hamar megszűnt. Egyébként én is valami hasonlón szeretnék majd dolgozni a jövőben.

– Ez a hosszú távú terved?

– Elsődleges cél most az öv, ám megszerezni csak az első lépés, azt meg is kell védeni, és az az igazán nehéz. Én még csak 28 éves vagyok, úgy érzem, hogy van bennem még egy hat-nyolc év, és szeretnék majd címet védeni, egy idő után pedig súlycsoportot is váltani. Az sem kizárt, hogy a UFC-ben is kipróbálom majd magam, ez igazából a menedzsmenttől függ. Meg hát mindenki pénzből él, meglátjuk, kitől kapunk jobb ajánlatot. De persze, vannak azért hosszabb távú elképzeléseim is. Szeretném idővel majd továbbadni a tudásomat a jövő generációjának. Úgy érzem, hogy megnyitottam a kaput a fiatalok előtt az MMA nagyvilágához, látják, hogy akarattal és kitartással mindent meg lehet csinálni. Szeretnék csapatot, de akár menedzselni vagy edzős­ködni is, majd elválik, mit hoz a jövő.

– A közelmúltban egyre aktívabb vagy a közösségi oldalakon is. Kiemelném a YouTube-videóidat, amelyekben rendszerint beszámolsz az edzéseidről, technikáidról, tippeket adsz akár étkezés, akár meccsek előtti fogadások kapcsán. Ez a másodállásod?

– Próbálok haladni a korral, a XXI. században pedig sajnos elengedhetetlen a közösségi médiában való jelenlét. Meg hát pusztán a meccspénzből nem tudnék megélni, ezért fontos a szponzorokkal való együttműködés is. De ettől függetlenül, ahogy mondtad, ezekben a videókban a sportkarrieremet mutatom be, és célom itt is az értékközvetítés.

– Mi lesz a meccs után?

– Kisebb megszakításokkal, de évek óta kinn élek feleségemmel, így egyre erősebb a honvágyam. A mérkőzés után szeretnék kicsit hosszabb időt, két-három hónapot otthon tölteni. Sokat segítene nekem a felöltődésben, és az is, ha sűrűbben meg tudnám látogatni a szüleimet és a barátaimat.