A kajakvilág királyszámának császára: Kopasz Bálint
Csisztu Zsuzsa interjúja a Mandiner hetilapban.
Jelenleg az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki cím mellett is a te neved áll a férfikajakegyesek királyszámában, a vébéaranyat most vetted vissza 2019 után. Mennyi pihenés kellett ahhoz az olimpiai győzelem után, hogy most ilyen eredményre legyél képes Halifaxben?
Sajnos tavaly, az olimpiát követő vébé után elkövettem azt a hibát, hogy a három hónapra tervezett pihenő helyett két hét után keményen elkezdtem kondizni. Önszorgalomból, úgy éreztem, hogy meg kell feleljek a sűrűsödő megjelenések és meghívások jelentette elvárásoknak, hogy legalábbis élsportolónak nézzek ki, mert ugye rólam is könnyen lejön az izomtömeg, ha nem sportolok. Az idei felkészülés alatt éreztem, hogy mennyire rövidre sikerült ez a pihenés. Volt is bennem egy kis félelem a vébé előtt, mert nem mentek mindig úgy az edzések, ezért édesanyámmal egyeztetve vissza is vettünk, hogy maradjon tartalék Halifaxre.
Nos, látványosan maradt, a szakma lenyűgözve figyelte, hogy a legnehezebb, kettes pályán, borzalmas szélviszonyok közepette, szinte flow-ban teljesítve a távot a világ egyik legjobb kajakosát, nagy riválisodat, a portugál Fernando Pimentát utasítottad magad mögé.
Régen volt olyan fájdalmas 1000 méterem, mint Halifaxben. Mindent ki kellett adnom magamból, annyira elfáradtam, hogy a végén még üvöltöttem is egyet. Nem szeretem átélni ezt az érzést, de otthon nem igazán tudom ennyire kihajtani magam, hiszen egyedül készülök. Nem kedvelem a szembeszelet, és ilyen erőset aligha éreztem eddig. Ráadásul taktikailag gyors, robbantásszerű rajt mellett döntöttem, és onnantól nyomtam neki, ami bennem volt, mindent kiadtam. A végére teljesen elsavasodott az alkarom, szerencsére minden izomcsoportot be tudtam kapcsolni, hogy segítsen a végéig, de még a fejem is belefájdult ebbe a hatalmas erőkifejtésbe. Így utólag nemcsak az aranyéremnek örülök, hanem annak is, hogy megbizonyosodtam arról, milyen tartalékaim vannak. Otthon sokszor érzem, hogy a szív, a tüdő még bírná, az izmok nem. Na, itt kiderült, hogy a célért minden sejtem képes a legnagyobb küzdelemre is.
A kajak kettesek 500 méteres, most már olimpiai versenytávját is bevállaltad Nádas Bencével másnap, ott iskolamunkával hoztátok el az aranyat. Úgy tűnt azonban, hogy csak a döntőben sikerült a legjobb pálya. Min változtattatok?
Azon voltunk Bencével, hogy az előfutamban és a középfutamban elkövetett hibákat korrigáljuk, majdnem kibillentett minket az utolsó 300 méteren a megindulásunk utáni dőlés, ebből tanulva összeültünk és megbeszéltük, mit kell a döntőben másképp csinálni. Én az első négy hely valamelyikét céloztam meg, de jó formában ébredtünk, Bence világklasszis sztrókoló, és nekem is elég volt egy nap a regenerálódásra. Szóval nem fogyott el az erőnk, sőt 300 métert erősen mentünk, de nem maximálisan, és amikor 200-zal a vége előtt hoppoltunk, nem dőltünk meg, hanem fokozatosan hoztuk fel a hajót, fantasztikusan jött az erő mindkettőnknél, ilyet szökőévenként érzek, és úgy hagytuk le a többieket, ahogy csak ritkán sikerül bárkinek.
Mennyi időt töltöttetek egy hajóban ezért az összhangért?
Nem annyit, amennyit egy ilyen olimpiai szám megérdemelne, egy meleg égövi edzőtáborban kellett volna kezdenünk, de csak június közepe felé indultunk neki, hogy összhangba hozzuk a párost. Magam is fantasztikusnak érzem, hogy így is ilyen elegánsan tudtunk nyerni. Ebben a párosban még mindig van potenciál, úgy érzem. Még jobban lehetne együtt mozogni, még pontosabban le kellene tudnom követni Bence mozgását, mert akkor az erőátvitel még gazdaságosabb lehetne, és még jobban gyorsulhatnánk. Szerintem van jövőnk ebben az olimpiai számban.
Ebben biztosak vagyunk, még akkor is, ha otthon óriási a konkurenciaharc egy olimpiai szám indulási jogáért. Minden címet birtokolsz, amire kajakos vágyhat, feljebb már nincs. Mekkora feladat lehet a csúcson ragyogni tovább?
Úgy gondolom, a legnehezebb talán ez lesz, tartani ezt a formát, de mindent el fogok követni édesanyámmal együtt, hogy sikerüljön. Hogy lehet-e fejlődni? Ezt a kérdést ezerféle aspektusból megvizsgáltuk, és sportszakemberek, élettani és biológiai szakértők szerint lehet: huszonöt évesen elvileg még van három-négy év, amíg fejlődhet a szervezetem élettani szempontból. Kilencéves koromtól a lehető legkeményebben nyomom ezt a sportot, szeretem, amit csinálok, és anya, vagyis az edzőm nem fog kiégetni idő előtt, abban biztos vagyok. Nagy összhang van közöttünk, hosszú évek óta tudjuk, érezzük, mi kell nekem, és a jól bevált edzésmódszerünk egyik fontos eleme, hogy sok apróbb pihenőt is be kell raknunk a munkás hétköznapok közé.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
Azt a szót, hogy pihenő, ritkán hallani egy bajnok szájából…
Pedig nagyon fontos a felkészülések alatt is négy-öt nap pihenőt beiktatni, mert az idő előtti kiégést mindenképpen el kell kerülni. A szombat délutánok és vasárnapok nem elegendők, legalább háromhavonta be kell iktatni olyan mini pihenőket, amikor a test és az elme is kikapcsolódik, mert egy hétvége alatt nem jönnek teljesen helyre, főleg az elme. Ahhoz több idő kell, mi ezt tapasztaltuk, nekem ez kulcsfontosságú. Nincs messze a párizsi olimpia, nekem már ott van a hosszabb távú fókuszpontok között, a cél természetesen, hogy kijussak, és akár címet védve, akár más versenyszámokban érmeket szerezhessek.
Erre a mérnöki precizitással szerkesztett munkára az anya-fia páros a garancia?
Pontosan. Ő nagyon jól látja, hiszen kilencéves korom óta a keze alatt nevelkedem. Flottul működik a kettőnk kapcsolata, tökéletesen ismeri minden rezdülésemet, pontosan látja az edzések alatt, hogy mikor kell visszavenni, mikor lehet emelni az adagon. Úgy gondolom, hacsak nem megy el az eszem – de mitől is menne el? –, és követem, amit rám szabva előír, addig jó úton haladok. Megadom az élsportnak a tiszteletet, úgy élek, ahogy az egy profi sportolótól elvárható, szóval Párizsig nagy közös terveink vannak még.
***
Hat olimpiai bajnokból öt nem versenyzett – de a fiatalok odatették magukat
Magyarország négy arany-, egy ezüst- és hat bronzéremmel az éremtáblázat második helyén, a pontversenyben pedig az élen zárta a halifaxi kajak-kenu világbajnokságot; paraszakágban egy arany- és egy bronzérem a mieink mérlege. Természetes ritmusa egy olimpiai sportágnak, hogy az ötkarikás játékokat követő évben a nagy bajnokok, különösen az érett klasszisok lazítanak, és kihagyják a teljes versenyszezont. Így történt ez a magyar válogatott esetében is, hiszen Tótka Sándorék, a teljes olimpiai bajnok női kajak négyes és az egyéniben mindig jeleskedő Kozák Danuta és Csipes Tamara is a pihenést választotta idén. Így, leszámítva az érmesek közül Kopasz Bálintot, csikócsapattal rajtolt el a magyar válogatott Halifaxbe. Hüttner Csaba szövetségi kapitány így értékelte a szereplést a Mandinernek: „Óriási teljesítmény, hogy megnyertük a pontversenyt, ez jól mutatja a magyar kajak-kenu erejét. Három olimpiai számban nyertünk érmet, ebből két arany- és bronzérem született. Ez ígéretes, ha azt nézem, hogy a tokiói hat magyar olimpiai érmesből öt nem indult a vébén.”
A kapitány persze kitért a magyar csapat állócsillagának teljesítményére is, szerinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni Kopasz Bálintról. „A kajak-kenu királyszámaiban, a férfikajakegyes 1000 és 200 méteres számában nyolcvankilencven résztvevő van egy vébén, úgy, hogy – hangsúlyozom – nemzetenként egy versenyző indulhat. Nem tudom, van-e még olyan sportág, ahol ennyi kiválóság közül kell kiemelkedni, és Bálinak évek óta sikerül. Azt is el kell mondanom, hogy amit Bálint 1000 egyesben művelt, az csodaszámba ment: a legrosszabb pályán, a kettesen több másodperces pályakülönbségből adódó hátrányból is meg tudta verni Fernando Pimentát. Állítom, hogy erre ma egyedül Kopasz Bálint képes a világon. A fiatalok között is lesz kire odafigyelnünk, Kőhalmi Emese 5000 méteren nyert világbajnoki aranyat, nagyszerű teljesítmény. Fojt Sárára, aki sztrókolta a négyest, Rendessy Eszterre vagy éppen Gazsó Dorkára is érdemes lesz figyelnünk a hosszabb távokon. Női kajak kettesben 200 méteren Kiss Blanka, Lucz Anna aranyérmes lett, s a férfiaknál is vannak nagy jövő előtt álló versenyzők. A legnagyobb szakmai feladat az, hogy majd a hatalmas egyéniségekből álló férfiversenyzők közül újra képesek legyünk egy ütőképes négyest összerakni” – összegez Hüttner Csaba.
***
„A fiam mindent, amit eltervez, véghez visz”
Egészen különleges sikerpáros a Kopaszné Demeter Irén – Kopasz Bálint anya-fia, edző-tanítvány kettős. Hatalmas feladat megtartani az egészséges arányokat, és a pályán edzőként, otthon anyaként viselkedni, de mivel Bálintnak kilencéves kora óta az edzője – egyébként három fiú édesanyja –, már nagy gyakorlatra tett szert.
„Bálint roppant tudatos versenyző, és az olimpia után hátraléptem, nyitva hagyva a kérdést, hogy és milyen gyorsan akarja folytatni a munkát. Kicsit gyorsan kezdett visszaállni a kondizással, de nem akartam beleszólni, talán a megjelenések és az egészséges hiúság is belejátszott a dologba” – meséli Irén.
A mezőny legszálkásabb izomzatával bíró, száznyolcvan centis és mindössze nyolcvankilós versenyző még mindig igen különleges látvány a sok izomkolosszus között, és ennek a szerencsés hasznos izomtömegnek a megtartása kifejezett célja az edző-tanítvány párosnak. „Ha továbbra is az 1000 egyesben gondolkodunk, akkor ez a testalkat optimális, mert egy nyolcvanöt-kilencven kilós ember képtelen ezt a frekvenciát, ezt a csapásszámot produkálni, sokkal előbb besavasodna” – ad háttérmagyarázatot a mester a patikamérlegen kiszámolt izommunkáról és táplálkozási tervekről.
Kopaszné Demeter Irén értékelésében arra is kitér, hogy Bálint a legnehezebb pályán, hatalmas ellenszélben mekkora erőfeszítéssel volt képes nyerni a királyszámban. „Már évekkel ezelőtt, a riói olimpia után arra kért, hogy segítsek neki abban, hogy bármely futamból és bármilyen körülmények között képes legyen döntőbe jutni és ott jól teljesíteni. Ehhez igyekszem mindent megadni neki és a legjobb edzéstervet írni. Roppant módon tisztelem a fiamat azért, hogy ezt élesben is képes végigcsinálni” – fogalmaz.
Nyitókép: MTI / AP / The Canadian Press / Darren Calabrese