Nem disznó, hanem marha. Nem választási csalás, csak születésnap. Makón, a szó szerint süllyedő Honvédtelepen kaptuk ezeket a válaszokat arra a felvetésre, hogy valóban járt-e hús a megfelelő helyre húzott ikszért az országgyűlési voksolás napján. Ezt és a szavazók szállítását – egy ember kivételével – mindenki tagadta, a Fidesz-szimpátiát viszont senki.

Egy lélek sincs az utcán a makói Honvédtelepen, nagy a csend. Csak az egyik csupasz téglás házikó falai közül szűrődik ki Rihanna hangja. Arról énekel, hogy szerelemre talált egy reménytelen helyen.

– Itt születésnap volt tegnap – mondja egy férfi, aki azt szeretné, ha csak a keresztnevét írnánk le. Gábor egy hiányos kerítésű, bezárt italboltra mutat, nagy nehezen sikerül csak leolvasni a foszló cégéren a feliratot: Mámor. Az üzlethelyiség udvarán hamukupacok és fekete zsákok hevernek, bennük Csíki Sör-ös üvegek. A tegnapi buli nyomai. A felbontott úttest mellett Lázár János, a Fidesz–KDNP helyi jelöltje mosolyog ránk egy plakátról. A hódmezővásárhelyi politikus portréja mögött romos ház, alatta kihúzott sárga szalag: gázveszélyre figyelmeztet.

Hétfő van, a 2022-es országgyűlési választás másnapja. Gábor azt mondja, nem volt szavazni.

– Van négy gyerekem, és nincs anyjuk. Ennyi
– Magyarán nem volt, aki vigyázzon rájuk.
– Így van. Amúgy sem érdekelt az egész. Meg nem is itt lakom, hála istennek.
– Hála istennek? Kemény hely ez?
– Itt még nem is, inkább lefelé kemény. Én felfelé lakom – mondja Gábor, és körbemutat. Ferde kéményeket és csaholó kóbor kutyákat látni minden utcában. Lennének még kérdéseim, de Gábor motorra pattan, és elrobog. Lefelé.

Fentről család érkezik, rózsaszín biciklijük csomagtartóján nejlonzsák, benne felfűrészelt fa. Ők már a keresztnevüket sem árulják el, de azt igen, hogy szavaztak-e.

 

 

– Persze, szakadó hóban. A Fideszre méghozzá, mert nem akarunk háborúzni, mint a baloldal. Hát ezt mondta a Márki-Zay, nem? – mondják egymás szavába vágva, és ezzel megfogalmazva mintegy tucatnyi, általunk megkérdezett telepi lakó véleményét.
– És arról hallottak, hogy állítólag hús is járt a szavazatért itt a Mámorban?
– Én ismerem őket, de nem gondolom, hogy lefizették volna az embereket.
– Kiket ismer? – kérdezünk vissza.
– Hát, akik ünnepeltek. Buli volt csak – válaszolják, majd ahogy jöttek, úgy el is tűnnek. Ők is lefelé tartanak.

Meg vagyunk vele elégedve

A választási szabályok betartását ellenőrző és a szavazatok eladása ellen küzdő Tiszta Szavazás írta meg április 3-án, hogy őrszemeik kiszúrták, a makói Tulipán utcai és a Királyhegyesi utcai szavazókör elől egy honvédtelepi címre vitték a választókat, ahol „a megfelelő helyre behúzott szavazatért öt adag húst adtak a disznóvágásból visszamaradt húsokból”. Az egyik szóban forgó szavazókörben Lázár a voksok több mint 60, a másikban 80 százalékát kapta meg.

– Nem volt ilyen! – utasítja vissza a vádakat öblös hangján egy sarokra kitett piros fotelben ülve Rafael István. Bokájánál egy üveg bontatlan üveg Csíki, fején hófehér Surda-kalap, amely szinte beleolvad a meszelt rakott falba, és az árnyékot alig adó szilvafavirágba. Nem szeretné, ha fotó készülne róla mert ő „már nem bízik senkiben”.
– Nem kaptunk semmit! – vágja rá István mellől még reszelősebben Estás Péter.
– Hát főztek ott, de nem azért, hogy szavazzunk. Adtak húst, de hát, ha mi összefogunk, akkor is szoktunk főzni, például itt.

Kormos téglákból álló tűzrakó helyre mutat. Az üszkös fadarabok között szinte világít egy odadobott, EU-s zászlóval díszített gyufásdoboz.

– Megnyerte az Orbán a választást, megünnepeltük! Most ehhez kinek mi köze! – háborog István, de aztán megnyugszik, és a negyedik kétharmados ciklusát kezdő Orbán Viktort kezdi dicsérni. – Meg vagyunk elégedve vele. Támogatja a gyerekeket, nekem is van hat unokám. Ők is csinálgatják a házat, ha van miből. Tudja, nekem már nem nagyon kell sok.

– És van miből az itt élőknek? – kérdezzük, de most Estás Péter válaszol.
– Hát ez a telep is a városhoz tartozik, csak tudja, itt a szegényebbek laknak, de mi is emberek vagyunk.

Macska mászik el a két férfi fotelja alatt, szemlátomást nem érdekli őt egyik utca kóbor kutyája sem. Utóbbiaknak egyébként István kifejezetten örül, az ebek ugyanis sokszor megfogják a patkányokat.

A romok között és szétszedett autók mélyén megbúvó patkányok egyébként messze nem a legnagyobb problémát jelentik a valaha az 1848–49-es forradalom és szabadságharc földönfutóvá lett veteránjainak épült Honvédtelep lakói számára. Az igazi baj itt a föld és a víz: már 1974-ben úgy írtak Makónak erről a feléről, hogy „az elemi csapástól legtöbbet szenvedett városnegyed”, arra célozva, hogy a vizenyős, mocsaras részre épült házak folyamatos süllyedésben vannak, falaik nedvesek. De annyira, hogy az említett esztendőben Budapestről érkezett segítség cementlap formájában az itteni „belvízkárosultaknak”.

„Nyertünk, hála Istennek”

– Senki nem segít. Leszázalékoltattam magam, aztán három hetet Deszken voltam, másik hármat rehabon, de hát 27 ezer forintot kapok, hát ne haragudjon – panaszolja Tóth Lászlóné Rácz Erzsébet. Udvarán beszélgetünk, 130 éves háza mellett, „ami nincs alárakva”, ezért aztán olyan hullámos itt a talaj, mint egy háborgó kőtenger. Ragaszkodik hozzá, hogy a szobáját is megnézzük: derékig ér a falon a vízfolt, a plafonról a süllyedéstől jókora darabon lehullott a festék, sebként tátong a kórházzöld vakolat alatt a piszkosbarna vályog. Kint megmutatja a kéményét is, amely fekete és ferde, de nem az a lényeg, hanem hogy hiányzik alóla a cserép.

– Ezért beteg mindenki itten, én is tizenhétfajta gyógyszert szedek – számol be Erzsébet, akinek ráadásul most más miatt is aggódnia kell.
– Hallom, hogy hiába nyertünk a választáson, így is 7-800 forint lesz egy kiló cukor? A szociális osztályon beszélték az önkormányzatnál, hát hogy fogom én azt fizetni, amikor a számlákat is alig bírom?

Erzsébet nem véletlenül és nem egyszer használja a választás kapcsán a többes szám első személyt, amíg beszélgetünk.

 

 

– Jól szavaztunk, nyertünk, hála istennek.
– Akkor a Fideszre húzták be?
– Igen. Úgy döntöttünk, hogy ne legyen háború. És ne éhezzünk.
– Ha nyer az ellenzék, éheztek volna?
– Hát mit csinált volna velünk a Márki-Zay? Hát benne volt a tévében, hogy kinyírná a cigányokat meg a zsidókat. Utána meg letagadja?! – Erzsébet úgy kiabál, hogy a hangerőtől szinte meglibben a sárga hálóban az ereszről alálógó száraz kenyér.

– És volt húsosztás szavazatért?
– Húsosztás? Főzés volt Tamáséknál.
– Szavazatért járt az étel?
– Igen, marhapörköltet főztek.
– Ön is kapott?
– Igen. Mindenki kapott. Tizennégy bogrács volt, tizennégyen főztek. Nagyon sokan voltak, de elegendőt kapott mindenki. Sör is volt. Meg bor, ásványvíz és üdítő.
– És megmondták, hogy a Fideszre kell szavazni?
– Nem, akire akartunk. Csak el kellett menni. Engem is akart vinni a Farkas Tamás, de mondtam, hogy nem kell, ráérek elmenni az óvodába.
– Másokat vitt?
– Igen, sokakat. De engem nem kellett kocsikáztatni.

A makói cigányság tudja, kire kell szavazni

Farkas Tamás Makó város roma nemzetiségi képviselője.

– Nem igaz, születésnap volt, amin többen voltak, ennyi. Sok hazugság terjeng erről, és az, hogy ennek a húsosztásnak a hírét terjesztik, ez megalázó a cigányságra nézve, hogy a makói cigányságot megvehetik hússal vagy pénzzel, és nem tud önállóan szavazni – mondja a képviselő a Magyar Hangnak. Szerinte annak köszönhető a Honvédtelephez tartozó két szavazókörben a Fidesz–KDNP elsöprő győzelme, hogy árulásként tekintettek arra, hogy a Jobbikkal összeállt a baloldal, és „nem felejtették el, hogy egykor miket mondott róluk Jakab Péter”. Bár megjegyezte, hogy ez országosan is igaz.

Annak kapcsán, hogy Farkas szállította a szavazókat, a képviselő azt mondta, épp azon gondolkodnak, hogy feljelentést tesznek. – Ez kitaláció, mert a Honvédot eddig sem támogatta a baloldal, ez csak egy kifogás a részükről, hogy megmagyarázzák, miért nem szavazott rájuk a cigányság.

 

 

Apropó támogatás. A telep közepén, egy elhagyatott focipálya közelében áll egy hatalmas tábla, rajta jókora összeg, 730 millió forint egy városrészi központ építésére. Farkas elmeséli, hogy ebből közösségi házat terveznek építeni, csak a pandémia és az építőanyagok árának emelkedése miatt erre még nem került sor. De megcsinálták belőle az utakat, a csapadékelvezetőt, szociális bérlakásokat építettek és újítottak fel. – A makói cigányságnak megvan a magához való esze, tudja, hogy kire kell szavazni. Örülünk neki, hogy többen is a Fideszt támogatták, és a béke mellett, a rasszizmus ellen szavaztak.

Esteledik, béke száll hát a Honvédtelepre. A kóbor kutyák bevonulnak a felzárkóztatás keretében megvalósult szilárd útburkolatról a cementszínű esőcsatornák fölött valamelyik porta udvarára, fölöttük pedig galambok szállnak a magasfeszültségű vezetékekre.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/15. számában jelent meg április 8-án.